Túrabeszámolók


Tihanyi Gejzírit 33/20

janneszTúra éve: 20082008.04.30 09:43:20
"Tihanyi Gejzírit 20" - 2008.04.27.

Fényképes beszámoló

Balatonakarattyáról startoltunk, a 8h körüli rajtolást céloztam meg, végül 8:20 táján sikerült elindulnunk. Annak ellenére, hogy a Tihanyi-félsziget legmagasabb pontja, a Csúcs-hegy 232m magas (és erre a túra során nem is kell teljesen felmenni), nem számít könnyûnek ez a 20km. Az alacsony hegyek (tulajdonképpen dombok) ellenére sikerült a szervezõknek 700m szintkülönbséget összehozniuk a 20km-re. A tavalyi tapsztalatok szerint nem is számítottunk könnyû útra. Az idõ gyönyörû volt, mint elõzõ évben, de ez egyben azt is jelentette, hogy melegünk lesz.

Elindultunk a vasútállomásról, ahol mindjárt az elsõ kanyar után jött egy "választható" útszakasz. Itt többen (tulajdonképpen akkor éppen senki nem a hivatalos utat választotta) gondolták úgy, hogy a nagy forgalmú 71-es úton mennek inkább, a csendesebb, de hosszabb S jelzés helyett. Ezután következett a túra, szerintünk, egyetlen negatív szakasza, a hosszú gyaloglás a kerékpárúton a fõút mellett. Nagy nehezen leküzdöttük ezt a szakaszt, majd a sajkodi templom romjánál már a tavalyinál figyelmesebben mentünk és ahol kellett, befordultunk jobbra.

Viszonylag könnyû erdei, nyílt, sziklás emelkedõ következett, hamar elértünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz. A pont után nem sokkal érdemes volt letérni egy kissé a kijelölt útról, egy sziklás részen csodaszép kilátás nyílt a Tihanyi-félsziget belsejére, illetve az alattunk elterülõ Külsõ-tóra. A kis kitérõ után lejtmenet következett, majd leértünk a szõlõültetvények közé. Ez a szakasz is nagyon élvezetes volt, szép látványt nyújtottak a rendezett szõlõsorok. A Kiserdõ-tetõ felé fordulva megint erdei szakasz jött, és ismét érdemes volt letérnünk az útról egy újabb kilátópont kedvéért. Most Tihany községre, és a Belsõ-tóra nyílt gyönyörû kilátás.

Elhaladtunk a Kiserdõ-tetõ mellett, kereszteztük az autóutat, és felkapaszkodtunk az Óvárhoz, majd ennek északi csücskénél kezdtünk ereszkedni a barátlakások, illetve a Balatonpart felé. Itt ismét felejthetetlen kilátásban lehetett részünk, most a füredi öbölre, és az alattunk hullámzó Balatonra csodálkozhattunk rá. Engem ez a szakasz egy kicsit a Garda-tóra emlékeztet, a meredek hegyoldal és a csillogó vízfelület miatt.

Gyorsan leértünk a barátlakásokhoz, ahol a következõ ellenõrzõ pont várt. Megcsodáltuk a sziklafalba vájt építményeket, pecsételtünk, aztán mentünk tovább. Elhaladtunk a Ciprián-forrás elõtt (itt veszélyesen leromlott a turistaút állapota, a meredek domboldalon szétesett a lépcsõ, illetve a forrás folyamatosan sarassá teszi elõtte az utat). Leértünk a kocsiúthoz, közvetlen a Balaton mellé. Jólesett hallgatni a hullámzás zaját, illetve belélegezni a víz illatát.

A büfésorra érve technikai szünetet tartottunk, majd elindultunk ismét felfelé, az apátsági templomhoz. Fent a templom körül nagy volt a nyüzsgés, sok volt a hazai és a külföldi turista. Még a templom elõtt kihasználtuk, az ott árusító fagylaltos szolgáltatásait. Vagy inkább a fagylaltos használta ki, hogy a túrázók itt értek fel a meredek emelkedõn. Mindegy végülis, mivel a fagyi finom volt, és az árát is korrektnek éreztem, fõleg, hogy nem én fizettem :-)

A fagyi elfogyasztása után lesétáltunk a Belsõ-tó mellé. Itt az út balra fordult és emelkedni kezdett, hamarosan elértünk az elsõ gejzírkúphoz. A kúp tetejére kimászva visszanézhettük az eddig megtett utunk nagy részét, ismét szép kilátásban részesített minket a félsziget.

Itt kezdõdött a gejzírmezõ, jöttek sorban a kúpok, valamint közben az Átjáró-barlang megduplázott ellenõrzõ pontja.

A gejzírmezõ után kiértünk a Szarkádi-erdõbe, a sziget déli szélére. Itt ismét ellenõrzés következett, majd nem sokkal késõbb a természetvédelmi õrháznál megint. Itt volt a szolgáltatás pont, kaptunk teát, illetve a türelmesebbek zsíros-kenyeret is. Kis pihenõt tartottunk, aztán nekiindultunk az utolsó nehezebb résznek, kis mászás-ereszkedés következett, majd felkapaszkodtunk a Csúcs-hegy oldalába.

Ezen a szakaszon az út bal oldalán többször élvezhettük a kilátást immár a Balaton nyugati medencéjére, a fonyódi hegyre, a Badacsonyra, valamint a Balaton-felvidékre. Az utolsó E.P. elõtt pedig még a rajt/cél helyét is láthattuk a távolban, Aszófõt.

A nyereg-hegyi ponttól lefelé a már ismerõs úton nagyjából végig futottunk, a hosszú kerékpárutas szakaszon pedig sietõsen gyalogoltunk, mivel jól esett így a túra végén. A célba 4:58-as idõvel értünk be, ami kb. 20 perccel jobb a tavalyinál.

A túráról összességében pozitív a véleményem, a táj csodálatos ilyen idõben és emellett rendkívül változatos. A szolgáltatások rendben voltak, a tea jó (bár én ilyen melegben inkább hideg italt innék), a zsíroskenyér lilahagymával pedig finom. Útvonalleírást ugyan nem adtak, de a kapott térképvázlat használható. Negatívum a minden évben ugyanolyan kis méretû kitûzõ (20km-es táv, a naptárban évente változóként szerepel).

Ui.:
E beszámoló megjelentetése után megkeresett e-mailben a túra egyik szervezõje és tájékoztatott arról, hogy a kitûzõ nem ugyanolyan minden évben, hanem valóban változó. Állítása szerint többféle is volt kirakva az asztalra, nem érti, hogy mi miért nem választhattunk. Egyúttal felajánlotta, hogy küld az idei évre gyártott kitûzõbõl.

Ez a múlt héten meg is érkezett, szép, gémes, normál méretû kitûzõ. Köszönjük.

Jövõre jobban figyelünk mi is a célban.