Túrabeszámolók


Falasok(k)

ZETúra éve: 20082008.06.16 16:11:03
Falasok(k) 50, seprûként

Idén egy fórumban érkezett felhívásra lecsapva seprûként teljesíthettem a távot. A seprûségben egyvalami biztos: nem lehet lekésni a pontzárást :-))

A pénteki Monoton Maraton 7+7 körének (7 kör tempósan 3, másik hét kör öregurasan 5 óra alatt) emlékével a lábamban érkeztem reggel a rajthoz, úgy nyolc körül, ismerõsök, HHH-teljesítésre vágyakozó sors- és sporttársak gyülekeztek jó hangulatban -- ráadásul már az esõ sem esett...

Indulás 8:55-kor, gyenge sétálós kezdéssel, 86-os rajtszámmal, így az utánam induló
egyik futó még az elsõ pont elõtt, a másik meg a Fekete-fej után sikeresen utolért.
Sebaj, a lényeg, hogy elõttem haladjanak :-))

A második pontig az ezen a túrán szokásos rövidítéssel levágtuk a piros kunkorát, majd a pont pontosan ott volt, ahol lennie kell: a P- P+ elágazásnál.
A szinte harapható erdei levegõbõl mélyeket lélegezve toltam tovább a piroson, majd a piros háromszögön -- itt tájékozódásilag jól jöhetett volna néhány szalag (seprûként jól jött, hogy nincs, nem kellett szalagot szedni :-)), tavalyhoz képest jelentõsen csökkentett mennyiségû szalag került kirakásra.

A Csergezán-kilátónál már lent várt a pontõr, aki kifelé menet ...rrá ázott, fent ücsörögve teljesen átfázott, de becsülettel végigcsinálta, amit vállalt.
A pontot zártuk, majd indulás elõtt utolért minket a 89. rajtszámmal induló futó: ismét a helyemre kerültem, bár két túratárs (73, 84) már itt hiányzott. A döntés megszületett: nem várunk rájuk, megyünk tovább Nagykovácsi felé, ott az oda-vissza szakaszon is összefuthatok velük, akár pontzárás után is.

Nagykovácsiba igen jó idõben értünk be, megvártuk a hivatalos pontzárást (tényleg fínom volt a bodzaszörp), utána még némi beszélgetés is adódott, úgyhogy sovány disznó vágtában indultam tovább a S- K+ K- útvonal teljesítésnek, pláne, hogy a nagyszénási pont elvileg 35 perccel Nagykovácsi után zár(t volna).

A -most már- ismerõsnek nevezhetõ útvonalon tempósan toltam, hogy ne kelljen sokat túlórázni a rajtban már megismert pontõröknek -- így csak mintegy 25-30 perccel kellett tovább maradniuk. 73, 84 náluk sem volt... Elindultunk, erre kisütött a nap, majd elbúcsúztunk: õk jobbra, én meg balra indultunk a P- jelzésen.

A hosszú árok szép, nagyon szép, ráadásul duplán kellett figyelni, hiszen titkos EP-ra kellett számítani. No, az csak késõbb jött, elõbb egy kissé csoffadozó futó ért utól, 84-es rajtszámmal: szegények elkavartak a piros háromszögrõl, és itt ért utól. A titkos ep-on õ felírta a számot, én meg írtam egy idõt az itinerére, õ robogott tovább, én meg "lebontottam" a pontot.

Antónia (mármint az árok) csak részben hozta a formáját: az alsó végén szokásos pocsolya megvolt, de a felhõs idõre való tekintettel a szédelgõs csoffadást okozó "langy meleg" nem, így egyvégtében sikerült leküzdeni a hölgyet -- bár utána jólesett a Muflonban a "frissítés" :-)

Az Ördög-lyukhoz így is jóval a pontzárás hivatalos ideje elõtt értem, majd némi nosztalgiázást követõen a pontõrökkel együtt indultunk lefelé, illetve szedtük a szalagokat. Solymáron én picit rákapcsoltam, búcsút intve a fiataloknak.

A Szarkavári EP-on megettem a csokit, bár a kajapont még elõttem volt :) A kajaponton sikerült a hivatalos pontzárásokhoz képest mért 10-15 perces elõnyömet ledolgozni :-) amúgy Bubúr-módra végigtesztelve a (megmaradt) kínálatot -- sajnos sem savanyú, sem édes dolgok nem maradtak (savanyúság, hagyma, illetve lekvár) -- minden esetre a bodzaszörp itt is lenyûgözött :)

A Z+ Z- kissé hosszúnak tûnt, az EP-nél némi erõgyûjtõ beszélgetést is beiktattam a régi zöld jelzés szelíd emelkedõje elõtt... Bár sikerült egyben leküzdeni, de a jövõben sem lesz kedvencem ez a szakasz :)

Hullámvasutazás a sárgán, majd a Virágos-nyeregtõl az esõ által kimosott fehér szalagok begyûjtésével színesített séta az Újlaki-hegy tetejéig -- itt is sikerült a pontzárás hivatalos idején belülre kerülni. Csoki vagy mûzliszelet volt az ellátmány az ismerõs pontõröktõl, akiktõl elbúcsúzva tovább indultam lefelé a sárgán a Határ-nyereg felé. Idén nem kellett szemetet gyûjteni -- a pontõrök mindenkit arra kértek, hogy a náluk lévõ szemeteszacskóba dobják bele a csokis/cerbonás papírokat.

A határkõtõl lefelé egyébként sem könnyû a S-, de most ráadásul sáros is volt, fáradt is voltam, úgyhogy nagyon-nagyon öregesre sikeredett a lejutás.
A Határ-nyeregben elõszedtem a leírást, meg az emlékeimet, és a másfeledik nekifutásra sikerült eltalálnom a piros körtúra megfelelõ ágát :) A parkolónál a jobbra letérés már teljesen ismerõs volt, aztán némi szalagszedés következett, majd gyors pecsételés a libanoni cédrusnál. A ponton ellátmányként szolgáló almát nem rágcsáltam el. Itt még útba igazítottam a pontõr hölgyet a villamosmegálló felé, majd szorgalmasan szedtem a szalagokat tovább, a Hûvösvölgyi útig. A gyalogos átkelõn sikerült elég gyorsan átkelni, némi bóklászást követõen egy fehér furgon mögött megtaláltam a felfelé vezetõ gyalogutat.

Innen kellemesen emelkedett az út egészen a Nagy-Hárs-hegy tetejéig, ahol a pont a kilátó mellett volt, a Nagykovácsiban már megismert pontõrökkel.
Innen szinte "csak egy ugrás" volt a cél, ahova annak hivatalos zárására, 20:30-ra sikerült beérni. A begyûjtött bélyegzõk/párnák/egyebek leadása után átvettem a második teljesítésért járó fehér jelvényt, illetve a Hárs-hegyi hétvége kitûzõjét, majd a túra szép élményeivel elindultam haza.