Visszavágó! A tavalyi túrán elszenvedett „vereségért”. Ezúttal nem magányosan, hanem barátommal vágtam neki az 50-es távnak, akivel az elmúlt félévben sikerült megszerettetnem a teljesítménytúrázást. A túra útvonala némileg módosult, immár nem a lakás kapujából indult, hanem a tóstrandi gyerektábortól, de ez rajtam kívül valószínûleg másnak nem fájt. Így kimaradt a Kálvária lépcsõ-Ceberna völgy útvonal, cserébe megkaptuk a gyerektábor-Kercseglapos-Ceberna völgyet. A Kercseglaposig tartó szakasz nem túl izgalmas, de gyorsan megvan, ellenben a Kercseglapos és az azt követõ árnyas bükkös szenzációsan szép, mint mindig. Örültem, hogy ezúttal érintettük ezt a szakaszt és kortyolhattam a most igen gyéren csurdogáló Gyopár forrásból! A Karancsra vezetõ igen meredek kaptató most sem volt könnyû, de közel sem fogott meg annyira, mint tavaly. A csúcson természetesen felmentünk a kilátóba, ahonnan meseszép látványban volt részünk. Még az Alacsony-Tátra havas csúcsai is szépen látszottak! Végigmutattam a barátomnak a ránk váró útvonalat, majd továbbindultunk. Itt szintén módosult egy kicsit az útvonal, köszönhetõen a schengeni határnyitásnak. Immár nem kellett a határsáv mellett lemenni Somoskõújfaluba és onnan át a szlovák részre, hanem a Karancs csúcsról közvetlenül átgyalogolhattunk. Nagyon megérte, mert szintén gyönyörû erdõben túrázhattunk és ezen a részen még sosem jártam. A Szt. Margit forrásnál van egy szép kis pihenõhely, tûzrakó hellyel, el is határoztam, hogy oda még egyszer a családdal elmegyek bográcsozni, vagy szalonnázni. A szlovák oldalon egyébként nagyon jól rendbe van rakva minden túraútvonal, szép eligazító táblákat találhatunk, kár, hogy mind csak szlovákul van. Talán nem lenne szentségtörés, ha ezek a táblák kétnyelvûek lennének, ha már a határ mindkét oldalán magyarok laknak. A Karancsról leérkezve Bikkréten keresztül kellett megközelíteni Somoskõ várát, akárcsak tavaly. Itt a barátomat elérte a holtpont, én jártattam a számat amíg átlendült rajta. Ezt a szívességet késõbb visszakaptam tõle a Pécskõ felé menet. A tanösvényen megkóstoltuk a bõvizû és igen jóízû Krúdy-forrást. Somoskõnél elhagytuk a harmadik ellenõrzõpontot, majd átmentünk Salgóra, ahol újabb ellenõrzõpont várt minket. Gyönyörködtünk egy kicsit a szülõvárosomat, Salgótarjánt körülölelõ mesés tájban, majd a Medves laposán keresztül Szilváskõre (5. ep) és Bárnára (6. ep) érkeztünk. Itt már kezdtem érezni a fáradságot, ami különösen Inászó után csapott le rám. Ráadásul a vizem is elfogyott ezen a szakaszon. A Pécskõ nyereg (7.ep) után a Pécskõre már nem mentünk fel, pedig egy karnyújtásnyira volt tõlünk egy újabb meseszép kilátás, de hát a társam nem volt olyan szerencsés helyzetben, mint én, rá még a túra után egy kétórás út és egy esti program várt. Így hát szedtük a lábunkat és 11 óra 10 perces menetidõvel beértünk a célba. A revans sikerült!
Barátom, mint elfogulatlan ítélõ megállapította, hogy ez volt a legszebb túránk eddig. Egyet kell értsek!
A túra során egyszer sem tévedtünk el, bár ez inkább volt köszönhetõ a helyismeretemnek, semmint a részletes túraleírásnak. Érthetetlenül szûkszavú túraleírást kaptunk, ami különösen azért meglepõ, mert tavaly viszont nagyon részleteset adtak. Igaz, hogy némileg módosult az útvonal, de 80%-ban megegyezett a tavalyival, nem sokkal kellett volna kiegészíteni. Hiányzott az is, hogy a leírás ezúttal nem közölte, hogy az egyes ellenõrzõpontok hány km-nél vannak. A tisztesség kedvéért viszont el kell mondani, hogy két helyen kihelyezett segítõk igazították el a túrázókat és általában a turistajelzések is jól követhetõek voltak, sok helyen frissen festve. Melegen tudom ajánlani minden túrázónak ezt a túrát! Jövõre is ott leszek!
|
