Túrabeszámolók


Corvin János Emléktúra

efemmTúra éve: 20052005.07.11 00:16:35
Corvin 40
41.88km/900m
Mottó: A teljesítménytúra sikeres teljesítése általában csak azon múlik, hogy van-e bátorságunk elindulni rajta.
A riasztó idõjárás és az elõzõ egész éjszakás esõk ellenére sikerült erõt vennem magamon és szombat reggel nem mondtam le Bandikaa-nál a fuvart. Végül is reggel hétkor éppen nem esett. Útközben és a rajtban már igen. A megelõzõ hétvégén ugyanilyen körülmények fogadtak Zalában, a táv is megegyezett, úgyhogy tudtam mi vár rám.
Csak Sir Dan-nal indultunk ketten, ugyanis Bandikaa aznap a telkükön 1000nm-es fûnyírás szakágban versenyzett.
Gyors nevezés Franken-nél, majd az itinert a hátizsákom mélyére süllyesztettem, harmadik indulásnál már nem volt szükség rá. Az idõbélyegzésnél átvettem az elsõ szolgáltatást, a jégkrémet, ami Erdõkertes dombtetõig el is fogyott.
Az esõ elállt az elsõ ellenõrzõpontig, csak sajnos addigra a sportcipõm teljesen átázott a vizes fûben. A pont után nem túl nagy sár, de annál csúszósabb ösvény várt ránk. Itt kicsit futottunk is lefelé -szerintem így biztonságosabb a csúszós részeken átjutni-, meg aztán utol akartam érni a Szegedi Boszorkányokat. Az elsõ faluban -Váckisújfalun- ez 20m híjján majdnem sikerült is, azonban a Bisztró állta útunkat, így természetesen Sir Dannal benéztünk egy-egy sörre. A helyi erõkkel kedélyesen elbeszélgettünk a távról, sõt invitáltam is õket túrázni. A pohár sör elfogyasztását tényleg hamar intéztem. (Mer' egyrészt csak felmelegedne a pohárban, másrészt annyi idõ alatt akár ihatnák még egyet.)
A horgásztónál végre beértük Berzso-t és Vixyke-t. Kölcsönös fotózás után a túra további részén velük tartottam.
Püspökszilágyig a máskor unalmas, poros és meleg, nyílt szakasz kivételesen kellemes volt. Sir Dan megvárt a kocsmánál, úgyhogy rövid pihenõ keretében a napi második pohár hideg csapolt sörömet is megittam. (Sõt, itt a kedvenc borsodimat mérték.)
Az ellenõrzõpont elõtt beértek minket Galad Ereb és HG sporttársak, a 80-as táv seprûi. A ponton fényképezés, pecsételés után -becsületbõl- azért az ájsztea frissítõbõl is ittam még egy pohárral.
Ez milyen növény?
A következõ szakaszon a kissé benõtt ösvényen sikerült kikerülni az itiner által is jelzett vízmosásokat. A falu elõtti kaszálón ez elõttünk haladó sporttárs éppen fejest ugrott egy szalmabálába, mi inkább mentünk tovább. Valahol itt léphetett meg csapatunktól Sir Dan, mert Galgagyörkön az elõrehozott -szódás- frissítõponton már nem láttuk. Csonkás-hegyen csak az "ellenõrzõpont" helyét jelzõ papírral találkoztunk. Az elõzõ években itt mindig éppen arattak, most még állt a szépen aranyló gabona.
Kisütött a nap, volt kilátás a környékre és csodás felhõket tudtam fotózni.
Galgamácsáig a megszokott aszfalt, a vasúti átjáróhoz pont idõben érkeztünk, így nem kellett várakoznunk, és pár perc múlva az templom melletti etetõpont csalamádés vajaskenyerét élvezhettem. Itt értük be Güsziológust.
Güszi, gratulálok a 8000km-es Ezrednyitó jelvényedhez!
Gyors sörözés a buszfordulónál lévõ kocsmában, aszfaltos emelkedõmászás, majd kitérõ a Kéri-hegy ep. helyetti zsírkrétás pont felé. Vácegres elõtt ismét szép kilátás nyílott. Láttuk a Pilist, -szerintem- a Budai-hegységet is, valamint a célt -Erdõkertest- és a Margitát.
A feszület mellett békésen rejtvényt fejtõ nyugdíjasokat mi nem szólítottuk meg. Mivel észre sem vettek bennünket, feltételeztük, hogy nem õk a következõ pont.
Egress-pataknál jégkrém, a kókuszost választottam, ez annyiból volt probléma, hogy az elsõ harapás után szétesett és szétolvadt, végül a tenyerembõl kellett elfogyasztanom. Berzso jobban járt a másik fajtával. (És ez látszik is rajta a fotómon. :)
Erdõkertes-Háromház elõtt kiálltam pár percre, így legalább volt motivációm a túra leginkább "nemszeretem" szakaszán -a mély homokban- futni, hogy ismét beérjem a lányokat.
Felfelé a Margitának értek utol a 80-as táv futói. Ha jól láttam Vixyke egyiküknek fel is vezette a sprintet a pont elõtt, olyan jó tempóban távolodott tõlünk.
Tibet és Vadmalac pontját a Lovardánál találtuk. Köszönöm a két pohár frissítõt! (Tényleg, nem itt szokott további meglepetés lenni a topikosoknak? :) Átvehettem a Peremtúra díjazást is.
Hamar jött a Margita, de már nem ment olyan vidáman az emelkedõ. Berzso és Vixyke felmásztak a geodéziai toronyba is, én csak a fényképezõmet delegáltam magam helyett.
A hegyrõl lefelé sem volt kellemes. Fent eléggé lemerevedtek a lábaim, valamint itt már szenvedtem attól, hogy felpuhult a talpam a reggeli vizes terep miatt. Gyaloglás helyett jobban esett a futás és a helybenfutás. Nehezem tudtam tartani Vixyke tempóját gyalog.
Az óvodába 9:09-es idõvel értem be. Rendezõi kézfogás után átvehettem a 3. Corvin 40 kitûzõmet és hozzá az oklevelet.
A gulyásleves is finom volt! A szolgáltatások, a szalagozás, az itiner mind tökéletesre sikerült.
Kellemes túra volt, köszönöm Berzso és Vixyke társaságát! :)
Corvin 40 fotóim.
efemm.