Elsõ teljesítménytúrám a Cuha-völgyben
Ez a ttt minden tekintetben az elsõ volt. Most vettem részt elõször ttt-n és a Cuha 25-ön.
A túra távja nem volt hosszú számomra, hiszen kék túrázóként és egyéb alkalmakkor átlagban ennyit szoktunk menni, de nem olyan tempóban, amilyet magamnak diktáltam a túra során. Ugyanis szerettem volna elérni a 15:55-ös vonatomat....
Vonattal érkeztem Bakonyszentlászlóra sok túratársammal együtt, majd 3 km gyaloglás után elértem a falu végén álló Õsfenyves Kulcsosházat. Zárás elõtt nem sokkal tudtam elrajtolni. Az adminisztráció gyors volt és zökkenõ mentes. Az elsõ ep-ig elég nagy tempót diktáltam magamnak, sokakat elõztem meg. Egy kicsit féltem, hogy ez az erõs tempó meg fogja bosszulni önmagát a túra második felében. Az õsfenyves illatán és a madarak csicsergésétõl eltekintve(amit elnyomott a motorfûrészek hangja) nem volt különösebb dolog. Talán ezért is tempóztam annyira. Az 1. ep-n matrica, Jó reggelt keksz, buborékos víz és már mentem is tovább. Sajnos az idõmet nem írták fel a lapomra én meg nem figyeltem, ezért nem tudom mikor értem el a pontot.
Az ep után Pápalátó-kõ következett, melyett majdnem végig jelzett túrista úton értem el. Útközben felfaltam a kekszet...
A szervezõket csak dicsérni tudom, amiért úgy döntöttek, hogy a Bodzás-árokban vezetik az utat, nagyon szép sziklaalakzatokat lehetett látni. 11:07-kor már fennt voltam Pápalátó-kövön. Matrica ragasztás(a kódot is felírtam, biztos ami biztos), kiélveztem a látványt és már mentem is tovább. Itt megint sokakat elõztem le, mivel megálltak pihenni, enni, stb. Éreztem, hogy ha sokáig ezt a tempót tartom(5,45 km/h-ás átlag), akkor az könnyen a vesztemet okozhatja.
Így hát vissza vettem a tempóból... az út az erdõ sûrûjében vezetett jelzett úton, majd elértem Alízházát a már szalagozott úton. Alízházán újabb pihegõ emberekkel találkoztam, majd egy éles kanyart követõen egy vízmosásos völgyben vezetett az út. Nagyon oda kellett figyelni hova lépek, mert egy rossz lépés és idõ elõtt befejezhetem a túrát.
A völgyet követõen egy jó minõségû dózerútra értem, ami a Hódos-ér mellett futott. Mivel esõ után voltunk, így a Hódos-érben sok víz volt. Nagyon szép volt ez az útszakasz a néha elõforduló tisztásokkal. Hamar elértem(11:53) a 3. ep-t, ahol matrica, bodza szörp, kis pihegés. Ezen a szakaszon a visszafogott tempómnak köszönhetõen 4.9 km/h-ás átlagot mentem. A bal lábamon egyre erõsebben éreztem a vízhólyag jelenlétét, melyhez elkezdtem imádkozni, hogy bírja ki a túra végéig.
A 3. ep után a patakon átkelve egy tisztáson haladtam a patak mellett, majd egy derékszögû kanyar után a túra talán legdurvább emelkedõjén küzdöttem fel magam. Ezután egy kellemes szakasz következett a sûrû erdõben Porva-Csesznek vasútállomásig. Itt az egyik árnyékban levõ padra leültem és magamba nyomtam annyi szénhidrátot, ill. folyadékot amennyi jól esett. Közben levettem a bakancsomat, megszárítottam a lábam, megnéztem a hólyagomat és zoknit cseréltem a túra második felére(kb. fél távnál tartottam). Az elsõ hosszú pihenõm volt a táv során... a pihenõ után vissza a bakancsot és mentem tovább. Az út a Felsõ-Cuha-völgyben folytatódott, ahol már jártam régebben, így ismerõs volt a terep. A gázlók nem okoztak különösebb problémát... de a hólyagom eldurrant, szerencsére gyorsan normalizálódott a helyzet és tartani tudtam a tempót. A völgy most is szép volt, mint mindig. Egyenletes tempóval elértem a 4. ep-t, ahol a matrica mellé kaptam egy Sport szeletet. Itt már nagyon éreztem a lábaimat, így pihenés képpen leültem az erdei iskola egyik padján és elmajszoltam a csokit. Az átlag tempóm 4,73 km/h óra volt.
A 4. ep után kicsit fáradtabban tovább haladtam Vinye felé. Hamar elértem a Vinyére vezetõ hidat, melyet elhagyva egy technikásabb terep következett. A Kõpince-forrásnál felfrissítettem magam, a víz finom és hideg volt. Itt kaptam egy kis útbaigazítást a túra társaktól, majd haladtam tovább. Számomra a túra legkritikusabb része eltévedés szempontjából a mezõn való átkelés volt. Egy pillanatra torpantam csak meg, de miután elõvillant az egyik mezõ széli fán a jelzés, már nem volt bennem kérdõjel a helyest irányt illetõen. A mezõn nagyon melegem volt és kellemetlen volt a haladás is. Gyorsan bevetettem magam az erdõbe, ahol az aljnövényzet akart megkostólni, de nem volt vészes. Sokkal inkább az Alsó-Cuha-völgye volt a kihívás. A lábaim már nem mozogtak olyan könnyen, mint a túra elején. Egyik szikláról a másikra egyensúlyozva kellett haladjak, mely a tempómból is visszavett. Bár azért valjuk be, a látvány is visszatartó erõ volt. Mikor megláttam a Zsivány-barlangot, akkor már tudtam, hogy mindjárt itt van Ördög-rét és tényleg.
Az 5. ep-n matrica, keksz, sós mogyoró, buborékos víz és pihegés. A pontellenõr elmagyarázta merre menjek, nehogy eltévesszem az utat, amit el lehetett volna, ezért utólag is köszönet érte. Az átlag tempóm 4,05 km/h volt ezen a szakaszon.
Elhagyva az utolsó ep-t, már éreztem, hogy beérhetek 15:00 körül, és akkor elérem a korábbi vonatot. Ezért összeszedtem magam és próbáltam egy egyenletes tempót diktálni a célig. Nagyon nem volt kellemes a dózerút abban a melegben, mert alig volt árnyék, de valahogy túl éltem. A lábam fájt, a derekam fájt és már szerettem volna odaérni. A célba vezetõ út nem volt olyan szép, hogy elvonja figyelmemet az idõközben jelentkezõ problémáimról, de amikor elértem Bakonyszentlászló határát, minden bajom elmúlt és könnyedén tettem meg a hátralevõ métereket. 15:02-kor értem be a célba. Megkaptam az emléklapot és a kitûzõt, mellé a gratulációt. Ezen a szakaszon 4,68 km/h-ás tempót mentem.
Ettem zsíros kenyeret, ittam buborékos vizet és kis pihenõ után irány a vasútállomás, mely 3 km-re volt. El kellett érni a 15:55-ös vonatot. Elértem, így emberi idõben sikerült hazajutnom.
A lépésszámlálóm alapján, hozzávetõlegesen 26900 lépést tettem meg a túra alatt, mely átlagosan 95 cm-es lépéshosszal számolva 25,5 km-nek felel meg.
A szervezés 5*, az ár/érték arány 5*, jövõre is résztveszek ezen a ttt-n, az már biztos! |
