Túrabeszámolók


Tojás 40/30A/30B/20

Pap GáborTúra éve: 20082008.03.25 16:38:12
TOJÁS 40

Elérkezett a húsvéthétfõ és én ismét nem éreztem magamban az erõt, hogy elmenjek locsolni. Fõleg olyankor nem, ha lehet helyette túrázni is.
Tavaly egy kollégámmal mentünk végig, szép kényelmes tempóban, ahogy azt az emberek elsõ túrájuk során tenni szokták (neki elsõ volt, nekem kényelmes). A tavalyi meleg napos idõt idén lazán el lehetett felejteni, legfeljebb azért szurkolhattunk, hogy ne essen az esõ. Hát nem jött be. Itthon az esõ kopogott az ablakon, Pest felé haladva, pedig egyre több hófoltot, majd összefüggõ hótakarót lehetett látni a hegyeken Réka tartott még velem, egészen a Moszkva térig, õ innen a csoporttársaival ment tovább, a 20-as táv Normafai rajtjáig. A Városmajori iskolában nem volt nagy mozgolódás, 5-6 elszánt turista készülõdött, köztük egyik ismerõsöm is, aki futva kívánta teljesíteni a távot. Szívesen csatlakoztam volna három fõs társaságukhoz, de már épp indulóban voltak.
Nevezés elõtt szép kényelmesen átöltöztem Superman jelmezembe, elrendeztem mindent, majd negyed kilenckor nekivágtam. Elõzetesen 4 órás teljesítési idõt tûztem ki célul, de tekintettel a zimankóra engedélyeztem magamnak, hogy a 4:30-ig történõ beérkezés elégedettséggel töltsön el. Odakint az idõjárás ismét úgy gondolta, hogy hó és esõ változó arányú keverékével boldogítja a locsolókat és a túrázókat.
Nem a legkönnyebb a városban turista jelzéseket követni. Tavaly már az elsõ kanyart benéztem, mert nem olvastam el az egyébként kiváló itinert, hanem a magam feje után mentem. Idén ezért végig a kezembe volt az igazolófüzet, elsõsegély gyanánt. Az elsõ kilométerek eseménytelenül teltek, bár a lépcsõkön való felfutás nem esett túl jól. Hipp-hopp elértem az elsõ ellenõrzõ pontot, ahol csak egy gyors pecsételés erejéig álltam meg. A lépcsõ-aszfalt kombó egészen a Széchenyi kilátóig szerves része volt az utunknak, ahogy a hó is. A második ellenõrzõ ponthoz 35 perc alatt értem fel. Itt már köd is volt, bár ez nem nagyon lepett meg. Kellemesen futható rész következett, némi síkkal és sok lejtõvel. Még a Normafától a Disznófõ forrásig tartó sáros lejtõ sem okozott gondot, jól tapadt a mamusz. Az egykori Hárs-hegyi camping elõtti lejtõ azért egy kicsit kapufa volt, nem mertem nagyon megereszteni. Az ellenõrzõ ponton, aztán a nyuszi két piros tojással is meglepett. Itt találkoztam össze a Rékával és csapatával, akik becsületesen küzdöttek a csúszós lejtõkkel. Néhány szót váltottunk, majd én futásnak eredtem, mert a tervezett szintidõ kötelez. Az Apáthy szikla felé vezetõ emelkedõ már egy kicsit nagy falatnak bizonyult, a legmeredekebb részébe bele kellett gyalogolnom. Felérve a kaptatón, ismét egy jól futható szakasz következett az Árpád kilátó alatti emelkedõig. Sajnos ezen az emelkedõn is idõnként sétálnom kellett. Fenn a kilátóban a köd miatt semmi sem látszott, így pecsételés után mentem is tovább, csak a frissítõ állomásnál álltam meg egy üdítõ erejéig.
A Kecske hegy utáni rész az egyik kedvencem a túrán kellemes kis ösvényével, ami nagyjából szintvonalban halad. Elég sok volt a tócsa, de a normafai alatti sáros lejtõ után ez szinte fel sem tûnt Hamar el is értem a Guckler-sziklánál lévõ ellenõrzõ pontot. A Virágos nyeregben erõs hideg szél fújt, szerencsére a hegy oldalába érve ez mérséklõdött. Az úton egyre ritkábban találkoztam túratársakkal, kezdtem befogni a korán indulókat. A Tök-hegy után aztán egyszercsak megláttam a láthatáron a ismerõsömet és a vele futókat . Kicsit meglepõdtem, mert azt hittem egy tempót futunk. Igyekeztem csak a magam tempójára koncentrálni, ha megelõzöm õket, ha nem. Szépen lassan be is értem és le is hagytam õket. Nem sokkal késõbb kiértem a Solymár elõtti mezõre, ahol jófajta sár fogadott. Két szép tepsi méretû sárkupacot sikerült összegyûjtenem a virgácsaimra a végéig, amit bõkezûen szórtam szét a Solymári aszfalton.
A sörözõben csalogató volt a kellemes meleg, de erõsnek kellett lenni, mert ha pihenek kicsit, akkor kijövet dideregtem volna egy jó darabig.
A Zsíros-hegy felé tartó emelkedõ viszonylag hosszú és vannak benne elég meredek részek, azért úgy a 95%-át sikerült megfutni. A pecsét mellé ostya is járt, ami nagyon jól esett, kicsit mintha már lötyögött volna a víz a gyomromban, de ez fölszívta. Innen már csak 9 km van hátra, ráadásul elég sok aszfalt, ami ebben a helyzetben jó ajánlatnak tûnt. Egészen Nagykovácsi határáig nem is volt gond, na de utána! Fincsi puha sár hóval, majd az Anna vadászház felé aztán szabályos patak folyt az úton. Telki felé kanyarodva helyenként nem is lehetett máshova lépni, csak pocsolyába. Így legalább a cipõm tiszta lett, vizesnek meg már úgyis vizes volt. Azért a falu elõtti utolsó pár száz méter ismét gondoskodott a talajminta-vételezésrõl, de ez már nem nagyon érdekelt, mert csak egy emelkedõn kellett felfutni, végül 4:22-es idõvel értem célba, úgyhogy sikerélmény engedélyezve. Köszönöm a szervezõknek a túrát, igen kellemes volt, a cudar idõjárás ellenére is, jövõre húsvéthétfõn ugyanitt!