Túrabeszámolók


Baranya - Tolna

ImiTúra éve: 20052005.05.31 09:26:37
Baranya-Tolna 60

Igazán szép idõvel kezdõdött. Sütött a Nap, felhõ egy szál sem. A bonyhádi pu-nál elõttem egy láthatóan mozgássérült fiú jelenkezett a 30-ra, remélem sikerült végigmennie – na, ezt hívom én TELJESÍTMÉNY-nek. A szép idõben gyorsan fogytak a km-ek, Hidas (a falu végén volt az ellenõrzõ pont, nem a központnál, mint tavaly) majd elõször a hidasi emelkedõ izzasztott meg. A gerincen végigsétálva Nagymányok és Váralja mellett elhaladva lejutotam Óbányára. Melegem volt, a kocsmában kénytelen voltam inni egy sört, szinte egyszerre leszaladt. Tovább az óbányai túristaúton haladtam (vajon kinek jutott eszébe zúzott kõvel leszórni a túristautat??), megelõzve egy kisiskolás csapatot. A Cigányhegyi emelkedõ újra megizzasztott, meg is kellett állnom pihegni. A hegyrõl lefelé elég nagy bozóton kellett lejönni, majd újra egy enyhe emelkedõ, majd lejtõmenet következett. A Vörösfenyõnél már nagyon szomjas voltam, ugyanis közben elfogyott a vizem is. Majdnem egy kancsó forrásvizet ittam és káposztás zsíroskenyereket ettem hozzá. Ekkor már nagyon meleg volt, olyannyira, hogy Magyaregregy elõtt nem is vettem észre a jelzést, kicsit túlfutottam, de az elsõ földúton jobbra le tudtam menni a faluba. A Cukrászdánál ismerõs arcok fogadtak, meg is beszéltük, hogy tavaly ezen a túrán is, az idén pedig a Tenkes 30-on találkoztunk. Idõben voltam, pontosan 6 órát jöttem, 5 km-es átlagot, ez egész jó. A sör és sütemény elfogyasztása után gyors zoknicsere, majd tovább. A falu utáni emelkedõ a tûzõ napon megint nehéz volt, elég sokat kivett belõlem, a vizem felét is megittam az emelkedõk legvégén. Aztán Jánosipuszta elõtt megint elnéztem egy jelzést, pedig egyértelmû volt. Ezzel megint majdnem egy órát és sok energiát veszítettem, négyen is megelõztek. Komló területén a betonon megint nehéz volt, le is cseréltem a bakancsot könnyû sportcipõre, ha nem lett volna 35 fok, kocogtam volna, de így csak mentem. Megint elfogyott a vizem, de sikerült pótolni. Egy emelkedõ betonút és egy köves lejtõ után elértem Mecsekfalut. Itt már kezdett égni a talpam, éreztem, hogy kezd hólyagosodni. De már mindjárt itt van Sikonda! Közben utolért egy gyorsléptû lány, aki 2 órával utánam indult és még hazaszaladt cipõt váltani! Szép lassan el is hagyott, Vágotpusztát már vagy 15 perccel hamarabb érte el. Ott tudtam meg, hogy tesitanár, tehát hivatalból ilyen gazella. Vágotpuszta után két komoly lejtõn is le kellett szaladni, majd kétszer át a patakon. A Melegmányi forrást fél nyolckor értem el. Nagyon szép hely, érdekes rajzolatot adott a patak vízesése a hegyoldalnak. Ittam a forrásvízbõl, kétszer is vettem a szõlõcukorból és mentem tovább. Nagyon lelassultam, de most már nincs messze a vége. Aztán egyszercsak meghallottam az autók zúgását és kiértem Árpádtetõre. Hát, éppen itt volt az ideje, mindkét talpam és sarokcsont alatti terület mélyen vízhólyagos, már nem sokáig bírtam volna.
Éppen 20:25 –re értem be, majdnem 14 órát jöttem. NEHÉZ VOLT.
A szervezés, az útleírás és a jelölés jó volt, az állomásokon mindenhol kedves emberekkel találkoztam, a végén a leves egyenesen csodás. Köszönet a SZERVEZÕK-nek.

Árvai Imre