Túrabeszámolók


Őrség (- Vendvidék) 75/50/30

kekdroidTúra éve: 20082008.05.19 15:20:14
Õrség 50

Megint a messzi Nyugaton

Azért megint, mert tavaly nyáron voltam erre DDK-n, amelynek egyik következménye a sokból az volt, hogy nagyon megszerettem ezt a vidéket (is). A rajtot Kerek repkény édesapjának köszönhetõen kocsival érjük el, mindenféle külön asztalok vannak: nevezés, bevásárlás (igazolófüzet Repkénynek, póló nekem :)), sorra látogatjuk õket, mielõtt Laci069 sporttárstól indulási idõt kérnénk. Mi ketten indulunk, Repkény édesapja a 30-as távot választja és még vár egy kicsit a rajttal. Rögtön egy cipõvizezõs szakasszal kezdõdik az út, az utcák helyett egy darabig a mezõn bandukolunk. Amikor a szalagozás visszavezet a városba (bizony, Õriszentpéter Magyarország második legkisebb városa), találkozunk Joeyline-nal és kis csapatával, pár méterrel odébb pedig az Árpád-kori templom bejárati útjánál vár az elsõ ellenõrzõpont.

Az országutat elhagyjuk a Zala (Szala) völgye kedvéért, az amúgy sem túl nagy folyó itt még csak néhol kiszáradt árokként kanyarog. Vele nagyjából párhuzamosan, a patakot többször keresztezve a Dél-Dunántúli Kéktúra ösvényén visz utunk, szerencsére hamar beérünk az erdõ mellé, mert már most, reggel is érezhetõen meleg van. Más okból is örvendek az erdõs szakaszoknak - végig a túrán -: a tavasz robbanásszerû eljövetele miatt most mintha minden egyszerre virágozna, a számomra túl magas pollenkoncentráció jelenlétét sûrû tüsszögéssel hozom kényszerûen nyilvánosságra. A réteken pedig létezhetetlenül sok virágpor van a levegõben. Két tüsszentés között azért néha fényképezgetek is.

A második pont után röviddel kiérünk egy focipálya mellé, jobbra Szalafõ - Templomszer házai, balra erdõ, elõttünk hosszú mûutas szakasz. A túra elsõ komolyabb emelkedõjén elhúz mellettünk gyors egymásutánban két traktor, fent pedig egy harmadik, szembõl. Csúcsforgalom. Fent pedig Pityerszer múzeumfalujának takaros, gondozott házai, még nincs nyitva a múzeum pénztára, a pontõrök viszont már kint vannak egy ideje, kekszet kínálnak. Egyenesen nyugat felé indulunk tovább, széles út vezet régi-régi fák tövénél, elágazásban kis táblák irányítanak. Nagyon hangulatos, hogy bár nincsenek meredek falú szirtek, hosszú, izzasztó kaptatók, mégis a végtelen rengetegben érzem magam. Orfalu váratlanul bukkan fel elõttünk, Repkény javaslatára az elsõ kék kútnál nagy fürdést és ivászatot tartunk, majd lekocogunk az apró helység központjába. Megvizsgálom a haranglábat, majd Repkény után sietek, szinte feleslegesen, mert megvár. :)

Visszakapaszkodunk egy dombhátra, az eddiginél jóval keskenyebb ösvényen követjük a piros négyzeteket egészen a Sûrû-erdõ nevû pontig. Itt apró korong alakú csokit ajánlanak figyelmünkbe, ki is szolgáljuk magunkat egy-egy marékkal. :) Aztán tovasietünk, irány Farkasfa, de addig még látunk: út szélén feszületet, Orfalu-Andovci fatáblát, néhány összkomfortos magaslest. Majd Farkasfa házait, elõttünk az utcán háromfõs társaságot magunk elõtt: Borbély Kata, Duracell Gyuszi (Repkényék tavalyi útitársa) és társuk, akinek a nevét sajnos elfelejtettem. Ötösben érünk oda a pontra, informálódunk a résztvevõk számáról, elkortyoljuk az üdítõjegyen vett "színes cukros víz"-variációkat. Búcsúzóul az egyik pontõr még felhívja a figyelmünket egy késõbbi részen várható széttúrt földútra. Felfelé a túra legmeredekebb emelkedõjén elbúcsúzunk sporttársainktól, újra kettesben járjuk az erdõt. Visszanézve a dombtetõrõl látszik Farkasfa és a szemközti domboldalban szolidan megbúvó radarkupola.

A nap elõrehaladtával egyre jobban érezzük a meleget, fogy a vízkészlet, szakad rólam a veríték. De elmúlik a tüsszögés, ez jó. Vízmosást követünk a dombról lefelé, majd hatalmas réten vezet át utunk, amelynek követését a világ egyik legnagyobb piros sáv jelzése hivatott megerõsíteni. Nem messze mellettünk pedig szarvasok iszkolnak be a bozótosba, kivételesen nem gyorsabbak a fényképezõgépnél, pontosabban messzebb van az erdõ. Kondorfán jégkrémezést tartunk, "nincs ám minden a tábláró'", de valahogy csak megegyezünk. Kint a kanyarban egy termetes kossal játszik gazdája, Repkény lelkesen kéri, hogy megsimogathassa. :) Kiérünk a faluból, átkelünk megint egy sportpálya melletti réten, majd megleljük a farkasfai pontõr említette szétbarmolt utat. Tényleg nehézkes rajta járni, de sokkal csúfabb az a friss tarvágás, ami az út menti egykori erdõre utal. Ez van.

A 30-as táv mezõnyét kerülgetjük a széles úton, amikor hirtelen távoli puffanást hallunk, majd egy derékszögû kanyarban a rendezõség a piros sáv helyett kiterel a mûút felé. A puffanások ugyanis a nevezett kanyar környékén már egész konkrét lövésekként lettek azonosíthatóak. Késõbb tudjuk meg, hogy agyaggalamb-lövészetet tartottak. Nem kell sokat az aszfaltot koptatnunk, rövidesen elérjük a Bárkás-tó elágazását és az Ispánkra vezetõ jelet. A Békeligetnél Talpaló sporttárs a pontõr, õ nápolyival ÉS csokival lát el minket, hogy ne maradjunk éhen a hátralévõ néhány kilométeren. :) Kerek repkény kiszúrja magának a kék kutat és tartunk egy kis hûsítõ pihenõt, mert a fel-feltámadó szél ellenére nagyon meleg van még mindig. Bõ húsz perc ücsörgés után még megvizsgáljuk a fém haranglábat, a napi két pár busz menetrendjét (csak munkanapokon, amúgy semmi), néhány valóban impozáns lakóházat és elhagyjuk Ispánkot.

A sûrûsödõ felhõk miatt újra kilépünk egy darabig, vihargyanús idõ van, de pár - talán elképzelt - vízcseppen kívül semmi nem esik. Néhány kis huplin átkapaszkodunk, kikerülünk egy friss favágást és a favágókat, valamint három rondán összefirkált fenyõt. :S Innen alig kell már menni a Disznós-tetõig, ahol megint elücsörgünk a fûben pár percig, nézelõdünk, találok a karomon egy kullancsot, még idõben. Végül lecsorgunk a célba, díjazás, zsíroskenyér (van piros arany!), szörp, kis pihenés a jutalmunk, mielõtt Repkény édesapja jelezné, hogy ideje indulni.
Köszönöm mindenkinek a társaságot, a rendezõségnek a túrát, ritka szép útvonal, ritka sok szolgáltatás, igényes itiner, kedves rendezõgárda várt minket. :)

-Kékdroid-