Túrabeszámolók


Téry Ödön emléktúra 50/25/20

csibaTúra éve: 20082008.03.30 14:40:28
Téry Ödön emléktúra 50

Tavalyi évhez hasonlítva, most csodálatos idõben volt részünk. Igaz, 2007-ben pont az idõjárás miatt el sem mentem a túrára. Idén nem lehetett kihagyni. Ráadásul még az OKT-val is össze lehet kötni. Szóval szombaton menni kell.

7:30 körül meg is érkezem Hûvösvölgybe. Iszonyat tömeg a nevezésnél, szép számmal vannak bicajosok is. Inkább még nem állok be a sorba, úgyis várok még Gps Zolira. Addig nézelõdöm, közben összefutok egy – két ismerõssel, jókat beszélünk. Majd Zoli befut 8 körül harmadmagával, és megtörténik a nevezésünk. Ekkor már szerencsére nincs olyan nagy sor, gyorsan megy. Bár itiner már nem jut nekünk. A szervezõk itt is alábecsülték az indulók számát. Mondjuk én nem igen értem, hogy ilyen túrára miért nem lehet pl 1000 itinert hozni. Ha jól láttam csak 1 db A4-es lap volt, és ráadásul a túra útvonala sem változik évrõl évre. Szóval ami megmarad, majd jó lesz jövõre. Szerencsére azért elég jól tudtam az útvonalat, így én nem igen éreztem hiányát, de sokakat útba kellett igazítani, hogy merre induljanak el. Ráadásul a rajtban az egyik szervezõ azt mondja, hogy végig a kéken kell menni. Hát ha végig azon mennénk, kicsit elkolbászolnánk.

8:15 körül nekivágunk a távnak. Én emellett még duplán teljesítek így az elején, mert cipelem magammal az OKT füzetét is. Legalább abból is meglesz egy szakasz. Zoliék lemaradnak, mert sörért mennek, Karesz meg az elsõ méterek után inkább kiszáll. Sajnos ez van. Innentõl a Remete – hegyi komolyabb emelkedõig egyedül megyek, Zoliék csak ott érnek be. Mondjuk az egyedül azért túlzás, mert rengetegen vagyunk. Az elsõ kilométereket aszfaltos utakon tesszük meg, ami nem igen zavar így az elején. Jó páran benézik (?), itiner hiányában nem veszik észre, (vagy ha gonosz akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy kispistáznak) hogy a K jelzés élesen letér jobbra az útról. De nem kispistázunk, megyünk megnézzük a Máriaremetei Bazilikát. Megérte. Nagyon szép, fõleg az elõtte lévõ hangulatos parkkal. Majd nem sokkal késõbb visszatérünk arra az útra, amit elhagytunk korábban. Itt is látni, hogy jó páran ezen jönnek. A pontõrt alig lehet észrevenni, jól elbújt. Talán el is mentem volna simán mellette, ha nem látom, hogy elõttem ott pecsételnek. Beérünk az erdõbe, szurdok alján folytatjuk utunkat. A barlangok már rendes otthonként szolgálnak pár embereknek. Nem a legszebb látvány. Kár, hogy nem tesznek ellene semmit. Majd egy kis patakátkelés, ami nem is olyan kicsi, és elindulunk felfelé. Megizzadok egy kicsit mire felérek, de a látvány az kárpótol. Itt érnek be Zoliék, és innentõl fogva lényegében végig együtt megyünk. Bár Zoli néha lemarad, nem bírta a tempót:) .

Nemsokára feltûnnek Nagykovácsi szélsõ házai. Megérkezik a S jelzés is jobbról. Néhol kisebb pocsolyákat kell kerülgetni, de nem vészes még a sár. Muflon itatónál egy kicsit megállunk frissíteni. Érdekes egy hely, az biztos:) Így még bent sosem voltam, de kuriózumnak számít. Robogunk tovább Nagy Szénás felé, ahol kezdenek megjelenni a hófoltok is. A volt turistaház emlékmûjénél megkapjuk a következõ pecsétünket. És Zoli megismerkedik a pontõrben megtestesülõ geocachingessel. Érdekes nevek hangzanak el:) Bár a pecsét is érdekes, amit kapunk. Klastrom – kút felirat van rajta. Ezután felmászunk a Nagy Szénásra, ahonnan csodálatos panoráma tárul elénk, meg alánk. Bár az idõ nem annyira tiszta, kicsit párás a levegõ, így nem lehet olyan messzire ellátni. Egy csöpp gyönyörködés a panorámában, majd lekocogunk Piliscsabáig. Átkelünk a leendõ gázvezeték csövei felett, és bent vagyunk a településen. A K jelzést követjük egészen a vasútállomásig. Itt egy kis bevásárló körútra megyünk a közeli boltba, majd én elmegyek az állomásra a Kéktúrás pecsétért. Viszont innentõl már nem a K-en kell menni, ahogy azt az elején mondták, hanem jelzetlen utakon egészen Klotildligetig. Azért valami szalagot kitûzhettek volna, mert így itiner nélkül könnyen eltéved az ember. De szerencsére azért mentek egy páran elõttünk, mi meg bíztunk bennük, hogy ismerik az utat. És tényleg ismerték. Megérkeztünk a kocsmába, ahol megkaptuk a következõ pecsétet. A fejetlenségbõl én itt nem éreztem túl sokat, bár mikor megkérdezte a pecsételõ, hogy megyek e tovább, és mikor én mondtam rá, hogy igen, akkor mintha lefagyott volna egy 10 másodpercre. De visszaadta az ellenõrzõ lapomat:) Innentõl egy ideig csapatunk kibõvült egy fõvel.

Egy kicsit mászunk megint, de most már a P+-on, majd sikerült eltévedni, de csak egy pár száz méterig. Jobbra fordultunk a P jelzésen, de szerencsére a mögöttünk lévõk ránk kiabáltak. Esõ itt egy picit elkezdett csöpögni, de egyáltalán nem volt vészes. Innentõl az út már ismerõs, a P85-ön is erre mentünk, csak épp az ellenkezõ irányból. Pilisszántó elõtt egy újabb eltévedés, de hát követtük az elõttünk haladókat. A régi és az új P jelzés kavart össze. Mi inkább az új jelzést választottuk, gps-en is csak ez van már feltüntetve. Így a balra lévõ jó nagy szántóföldön átvágtunk torony iránt. Feltételezem, hogy nem mi lehettünk az egyedüliek, mert mikor észrevettük, hogy nem jó felé együnk, akkor már a szántóföld túlsó végén 3-an, 4-en mentek. Nem hinném, hogy arattak. Nincs mint tenni, nekivágunk. Szerencsére sár nincs, így kényelmesen lehet haladni. Kb 15 perc után ismét jelzett utakon haladunk tova. Egy kis mászás jön megint, elhaladunk a Boldogasszony Kápolna alatt, és kiérünk a mûútra. Majd egy éles bal kanyar föl, ismét mászunk és bekocogunk Pilisszentkeresztre. Ahol nem tudjuk, merre lehet a pont. Szerencsére egy túrázó útbaigazít minket. Megkapjuk következõ pecsétünket, ami mellé jár egy ajándékutalvány, amit levesre vagy üdítõre lehet beváltani. Mi maradunk a levesnél. Nagyon jól esett. Sokat nem idõzünk itt, mert megtudjuk, hogy 17:05-kor, meg 25-kor megy busz Dömösrõl. El kéne azokat érni, így spuri tovább.
Az utolsó, és talán a túra alatti legnehezebb emelkedõ áll elõttünk. Kíváncsiak vagyunk, hogy mekkora hó van fent Dobogókõn. A rajtnál még azt mondták, hogy 10cm, amin kicsit elcsodálkoztunk, hiszen olyan szép az idõ. Inkább nagy sárra számítottunk, mint hóra. Mind a kettõ bejött azért. Pilisszentkereszt után már rögtön az elején elég sáros a P jelzés, de szerencsére ez pár száz méter után még megszûnt. Majd ahogy egyre közeledünk a csúcshoz, újra visszajön. Elején még csak a sár, késõbb már hó és latyak is. Néhol már az úton sem igen lehet menni, inkább mellette haladunk. Jól jár az, akinek bakancsa van. A hófoltok is kezdenek egyre inkább összefüggõbbé válni, és megjelennek a házak is. Fent vagyunk. Megkapjuk a pecsétet, és idõpontot is rá, 15:35. Már csak le kell kocogni Dömösre. Távból sincs sok, 7-8 km max, de a pontõr kicsit csodálkozik, és szerinte nem igen fogunk leérni a 17:05-ös buszra. De sikerült megcáfolnunk:) Fent a csúcs közelében még igen rossz a terep. Néhol tényleg lehet 10cm a hó, de nem ez a jellemzõ. Inkább a latyak és a sár. Óvatosan kell haladni, nehogy elcsússzon az ember. A Rezsõ – kilátótól már viszonylag normális az út, de a Szakó – nyeregig még nem futunk. Utána viszont beindul a gépezet, és szinte Dömös széléig leszaladunk. 16:30 körül lehet, mikor átmászunk a létrán. Kb 10 perc és bent vagyunk a célban, a kocsmában :) Kicsit ilyen kocsmatúra hangulata volt, de tetszett. Az oklevelek és kitûzõk átadása picit lassan halad, de szerencsére a buszt nem késtük le. Még a 17:05-ös busz is javában bent van, és kb 40 ember vár még a felszállásra. Nem igen kell sietni, de az a tudat, hogy állni kell Budapestig nem a legjobb. És mikor már majdnem fent van mindenki, csak kb 15-en vagyunk lent, begurul a 17:25-ös busz. És ilyenkor lesznek az utolsókból elsõk :) Szinte mindenkinek jutott ülõ hely. Irány Budapest.

Összességében elmondhatom, hogy egy nagyon kellemes kis túra volt, néhol egy kis döcögéssel a szervezés oldaláról. De mondhatnánk, hogy ez volt a hab a tortán :) Viszont a táv az biztos, hogy nincs 50km (48,9km). Itthon is csak 45,7 km volt a mapsource szerint.

Gratulálok minden teljesítõnek!