Mátrai Csillagok éjszakai teljesítménytúra 15
Nem Karancs-Medves 50, nem Zemplén 50. Mátrai Csillagok, mert megérdemeljük, és mert tavaly is tetszett, és mert a többire nem lett idõ - sõt, ennek a hosszabb távjára sem, ilyen ez az idei tavasz. Kerek repkény igazat mond, tényleg tudom, hol a rajt, csak a hagyomány kedvéért kanyarodunk be egy utcával korábban. ;) Pár perc múlva pedig már a rajtban töltjük ki a nevezési lapokat, közben összefutva Vakond87 kollegával (akit már rég láttam :)). Egy asztalnál lepecsételtetjük a két, igen terjedelmes itinert (mindenféle okos dolgok vannak benne) és nekivágunk szerényen a 15 km-es távnak. Repkénynél táska sincs, nálam is csak dísznek, hogy a benne hurcolt esõköpenyek elriasszák az esõfelhõket.
Iskola elhagy, irány a Sár-hegy gurulós köves emelkedõje, itt derül fény arra, hová lett a tavaly tapasztalt nagy tömeg a rajtról. Megállás nélkül suhanunk fel az emelkedõn az elsõ olyan pontig, ahonnan már érdemes visszafordulva fényképezkedni. Ezen tevékenységgel elfoglalatoskodunk egy darabig, majd követjük a sárga sávot tovább, fölfelé. Az emelkedõ Repkény szerint emlékeztet kissé Oroszlánvárra, csak lankásabb és barátságosabb. Vagyis minden, ami nem Oroszlánvár, de Õ tudja. :) Egyébként van benne valami, mert sok a túrázó és nincsenek fák az út mellett. Fent lebeszélem társam azon szándékáról, hogy pecsétért zaklassa a pihenõ társaságot, inkább elindulunk lefelé. Jobbra (khm, kb. kelet felé) a Mátrai Erõmû teljes kivilágításban pompázik, egyelõre csendben ereget némi füstöt. Figyelmünket egy idõ után a táj helyett az úton leskelõdõ kövek és a kevésbé sietõs sporttársak kötik le, nagyon sok Köszönömöt mondunk elõzés közben, sokan állnak félre. :)
A Szent Anna-kápolnánál fantasztikus látványt nyújt az épület és az emberek kontúrja a sötétkék éggel a háttérben, nem lehet megörökíteni, ott kell lenni, át kell élni. Kékestetõ adótornyán a fények mintha cinikusan kacsintanának felénk: "Ti ma ide nem jöttök!" A pontõrök villámgyorsan igazolják ottjártunkat, mi pedig már menet közben váltunk éjszakai módra. Felgyorsítunk, elmaradnak sokan és azt vesszük észre, hogy sem elõttünk, sem mögöttünk nincs senki látó- és hallótávolságon belül. Nyílt részen próbálkozunk még a lemenõ Nap utolsó sugarait lencsevégre kapni a Mátra vonulatát beleszõve a képbe. Kis családot elõzünk, Repkény megdícséri a kisgyereket, aki jobban figyeli az utat, mint szülei. :)
Mátrafüreden keresztülsietünk, tavaly itt egyenesen kellett menni, most a Téli Mátra útvonalán mehetünk egy kicsit. Sokan jönnek szembõl és még többen haladnak velünk egy irányban, páran hörögnek, morognak, farkasüvöltést utánoznak. :) Fent a kilátónál gyors igazolás, a kilátóból sok bemozdult fotó készítése - ehhez bizony vagy állvány kéne, vagy letenni a gépet a peremre. A Hold fényében még kilátásban is gyönyörködhetünk, elõttünk terül el Gyöngyös és a környezõ falvak, mögöttünk a Mátra csúcsán Kékes hivalkodik a piros fényoszloppal, az eget csillagok pettyezik, felhõt foltokban sem észlelünk. A kõtoronytól visszasietünk a fõútra, ahol elkanyarodunk Gyöngyös felé. Épp szembetalálkozunk Pintz úrral, majd Vakond87-tel, Vasssalmossal és útitársukkal, jó utat kívánunk Nekik és megkezdjük a kerékpárút taposását a városig.
Kiérve a faluból ez az út azonban eléggé hosszúnak és monotonnak tûnik ahhoz, hogy kicsit kilépjünk, sõt, végül elkezdjünk kocogni. Még útbaesik egy ellenõrzõpont, a harmadik és egyben utolsó nekünk. (Az itiner háta pedig szinte üres, jövõre a 40-esre kell jönni megint!) A kerékpárút mentén pihenõhelyeket hagyunk el, páran megálltak szusszanni, kisgyereket pihentetni vagy egyszerûen csak megállva bámulni a csillagos eget. Mi itt már szinte végig kocogunk, bakancsban próbálom Repkénnyel tartani a sebességet. Keresztezzük a Mátravasút lajosházi vonalát, a tábla szerint is már lakott területen. Megérkezünk a célba, rajtszámot kérnek, célidõt írnak és a gép már villantja is fel az idõt és a számolt átlagsebességet. Egy asztallal arrébb megkapjuk az igényes, szép díjazást, a hölgy mutatja a zsíros- és egyéb kenyerekbõl álló kínálatot. Eszünk, iszunk, majd irány Eger. Nagyon jól éreztem magam a túrán, még ha rövidtáv is volt! Köszönöm Repkénynek a vidítást és a sebesség alapjel beállítást, a rendezõknek pedig a barátságos és profi rendezést.
-Kékdroid- |
