Sárga 30É
A hátul álló motorkocsi ottmarad a Nyugati pályaudvaron, elõrébb lévõ társa pedig hihetetlen menetidõvel vánszorog elõre az éjszakában - fedélzetén utasként rengeteg túrázó és kicsit kevesebb hazatérni igyekvõ ember. A társaságban kicsit gyorsabban telik az idõ, de épp ideje megérkeznünk, mert már kezdek épp álmos lenni. Beállunk Kerek repkénnyel a formáját még csak éppen bontó sorba (vagyis a rengeteg ember közé valahová) és várunk. Rengeteg rég - és kevésbé rég - látott ismerõssel futunk össze a vonaton, a rajtban és késõbb a túrán is, a felsorolástól csak azért tekintenék el, mert félek, hogy valakit kihagynék. :) Elindul a nevezés, egész hamar elfogy a sor és már ott állunk, fizetünk és leadjuk a két utazózsákot, nekik könnyebb utuk lesz Pilisvörösvárra. 23:10-es rajtidõ kerül itinerünkre (szöveges leírás, lesz mit olvasni, táblázat a résztávokkal), az állomási óra pont ennyit mutat, amikor ellódulunk.
Kisvártatva megelõzzük Siményi Viliéket, majd Budai-H.G. mellé társulunk be, aki pont jókor tudja, hogy hol tolták a mérõkereket. :) A kellemesen emelkedõ esztergomi utcákon aztán szép lassan kettesben maradunk Repkénnyel, igyekszünk nagyon, jó lenne elérni a 6:00-ás vonatot Zalaegerszegre. Ehhez legkésõbb fél ötre célba kell érni, de még jobb lenne a negyed ötös vonatot megcélozni, hogy ne legyen rohanás. Lett.
Visszatérve a túrához: emelkedõvel folytatódik az út, próbálok visszaemlékezni, ez tavaly is itt volt, valóban. Aztán kiérünk egy szép nagy rét szélére, ahol megkapjuk az elsõ pecsétet, összefutunk Jámborral és nem sokkal ezután megejtjük az elsõ kisebb eltévedést (birkaeffektus). Ezt korrigálandó az elsõ adandó lejtõn lekocogunk, közben bámuljuk a Pilis óriásnak tetszõ vonulatát, melynek kontúrját a nagyváros fényei festik vörösre. Jódarabig gyaloglunk ezzel a látvánnyal magunk elõtt, közben a felhõk is eloszlanak az égrõl, hogy zavartalan, csillagokkal teli égbolt kísérhesse utunkat. Ezt az érzést nem sikerül megörökíteni semmiféle fényképpel, ott kell hozzá lenni, hogy megértsük. A történeti hûség kedvéért készül viszont útközben néhány videó, melyeknek fõleg a hanganyaga érdekes, Repkény jóvoltából. A helyenként elfüvesedõ szekérutat egy ponton erdei út váltja fel, örülök a változatosságnak a hosszú mezei séta után. Igaz, legalább kimaradt a kutyaugatástól zajos tavalyi szakasz a nyaralók között.
Az erdei úton kihasználjuk azt, hogy momentán kevésbé van szükség tájékozódási készségünkre. Ballagunk, figyeljük a terepet, néha rápillantunk a jelzésekre, szalagokra, hogy jó helyen járunk-e, amikor hirtelen lövést hallunk a nagy éjszakában. Ez meggyõz arról, hogy a láthatósági mellények felvételének épp itt az ideje, világítós öltözetben talpalunk tova. A második ponton néhány sporttárs pihen, Repkénnyel gyors pecsételés után továbbállunk. Épp kezdek azon meditálni, hogy Pilisszentlélektõl milyen távolságra lehetünk, amikor kiérünk egy mezõre, lent a falu fényei hívnak. Lekocogunk a lejtõn és már bent is vagyunk, vízvételi céllal megnézek két kék kutat, de a nyele mindkettõnek hiányzik. Kerek repkénynél szerencsére még van tea (nálam is van még két liter víz, csak lusta vagyok elõvenni :)), iszunk mindketten, majd nekivágunk a Pilis-nyereg emelkedõjének.
Lassú kanyargás a szerpentinúton, kis séta az éjszakai országúton, utána még néhány meredek kaptatón izzadás - és máris az elhagyatott, sötét Pilis-nyereg fogad minket, fejlámpáink fényével próbáljuk otthonossá tenni. Aztán rögtön nem vesszük észre a kis csaliösvényt - a szalagozást rosszul értelmezzük -, jutalmul egy bõ negyed óra kavargás jár, másokat is visszafordítunk, nem ez a helyes út. Hogy hozzunk hátrányunkon, belesietünk a lejtõbe, majdnem végig, közben majdnem az árkot választva. :) A pontõrök Klastrompusztán készségesen megtöltik Repkény fémbögréjét, kétszer is. A táv felét kipipálhatjuk, most kevésbé szintes szakasz következik.
Ez azonban nem azt jelenti, hogy nincs több emelkedõ, hiszen a ponttól a kolostorromok mellett felfelé kaptatva kell indulnunk. Széles szekérutat követünk, 120 kV-os távvezeték szegõdik útitársul mellénk, hogy aztán mi otthagyjuk és magányosan zümmögjön tovább az éjszakában. Néhány helyen már elõbukkannak a pilisi falvak fényei, mögöttük a láthatáron Hármashatár-hegy tömbje tornyosul, Budapest közvilágítása sárgásra festi az eget körülötte. A Csévi-nyeregben Repkény készít egy gyors videót, dokumentálandó áthaladásunkat. Nem sokkal odébb, az egynyomos ösvények környékén elbizonytalanodunk, amikor két sporttárssal futunk össze: Vasssalmosék érnek utol, majd lépnek el sietve. Aztán megint csõdület támad, már egész sokan keressük a helyes utat, egy határozottan kirakott szalag jelezte útnak keressük a folytatását. Jó negyedóra kavargás után visszamegyünk az utolsó látott (de eddig meg nem figyelt) jelig, Repkény észreveszi, hogy a régi jelzés nyilat formáz, Vasssalmos rögtön el is kezd futni a jelölt irányban.
Mi ketten szorosan utána, keresésünk eredményesen zárul, kiáltunk a többieknek is, hogy megvan a jelzés. (Most haladok át itt negyedszer, égõ kissé, hogy nem emlékeztem... :)) Aztán a futás folytatódik, elöl Vasssalmos diktálja a tempót, Kerek repkény utána, közvetlen mögötte én, kicsit késõbb Vasssalmos társa is utolér. Az Iluska-forrásig töretlen a lendület, utána az emelkedõn Repkénnyel inkább tempós gyaloglásra váltunk. A Fehér-hegy nem viccel. A bekerített rész után párszor már meg kell állnunk felfelé, de így sem túl hosszú a fölfelé vezetõ út. Felértünket hatalmas orraeséssel ünneplem meg, társam ver lelket belém. :) A kanyargós ösvényen ezután figyelem a terepakadályokat, amikor hirtelen találkozunk a pontõrökkel, elmondják, hogy a gázvezetéknél majd figyelni kell. Rendben.
Nevezett gázvezeték meglehetõsen sokkoló hatással bír mindkettõnkre ezen a hajnali órán, nem egészen ebben a volumenben gondolkodtunk. Hirtelen telemegy homokkal mindkét cipõm, még jó, hogy enyhén nedves a talaj. A sötétben óriásinak tûnõ munkagépeket kerülgetünk, aztán a szalagokat követve hátrahagyjuk a létesítményt, reméljük rövedesen csak a megszokott oszlopok fognak emlékeztetni a vezeték nyomvonalára. Szinte észre sem vesszük, hogy a látottakon elmélkedve már be is érünk Pilisvörösvárra. A házak között kutyagolva meghalljuk az elõzetesen kiszemelt vonat zakatolását, már régebben tudtuk, hogy errõl lemondhatunk. A Kálvárián feltételes pontõrök, innen egészen a célig futunk, a buszt el kell érni jelszóval.
A számunkra célként szolgáló pilisvörösvári ponton már ott vannak Álmosék, Animanó42 és DJ_Rushboy, valamint még két sporttárs, mindnyájan a hosszútávon. Megkapjuk a díjazást (szép a kitûzõ), elköszönünk a többiektõl, felmarkolunk néhány szem kekszet és a kiküldött csomagokat és elhúzunk a buszmegálló felé. (A déliben az utolsó pillanatban - de még teljesen szabályosan - sikerül még felpattanni a vonatra. :))
Hangulatos, vidám túra lett idén is a Sárga, köszönet mindenkinek érte, gratulálok minden távon minden teljesítõnek!
-Kékdroid- |
