Túrabeszámolók


Buda Határán

kekdroidTúra éve: 20082008.07.08 20:34:28
Buda Határán 25/B - pontõrködéssel

Lebotorkálunk a szolnoki vonatról, fél nap sem telt el azóta, hogy ugyaninnen, a Keletibõl elindultunk a Sóútra. Kerek repkény és én Adyligetet célozzuk meg, volt szobatársam visszatér a kollégiumba, Tinca pedig Budatétény felé indul. A metróról villamosra pattanunk, keresünk egy boltot, ami vasárnap kora reggel is nyitva tart. Budagyöngyénél sikerül feltölteni készleteinket, szalámi, virsli, kenyér, paprika, csoki alkotja az ellátmányt a hosszú õrködésre. Kirándulásra készülõ nyugdíjascsoport tölti meg a 63-as buszt Hûvösvölgyben, lehet, hogy nem értik, miért nézünk ki úgy, ahogy kinézünk. :) Adyligeten jól körbenézünk a játszótéren, indulási idõt írunk, igazolásképpen fotózunk, rajtolunk. A szalagozásra szavunk sem lehet, nem kell nézni az itinert, hogy tudjuk, melyik utcákon kell kanyarogni. Kútnál töltünk sok-sok vizet, hogy legyen mivel kihúzni délutánig. Borjú módra bambulok a sok új kapura, nem egy lepukkant környéken járunk, a gazdagság mellett viszont észrevenni a magas kerítést, a kamerákat, nem beszélve a jellegzetesen nagyfokú igénytelenségrõl. Utóbbit bizonyítja az erdei földút elején leborított sitthalom - is.

Még a Remete-szurdokba való leereszkedés elõtt körülnézünk egy-egy jó kilátású ponton, a Hármashatár-hegy, János-hegy és rajta, elõtte, körülötte a város, alattunk Pesthidegkút, Máriaremete. Némi susnyában leereszkedünk a völgybe (már ez is szurdok? :)), énekelgetõ, kutyasétáltató ember ballag az úton mögöttünk. A Remete-hegy emelkedõjén slamposan felbattyogunk, kinézünk egy szimpatikus helyet ott, ahol a két ösvény - a jelzett és a másik - összeér, nehogy valaki emiatt anyázzon, hogy másutt ment fel és kihagyta pontunkat. Nem beszélve arról, hogy egész jó a kilátás és itt tudunk csak a forgalom akadályozása nélkül leülni, aránylag vízszintes talajra. Leterítjük a számomra a hétvége szimbólumává váló habkönnyû fekhelyet, nekiállunk a reggelinknek, a hangyák pedig nekünk. Elõbbi hamar elfogy, hangyából viszont végig van utánpótlás, akárhová is helyezzük át õrhelyünket. Evés után elbóbiskolunk, elvégre van még idõ nyitásig, vagy mi. Ehhez képest az elsõ túrázók ébresztenek, nem sokkal pontnyitás után, még szerencse, hogy Andrew79 adott TTT-s molinót, így láthatja mindenki, hogy nem csak úgy fetrengünk a hegytetõn. :)

Kicsit kapkodva pecsételek, Repkény visszadõl aludni, néhány megszakítással ezt teszi a nap során, én is düledezek, jó nagy feliratot szerkesztek egy A/4-es lapra: "Ébressz fel!". Ennek köszönhetõen aztán néhány átbóbiskolt perctõl eltekintve végig ébren maradok, számolom a hangyákat, elég hamar ráunok. Ezután kitalálom, hogy a résztvevõket fogom számolni, de vagy elfelejtem, vagy eltévesztem a számolást. A kirándulókat/sétálókat/kéktúrázókat is számolnám, de oly kevesen vannak, hogy egyszerûen nincs kit számoljak. Bekenem Repkény lábát és a sajátomat is szúnyogriasztó csodaszerrel, hátha távoltartja a hangyákat. Diadal, egyre kevesebb mászik ránk. Hirtelen ötlettõl vezérelve bekenem a szivacs széleit is. Príma. Néha jön egy-egy elcsigázott ember, a kupásokat a karikás szem különbözteti meg a nem kupásoktól. Illetve az, hogy néhányan ismeretlenül is ismerõsként köszöntenek. :) Déltájban áthelyezzük három méterrel a pontot, mert az elsõ helyen kezd túl erõs lenni a napsugárzás. Várunk tovább. Az elsõ 50-es túrázók ekkortájt érnek hozzánk, jó nehéz a túra eleje, fõleg ebben a hõségben. Jönnek ismerõseink is szép számmal, pár szót váltunk mindenkivel, aki megáll.

A Nap pedig lassan elvándorol nyugat felé, Repkény felébred, eszegetünk, beszélgetünk. A résztvevõk sûrûsége tovább csökken, megjelenik Tibet és VadMalac, Jazzkedvelõ, majd a végén Sánta Kutya (SK). Még várunk egy kicsit, hátha megjönnek Moiwáék. Hátha. Töprengünk. Már zárni kellett volna egy ideje. Még töprengünk. Öt óra van, írunk egy üzenetet, összeszedjük magunkat, indulunk. Illene még idõben beérni, nem a teljesítés motivál annyira, mint inkább az, hogy még emberi idõben érjünk Vándorköszörûshöz. Nem kis lelkiismeret-furdalásom van, de muszáj menni, reménykedem, hogy Moiwa és DJ_Rushboy - a két seprû - megérti. Repkény kilép, én pedig követem, igyekszünk nagyon haladni, persze egy futó röhögve otthagyna, de a tõlünk telhetõ maximumot préseljük ki magunkból. Célunk a pontokat legkésõbb záráskor elérni - ez éppen sikerül is. Le Remete-hegyrõl, át Budaligeten, végig a patak melletti ösvényen, még elérjük a pontõröket. Indulás Kálvária-hegyre. Kapaszkodunk, izzadunk, mint hat másik. Aztán visszafordulunk, csodaszép a panoráma. Nem egy csúnya helyen voltak egész nap Vajonmerréék, az egyszer biztos. Kapunk pár szem cukorkát, ezzel foglaljuk el magunkat a gerinc enyhén susnyás útján.

Végre elérjük a Tök-hegyet, legális a Kék szerpentinjének a levágása, sõt, az a kijelölt útvonal. Rozália téglagyárnál eszébe jut Repkénynek, hogy Õ is járt már a környéken, méghozzá a Beacon. :) Talán éppen ezért elkezd szaladni. Így gyorsan elérjük a soron következõ pontot, szörpöt szürcsölünk és lecsapunk a ropira. Egy poharat meg is töltök sok szál sós rudacskával, eleszegetjük a soron következõ, szép kilátású, de nagyon susnyás egy kilométeren. Elhúz egy Desiro motorvonat Esztergom felé, még mielõtt elérnénk Ürömre. A dzsungel után, a lámpás átkelõnél utolérjük Jazzkedvelõt, együtt töltünk vizet a kék kútból, mosakszunk. Majd kaptatunk fel mindenféle utcákon, egyre meredekebben a hegyre. Erdõt érünk el, sûrû aljnövényzettel, szalagozás nélkül esélyünk sem lenne eltalálni itt. A távvezeték után nem sokkal bukkanunk fel a tanösvényen, hirtelen hangulatváltás van az úton, élvezem a fenyõerdõt, a tekergõ csapást. Igazoljuk magunkat, rövidesen újra házak között baktatunk. Kõbánya, kedves pontõr, kedvünkre vehetünk barackot, meggyet, vizet, amennyit csak akarunk. :)

Feltöltõdve energiával futunk neki a hátralévõ etapnak. Nagyon jó lenne már beérni. Egyre szellõsebbek a házak, fantasztikus innen a kilátás a nagyvárosra és a felette tornyosuló hegyekre, vagy ha elõre nézünk, akkor a naplementében sütkérezõ Kevélyekre. Elérjük a piros sávot és rosszfelé fordulunk rajta, szerencsére hamar kapcsolunk, hogy épp Csillaghegyet vettük célba. Jelzésünk eltér a Kevély (majd Dömös, Dobogókõ, Kopár-csárda, Budaörs :)) felé, mi a szalagozást követjük szorgosan. Nem sûrûn fotózunk, a rövidesen elkészülõ, impozáns Megyeri-hidat azért jól megbámuljuk menet közben. Végre elérjük a kilátót, fel lehet rá menni, csak nem könnyû, nem most próbáljuk ki. Következik a kereszt, elõttünk-alattunk Békásmegyer, utunk a szalagokat követi és követi és követi és valahogy valami kõbányában vagyunk, vagy hol. A szalagok meg eltûntek. Pedig voltak és egyértelmûen erre hoztak. Térképet, itinert vizsgálunk, de már nagyon eljöttünk, nem kapaszkodunk vissza. Inkább átmászunk a szögesdróton (Kaland! Játék! Kockázat! :)) és észrevesszük, hogy mi bizony alaposan kint vagyunk Budapestrõl. Visszaloholunk a városba, meglátjuk annak az utcának a tábláját, amelyre leér a szalagozás.

Felmegyünk, vissza a helyes útra. Aztán újra le, könnyen lehet, hogy valami vicces kedvû erre járó átkötötte a szalagokat. Mindegy, rohanunk innét egészen a célig, megcélozzuk az iskola kapuját, ami zárva van. Ösztönösen jobbról akarjuk kerülni, ott árválkodik egy szalag is, a kanyar után pedig a cél. Éppen beérünk. Leadom a pontõrholmit, Andrew79 és Bubu gratulálnak a kupához mindkettõnknek. Alig töltünk pár percet a célban, felmarkolunk néhány szelet kenyeret, elbúcsúzunk és sietünk a HÉV állomásra. Ott végre tényleg megállunk, lepihenünk. Vége a számunkra négy napos hétvégének, bár a SzuSóBuHát nem a klasszikus értelemben teljesítettük, eléggé el vagyunk csigázva. Gratulálok ezúton is Mindenkinek, aki valamelyik verzióját megcsinálta a hétvégi triplának, valamint a Buda Határán minden teljesítõjének! Kemény túra, több szép szakasszal, egyáltalán nem szokványos vonalvezetéssel, örülök, hogy a pontõrködés mellett még végig is mehettünk a második részén.

- Kékdroid -