Túrabeszámolók


Megalöszölő/Löszölő/Tökölő

timea.kecskesTúra éve: 20082008.07.14 11:17:09
Tökölõ 17 2008. júlis 12.

Ötéves kisfiammal jártuk végig a rövidebb távot abból az indíttatásból, hogy szüleim ságváriak, édesapám a Ságvárért Egyesület oszlopos tagja, õ volt a 4. ellenõrzõpontnál az egyik pontõr.

Reggel 7:11-kor neveztünk, ekkor még jó idõ volt. A faluból a temetõ mellett a patak hídján hamar kiértünk, szép és látványos mélyúton mentünk enyhén felfelé, hamar odaértünk az elsõ látványossághoz, a Bújó-likhoz. Nagyon tetszett a kapott útvonalleírás és a megoldás, hogy itt nem pecséteket adnak az ellenõrzõpontokon, hanem matricákat, amelyekbõl végül összeáll egy régi Ságvár térkép.
A Bújó-lik után szépen megnyírt bozótosban, majd újra át a patakon, bírkalegelõn mentünk tovább, a második ellenõrzõpont 5 km-re volt, itt több volt a napos szakasz, de még nem volt nagyon meleg. Nagyon tetszett, hogy bár ezek nem magas hegyek, egy kopár domb gerincén végighúzódó ösvény, a kilátás és körben az erdõs dombok teljesen azt az érzést sugallták. A második ellenõrzõpont a Bögöcse nevû helyen, egy vadles tövében volt, szódavízzel, szõlõcukorral, pogácsával vártak. Marcit, a kisfiamat mindenhol külön dicsérték, biztatták, gratuláltak neki. Innen erdõs, szép szakaszon mentünk, közel volt a 3. ellenõrzõpont, a virágmányi kunyhó, ami egy nagyon szépen rendben tartott, erdészek, vadászok által használt és hûs kunyhó, most a kínált innivalót tartották benne. A leglátványosabb rész az említett szép gerinc mellett a 4. ellenõrzõpont, a 12-es szoba vagy Betyár-barlang volt, ahol a mesterségesen kialakított "szobákban" mécsesek világítottak, és zseblámpát is kaptunk a bejáráshoz. Már megszokott volt a víz, szõlõcukor, pogácsa, és itt találkoztunk apukámmal is, a másik pontõrtõl pedig történelmi tájákoztatást is kaptunk a barlangról.
Az utolsó pontig újabb hosszú szakasz következett és akkor már nagyon meleg is volt (délben indultunk el a barlangtól), szerencsére még erdõben, viszont egyszer eltévedtünk, ami abszolút nem a szervezõk hibája, én nem vettem észre egy szalagot. Így egy-két kilométert még ráhúztunk... A vége volt számomra a legnehezebb, amikor már újra napos szakaszon mentünk és fáradtabbak is voltunk, de a Kömpe nevû ellenõrzõpontnál megpihentünk, ettünk-ittunk és végül eltévedéssel együtt kilenc óra alatt értünk be az iskolába, ahol az ötévesnek taps és a meleg levesen, szendvicsen kívül fagyi különdíj járt :)A célban nagyon szépen megcsinált, névreszóló oklevél, kitûzõ várt, Áldos nevû õsmagyar leves, langalló, szendvics, innivalók és a teljes szervezõbrigád. Le a kalappal a szervezés és az útvonal kijelölése elõtt, jövõre is jövünk!

Úgy tudom, tavaly 72-en vettek részt a két túrán, idén 195-en. Jövõre még több embert várunk Ságvárra!