| timi | Túra éve: 2008 | 2008.06.01 16:23:09 |
|
|
Kõris Körül
Kéthónapnyi kényszerpihenõ után végre eljött az idõ, hogy kipróbáljam a térdemet. A Kõris körüli 18 km-es túra erre épp alkalmas volt. A kiírásban megadott honlapon sok plusz információ volt, teljesen fel lehetett készülni a túrára. A rajthelyet könnyen megtaláltam és 10:45-kor már indultam is. Az útvonal elsõ szakasza a Kõris-hegyig teljesen megegyezett az Odvas-Kõ-ris 45 útvonalának végével, csak éppen visszafelé. Itt tehát nem kellett tájékozódni. A Barátok útja után megelõzött egy futó srác, próbáltam tartani a lépést, de a csúcs elõtt már nem tudtam felmenni rá (biztos nagyon jó idõt ment, gratula utólag is!). A Kõris-hegyen, az ellenõrzõ ponton vettem észre, hogy az igazolófüzetem bizony valahol felfelé kiesett a zsebembõl. Féltem, hogy így nem kapok innivalót, nálam pedig csak 2 dl volt, épp a beígért frissítõ miatt. A pontõr azonban gyorsan telefonált és megkaptam az õ papírját a pecséttel és az üdítõvel együtt.
Ereszkedés következett elõbb az aszfalton, majd egy széles dózerúton. Kicsit aggódtam, hogy meglesz-e a Boroszlán tanösvény elágazása, de egyrészt sok volt körülöttem a túrázó, másrészt pedig a szervezõk egyértelmûen „kitáblázták” a fontosabb elágazásokat, így képtelenség volt benézni az utat. Közben csak dõlt rólam a víz, mert felhõ egy szál se, meleg viszont annál inkább. Szerencsére a bükkös sokat felfogott a Nap melegébõl. Az erdõ gyönyörû volt, a tavaszi üde zöldség mostanra valóságos dzsungellé változott át. Egy-két hangosabb gyerekcsoport még a tigrisüvöltésrõl is gondoskodott.
Végre balra vettük az irányt a Z+ jelzésen. Ezt a részt Bakonybélig néhány hónapja már bejártuk ismerõsökkel, mégis nagyon nehezen tettem túl magam az alattomosan emelkedõ, és napsütésnek kitett völgyön. Itt már nem ment a kocogás sem, csak óvatosan elõzgettem a túrázókat. Ezeken az emelkedõkön valahogy mindig elmegy a kedvük az embereknek a hangoskodástól és kiabálástól – nem is értem, miért… :) Azért a Tönkölöst megfutottam, hogy szó ne érje a ház elejét. Itt rengeteg ember pihengetett, valószínûleg õk voltak a 9 órási tömegrajt résztvevõi. A csúcs csokit most nem kértem, mert közben kivégeztem a magammal hozott, gél állagúvá olvadt kókuszcsemegét. Mondtam, hogy én vesztettem el a lapomat, de már tudtak róla…
Kis keveredés után a Cser-árok meredeke következett (szinte csodálkoztam, hogy még itt sem szúr a térdem). Lefelé elõzgetve még figyelmeztettek, hogy ne igyam ki a kocsma teljes készletét :) – ez így konkrétan nem szerepelt a tervben, de a falu szélén álló nyomóskút csáberejének már igazán nem bírtam ellenállni. Fejem a víz alá – egészen felébredtem. Már csak egy kis aszfalt az utcán és végre a vendéglõ!!! Az igazolófüzetemen minden adatot pótoltak, kaptam szép kitûzõt, kézfogást, gratulációt és ingyen kólát. Készült egy fénykép is rólam – üzenem a tulajdonosának, hogy nyilvános az e-mail címem!:) Az idõmmel nem voltam megelégedve, de kezdésnek elmegy: 2:20 (tiszta: 2:08).
Összegezve: nagyon kellemes útvezetésû túra volt, teljesen jól használható igazolófüzettel/útvonalvázlattal. Talán kicsit meleg volt, de hát milyen legyen az idõ júniusban? Nagyon pozitív volt a szervezõk rugalmas problémamegoldása és a pontõrök segítõkészsége. Biztosan jövök legközelebb is. Jövõ héten pedig Gödöllõ 30 Zolival!
|
| |
