Mátrai Csillagok Éjszakai Teljesítménytúra 40 km
Szeretek éjszakat túrázni, csend van, viszonylag kevés túrázó, nehéz szétszaggatni magam, nem veszi el az egész napomat, meg különben is, az annyira macsós :-)
Egyedül pedig kimondottan szeretek éjszaka túrázni, teljesen magamra vagyok utalva, figyelni kell, a legkisebb figyelmetlenség is eltévedéshez vezethet.
A szokás hatalma miatt azért kicsit körbekérdeztem. Kevesen vannak akikkel egy 7-8 órás éjszakai menetet végignyomnék, de azért próbálkoztam velük. Vagyis majdnem mindannyiukkal. Larzent meg sem kérdeztem, mert õ már elvesztette a szûzességét ezen a túrán, és tavaly is a második leggyorsabb volt. Ha már nem egyedül megyek, akkor legalább olyannal, aki szintén nem ismeri a terepet. Ákibácsi nyünnyögött, Montrail60-ra meg Benõre hivatkozott (szóval egyszerûen csak utál). A Kötsög pedig még arra sem vette a fáradtságot, hogy válaszoljon az emilemre. Nem baj, ma délután megyek hozzájuk grillezni, majd rágyújtom a ruháját.
Szóval egyedül. A rajtnál óriási tömeg, ez megmarad majd egészen addig, amíg Mátrafüreden a rövid távok elhagynak minket. Már itthon megfogadtam, hogy keveset futok, megpróbálom végiggyalogolni, még nagyon tesztfázisban van a térdem, most kezedem csak terhelgetni. Futva a 10 km/h óra az álomhatár, gyaloglásnál ez a 10 perc/km. Gyors számolás, 6 óra 30 perc lenne így az idõm. Az elején nincs is ezzel gond, az elsõ EP-ig (4,75 km, 340 szint, 51:42) nagyobbrészt emelkedik, lefelé pedig a szûk, mindkét oldalról cserjés ösvényen szinte lehetetlen elõzni. A felfeléket keményen megnyomom, olyan érzés, mintha futnék, gyorsan marad el mellettem mindenki. Még két futót is megelõzök, a hegymenet nem az erõsségük.
Az elsõ EP-nél (Szent Anna-kápolna) óriási tömeg fogad, közel 6 perc alatt sikerül pecsétet szereznem, itt azonnal borul is a 6:30-as idõterv, viszont kb. 200 embert sikerül a ponton lehagynom, innen egy kicsit nyugodtabb. Innen egy ideig sík, ideális futóterep, de megfogadtam, hogy a Kékesig semmiképpen nem futok bele. Két másik gyalogos csatlakozik a kb. 7,2 km/h-s tempómhoz, reménykedek benne, hogy rövidtávosok, Mátrafüredtõl szeretnék egyedül menni. Az egyik azonban jön velem, de az emelkedõ kezdetén nem lassítok, így hamar leszakad. Innen végre egyedül vagyok, így lesz szinte a legvégéig, nagyon ritkán érek utol valakit, futók úgy tûnik nincsenek, vagy már elõttem elrajtoltak, mert engem senki nem elõz meg a végéig.
Benevár a 2. EP, 9,95 km, 1 óra 48, 520m szint ha nem lett volna a várakozás, tartanám az elõzetes tervet, amit végül 7 órára módosítottam.
A K+ visz fel Kékesig, meglepõdök magamon, hogy milyen egyenletesen bírom, úgy tûnik valami maradt még a régi állóképességembõl. A csúcson kõérintés, pecsét (14,51 km 2:45, 1065m szint), kapok egy nagy almát, irány lefelé a déli sípályán. Az aljáról visszanézve nagyon szép, ahog imbolyognak lefelé a fejlámpák fényei.
Innen már lépten-nyomon ep-k jönnek, 4 km-nél nincsenek egymástól messzebb. Mátraháza után egy fülemüle dala kísér jó ideig, felbukkannak az elsõ állatok is, igaz az egyik csak egy elkóborolt macska, de távolról még csak a világító szemeit látom. Ahogy közeledek nem menekül el, így aztán meg is láthatom. Nem sokkal késõbb egy másik állat csörtet mellettem a bozótban egy ideig, ennek csak a szemeit látom, talán róka.
Az éjfél a Hanák Kolos kilátónál ér, kicsit dünnyögök magamban, mert folyamatosan civilizáció környékén kóválygunk, jó lenne már bemenni komolyan a Mátrába, de erre még várnom kell.
Mátrafüredre visszaérve, a Kozmáry kilátónál utolérem a 25-ös táv végét, pont 4 órája megyek (23,51 km, 1190 m szint). Szerencsére már õk is csak elvétve szállingóznak, ráadásul nem is az én tempómban, így továbbra is egyedül mehetek.
Sástó és Lajosháza között végre sehol nem látszanak a civilizáció fényei, teljesen egyedül vagyok a az erdõben, kár, hogy nagyon kõgörgeteges az ereszkedés, így nem tudom átadni magam teljesen az éjszakai erdõ hangulatának.
Innen már szinte végig széles erdei utakon megy az útvonal (kivéve Dezsõvárba fel, ott viszont vannak izgalmasabb szakaszok is, de a veszélyre mindenhol feliratok és szalagok figyelmeztetnek), ritkán vannak a jelek, de úgysincs letérési lehetõség, az itiner pedig tökéletes, nehéz lenne eltévedni, összesen talán 3 bizonytalan pont van az egész túrán, de azoknál is viszonylag hamar megtalálom a helyes irányt.
Dezsõvárnál 6:03-nál járok, innen még 7 km, nem is kell sokat futnom, hogy hogy 7 órán belül legyek. A 3 bizonytalankodásból 2 azonban ezen a szakaszon jön, így elvesztek kb. 5 percet, ami már gyalogolva nem behozható. Gyöngyössolymos felé az úton már kocogok, jól esik, nem vagyok fáradt, a lábaim nem jeleznek.
Gyöngyössolymos után hamarosan a kisvasút sínjein futok, déja vu kerít hatalmába, nem tudom melyik túrán, de volt már ilyen, éjszaka hosszan a vasúti síneken, talán a Börzsönyben.
Az utolsó ep 37 km-nél van, innen még 2 km, maradt rá 11,5 percem. Régen ez gond nélkül ment volna, most egy kicsit bizonytalan vagyok, de azért nekivágok. Még egyszer meg kell állnom itinert olvasni, ez újabb 20 másodperc, de aztán végre kint vagyok az aszfalton, innen már majdnem látszik a vége, de csak nem akar közeledni. Azon gondolkozom, hogy ha az indulásnál az indítóasztalnál nyomtam az órámat, akkor beérkezéskor lehet-e az iskola ajtajában. Végül az asztaltól asztalig verzió mellett döntök, úgyis csak magamat csapnám be. Beréek az iskolába, odalépek az asztalhoz, óra leállít: 6:59:24. Sikerült.
Bíztató, az utolsó két kilit itinerolvasással is sikerült 5:30-as tempóban lefutni. Lehet, hogy ideje lenne már újra futni. De a másik térdem még mindig nem jó :-(
Nagyon jó kis túra volt, fél ötkor már aludtam is itthon az ágyikómban. Most pedig rohanok füvet nyírni :-) |
