Bakony 100 + csúcs
Távolság: 107,6 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 1061 m.
A túra kezdetén, illetve közben is emlegettük a meteorológusok felmenõit, mivel a túra napjára vonatkozó jóslataik nem igazán váltak be, s természetesen rossz értelemben nem. Összecserélték a délelõttöt és a délutánt, aminek kapcsán Murphy felmenõit is emlegettem, de errõl késõbb.
Az elõzõ napi Szent Kút túra, s az idei kevés biciklizés miatt, csak a szintidõn belüli teljesítést tûztem ki célul. Beneveztem, beszélgettem egy kicsit Imivel, aki természetesen versenyezni jött, nyerési eséllyel. A rajt elõtt elkezdett nagy cseppekben esni az esõ, ezért kicsit késõbb indultam, várva, hova alakul az idõjárás. Amikor elállt az esõ, kényelmes tempóban vágtam neki a távnak. Ismerve az útvonalat, az elején igen óvatos voltam, mivel csaknem folyamatos emelkedõvel szedtünk össze 90 m szintet. Erõs kezdéssel nagyon el lehet rontani a bemelegítést, amit késõbb már nem igazán lehet helyrehozni. Jó élénk pofaszélben tekertem. Ebben az vigasztalt, hogy a visszafelé vezetõ úton, amikor már fáradt leszek akkor lesz jó kis hátszelem, amit jobban szeretek, mint a fordított felállást. Vasárnap ellenére nagy forgalom volt a tapolcai úton. Néhányszor megálltam fényképezni. Rövid kitérõ következett Tótvázsonyba, az elsõ ellenõrzõ ponthoz. Azután végre lekanyarodhattam, a Szentgál felé vezetõ útra. A Zsófia-puszta felé vezetõ szakaszon nagyrészt nedves úton mentem, immár félhátszéllel, jó hosszú, de nem túl meredek, egyenes emelkedõn, aminek a nehézségét nem a meredekség, hanem az egyenes volta jelentette. Közben jó sokan megelõztek, de ez a legkevésbé sem zavart (fõként a fotózási megállásaimnál, értek utol), mentem a magam ritmusában. Bal kéz felõl az út jó részérõl látni lehetett a Kab-hegyet, ami mindig arra emlékeztetett, azt bizony még meg kell mászni. Az idõ javult, ezért egy réteg ruhától megszabadultam. Rövidesen Szentgálon voltam, ahol a helyi söröldében önkiszolgáló módon lepecsételtem az igazoló lapot, ettem egy energia szeletet, ittam egy kólát, majd irány tovább. A túra nagy részén éhesnek éreztem magam, mivel reggel vettem észre, hogy elfelejtettem este a fagyóból kivenni a kenyeret, így egy 5 dkg-s szelettel kellett beérnem, ami elég gyenge alapozás.
Néhány kilométer hullámvasutazás után megérkeztem a kab-hegyi elágazáshoz, ahol újra indítottam az órámat, mivel szeretnék egy korrekt szintet a Kab-hegyig, illetve egy magassági profilt. A szint 209 méternek bizonyult. Megint csak hosszú egyenes emelkedõk következtek. Elõször csak alattomosan emelkedik, majd beerõsít. Éreztem, hogy nem vagyok formában, de azért toltam neki. A hegyre fölérve ettem pár falatot a szendvicsembõl, az önkiszolgáló pecsételés után. A kilátóba nem mentem föl, mivel elég hideg élénk szél fújt, s az esõ is elkezdett szemerkélni. Fölvettem, a Szentgálon levetett szélmellényt, s irány lefelé. Lejtõ, félhátszél, kell még több? Sajnos hamar a végére értem. Újabb mászás következett, immár jobbára pofaszélben, majd sajnos a tapolcai útig tartó hosszú lejtõn is ez volt. Pár évvel ezelõtt itt 35 és 55 között döngettem lefelé, most a meredek részeken is alig értem el a 40-et, másutt pedig a 25-30 km/h-ért is keményen tekerni kellett. A tapolcai úton, a hullámvasutazás közben is szembeszelem volt egészen az utolsó az utolsó EP-ig, ami mellett csaknem elmentem. Szerencsére észrevettem a nyilakat, s így betértem a kocsmába pecsételni. Rövid kis szakasz következett Vigándpetend széléig, ahol mivel még bõ két és negyed órám volt a szintidõbõl, az elõzetes terveimnek megfelelõen megálltam langallózni. Finom volt. Végre, az utolsó húsz egynéhány kilométeren nem éreztem éhesnek magamat.
Most pedig Murphy. Már elõre készültem, milyen jól fog ezen az utolsó szakszon segíteni a hátszél. Hát nem! Az addig élénk szél, szinte teljesen elállt, alig segített valamit. Ennek ellenére is gyorsan fogytak a kilométerek. Érdekes egyébként, hogy az autósok toleránsabbak voltak, mint szoktak. Úgy igazán egy sem centizett ki, s meglepõen sokan lassítottak le, ha szembejövõ autó volt (persze én sem mentem igazán szorosan az út szélén). Kivételt képezett ez alól a Zala VOLÁN egy autóbusza, amelynek vezetõje, a fék helyett a dudát nyomta, s inkább az út szélére szorította a szembejövõ autóst. Nem ártana neki egy PÁV vizsgálat, agresszív vezetés miatt.
Folyamatos hullámvasutazással, a 100 + csúcsosok közül utolsóként 6 óra 22 perces idõvel célba értem. Ebbõl 5 óra 6 perc a tiszta biciklizett idõ, ami 21,1 km/h-s átlagot jelentett. Nekem ez nem is olyan rossz, hiszen ezzel a túrával együtt is alig 600 km-t bringáztam az idén. A célban megkaptam az emléklapot, s igazán jó kis szendviccsel, valamint mindenféle üdítõvel és ásványvízzel kínáltak a szervezõk. A langalló jól tart a gyomorban, így csak keveset bírtam enni. Beszélgettünk egy kicsit, s elindultam hazafelé.
Jól szervezett, kellemes túrának bizonyult, az idõjárás ellenére is. A túra ár/érték aránya megfelelõ. Alapvetõen azért a hosszabb távok versenyek, nem pedig túrák. Ennek ellenére sem ártana egy kitûzõ. A rendezvény emblémája, téglalap alakú kitûzõn, vagy jelvényen igazán jól mutatna.
Képek lesznek a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a kerékpárosok oldalán, a 2008-as évnél, amikor a webmesterünk ráér feltenni.
|
