Túrabeszámolók


Márciusi emléktúra - Pilis

csibaTúra éve: 20082008.03.12 15:29:16
Márciusi emléktúra 48km (ami inkább csak 43 körüli, de érthetõ)

Sajnos az idõ az idén nem fogadott a kegyeibe. Bár azért az elõrejelzéseket nézve még az elõzõ napokon, sokkal rosszabbra számítottam. De talán volt neki egy nagy elõnye is, hogy nem volt akkora tömeg, mint tavaly. Igaz akkor még csak a 24 km-es távon álltam rajthoz, de azon rengetegen indultak. Nem szeretem annyira a tömeget, ellentétben a rendezõkkel :).

Reggeli, vagyis inkább hajnali kelés. Kint még korom sötét van, és hallom, ahogy kopognak az esõcseppek a tetõablakon. Nem a legjobb, de ez van. Menni kell, hiányoznak már a kilométerek. Az utolsó hév-et veszem célba, amivel még idõben elérek a rajthoz. Viszonylag szûk az indulásra megadott idõ intervallum, de nem zavar. Gondoltam, hogy ilyen idõben azért nem leszünk olyan nagyon sokan. Ez így is lett. A hév 10 perccel 7:30 elõtt döcög be Csillaghegyre. Kb 15 ember száll le, és veszi az irányt a rajt felé. Nevezés gyorsan megvan, egyszerre több embernél is lehet. Érdeklõdöm, hogy mennyien lehetünk a távon, de pontos számot nem tudnak mondani, csak egy papírra mutatnak, amiken strigulákkal jelezték az indulókat. Ránézésre 50 körüli lehet. Többen már nem is nagyon leszünk, mert elvileg ez az utolsó hév amivel még idõben be lehet érni. Persze biztos voltak késõbbi indulók is saját idõ terhére. Indulás idõpontja: 7:20.

Nekivágok az oly sok túrának kezdõ kilométereket adó szakasznak. Az esõ alig esik, inkább csak elvétve csöpörészik. Jó lenne, ha egész nap megmaradna ilyennek. Hidegnek sincs hideg, kifejezetten kellemes az idõ. Szóval csak bánhatja az, aki otthon maradt. Szaporázom a lépteimet már rögtön az elején. Szeretnék minél hamarabb beérni. Nem terveztem nézelõdõs túrát, sokszor jártam már erre, inkább most sietek. Az ürömi útig tartó szakaszon jobb a lehetõ leghamarabb túlesni. Legalább is én nagyon nem szeretem. Közel a város, iszonyat szemét és sok szabadon lévõ kutya. Ezek mind megvoltak most is, de a szemét az még az eddigieken is túltett. Eszméletlen, hogy milyen emberek vannak. Megfordult a fejemben ott egy párszor, hogy milyen büntetés is kéne nekik. Emma (a múltkori kis vihar) is hagyott nyomokat maga után. Egy – két helyen keresztbe dõlt fa teszi kicsit nehezebbé a tovahaladást, de kikerülhetõk. Végre elérek a mûútig, vége ennek a nagyon nem szép résznek. Kezdõdik az emelkedés, fel a Kevélyre. Szerencsére nincs nagy sár, talán pont a legjobb itt a talaj. Épp csak annyira ragad bele az ember cipõje, annyira fogja meg, amennyi még pont jó. Fölfelé lehagyok jó pár embert, köztük sok fiatalt is. Ezen a túrán mindig nagyobb számmal képviselteti magát a fiatal korosztály. Eléggé párás a levegõ, friss favágás utáni illatot hoz a szél, nagyon kellemes. Idõvel kezd ritkulni az erdõ és fent vagyok a csúcson. Most nem nézelõdök, amúgy sem látni túl sokat. Inkább lefutok a nyeregbe. Kicsit oda kell azért figyelni, mert a vizes köveken könnyen el lehet csúszni. Szerencsére egyben leérek, megkapom az elsõ pecsétet, és idõpontot is mellé, 8:29.

Innen szintén futva távozom. Egész sokan vannak most ezen a szakaszon. Úgy látszik utolértem az elõzõ hévvel érkezõket. Majd kiérünk Csobánka fölé, ahonnan a kilátás igen csak megragadó, talán még az esõ is elállt. Minden szép… lenne, ha nem kezdett volna el égni a talpam. Nagyon nem jó elõjel, új a cipõ, ráadásul még csak max 10km körül lehetünk, és nekem néha leszakad a bal talpam. Próbálok nem odafigyelni rá, és a minél puhább részeken menni, de nem sokat segít. Kiszállni nem akarok, inkább másfelé igyekszem terelni gondolataimat. Átkelünk az újabb mûúton és a Hosszú – hegy felé vesszük az irányt. Rövidesen elhagyom a K leágazást, és a Z jelzésen haladva, enyhén emelkedve visz elõre az utam. Kicsit bedurvul az emelkedõ, mikor balra felkanyarodunk, de ez csak pár száz méterig tart, és máris fent vagyunk a gerincen. Itt hagyom le az utolsó embert. Innentõl kezdve lényegében egyedül megyek. Csak Két – Bükkfa nyereg elõtt hagy le pár futó, és Lajos forrásnál találkozom újra túrázókkal, de õk a rövidebb távon vannak. Szóval zakatolok tovább a Z jelzésen. Lefelé általában futok, a lábégésem is elmúlt, jól érzem most magam. Eszembe jut a Kinizsi. Akkor jóval többen voltunk ezen a szakaszon, szinte egymást érték a túrázók. Most meg egyedül megyek. Nemsokára keresztezem a pilisszentkereszti mûutat, majd a leírást követve keresem a második pecsétet. Valami Magas – hegy közelében kéne lennie. Nem találom, de nagyon nem izgatom magam, mert olvastam régebbi beszámolókat, hogy nem mindig lehet ott találni a pontõröket, ahol lenniük kéne. Egy lejtõs úton, erdõ és mezõ határán bekocogok Pilisszentkeresztre, ahol a következõ pont vár. Kicsit furcsállom, hogy ilyen közel lenne két pont egymáshoz. Az esõ itt kezd el esni a legjobban, de még ez sem olyan vészes. A két pontõr, meg ott ül a Z elágazásánál az oszlop tövében. Szegényeket sajnáltam, mert ránézésre nem volt náluk semmilyen vízálló ruha, vagy esernyõ. Tõlük tudom meg, hogy ez a második pont. És tényleg, most nézem csak meg jobban a pecséteknek szánt helyeknél, hogy a harmadik pont már a Két – Bükkfa – nyereg lesz. Bár másodiknak a Magas – hegyi van odaírva. Úgy látszik nem pontosítottak a leíráson a múltbeli változtatások után. Bár ez nem volt zavaró, mert az útvonal nem változott.

Szóval pecsét birtokában elindulok. Elõször még házak között visz az utam, majd már csak jobboldalról követnek a házak, késõbb meg már csak a mezõn gyalogolok. Kapucni itt kerül elõ, mert igen kezd elviselhetetlen lenni az idõ. Eléggé esik, ráadásul a szél is fúj. Már várom, hogy beérjek az erdõbe ismét. Érdekes, hogy az erdõ, még így is, lombkorona nélkül, képes volt annyira megszûrni az esõt, hogy a kapucni ne kelljen már. És újra a fák alatt, kapucni lekerül, majd a P+ elágazásnál tartok egy kis pihenõt kajálás miatt. Szép ez a rész nagyon, lassan elindulok ismét. Elhaladok Pápai Domonkos erdõmérnöknek állított kereszt mellett, majd léptekre leszek figyelmes hátulról. Ezen a szakaszon értek utol a már korábban említett futók. Nem diktálnak azért olyan hú de gyors tempót, vagy csak én megyek sebesen :) Az egyikkel váltunk pár szót a cipõmrõl, meg úgy általában cipõkrõl, majd tova kocog. Kicsit rákapcsolok én is. Nem akarok lemaradni nagyon, de nem megy annyira. Nincs még ilyen kondícióm. Két – Bükkfa – nyeregnél még látom õket, ahogy elindulnak a pecsételõ helytõl, majd a K+ jelzésen szépen eltûnnek elõlem. Újra magányos az út, bár nemsokára újabb futó hagy le. De Dobogókõnél mégis csak egyszerre pecsételünk. Nem találta a pontot, mint ahogy én sem. Majd csak lesz valahogy, max az OKT pecsétjét használjuk. Elõtte, még beülünk egy kicsit melegedni, meg inni. Itt találkozom újra a futókkal. Úgy látszik nem maradtam le annyira mögöttük. Kifejezetten tetszett most ez a kihaltság itt, úgy látszik az idõjárásnak meglett a következménye. Pedig itt már az esõ sem esett, és egész enyhe volt az idõ. Bár ennek ellenére majdnem lefagytunk, mikor kiléptünk az ajtón. Múzeumnál sincs senki, így marad az OKT pecsét, majd folytatjuk utunkat.

A futók gyorsan ellépnek. Én még nem akarok futni. Nem biztos, hogy jót tenne a sörnek a gyomromban. Így sétálok egy jó ideig. Szintén teljes a magány. Átérve a mûúton már bele – bele futok. Hamarosan elérek a K elágazásig. Vagyis ez 2010-ig nem lesz elágazás, mert a P háromszögön megy a K is. Erdõgazdálkodás nyomai mellett haladok lefelé. Ez az út nagyon jól esik, szinte végig futok a P jelzésig. Bár néha a sár megviccel, és majdnem eltaknyolok. Rátérve a P jelzésre jött számomra a túra legborzalmasabb szakasza egészen a Sikárosi rét széléig. Nagyon sok a vízfolyás ezen a részen, és nagy a sár. A kb. 2 km alatt, míg elérek a K + jelzésig, legalább 5* merülök el a vízben teljesen, vagy csak részben. Persze csak bokáig teljesen :) Lábmosás cipõstül. Hál Istennek vége ennek a szakasznak. K+-on hamarosan elérek a következõ pontig, ahol teával és szõlõcukorral kínáltak. Nagyon jól esett bár én csak az utóbbi mellett döntöttem.

A Sikárosi rét, szép mint mindig. Hamarosan elhaladok az erdészház mellett, és a patak mellett haladok tovább. Elsõ olyan túrázókkal, akik nem ezen az emléktúrán voltak itt találkozom. És jön az újabb boldogság sorozat. Patak átkelés tömkelege. Na jó, azért nem olyan sok, de épp elég. Pláne, hogy eléggé meg volt áradva. Sokszor 100m-rel arrébb tudok csak nagy biztonsággal átjutni a túloldalra, de szerencsére egyszer sem ázom be. K jelzés nemsokára elhagy Pilisszentlászló felé. Én maradok a K+-on. Egy ideig még szintben, majd így a vége felé szépen beköszön még egy kellemesnek nem mondható emelkedõ. Mérges is vagyok rendesen erre a Lajos – forrásra, hogy hogyan lehet ott fent? Én még úgy tanultam, hogy a források általában a hegy lábánál erednek. Erre meg, majdnem kiköpöm a tüdõmet mire felérek. Kivétel erõsíti a szabályt. Az erdõirtás nem a legszebb, amivel elõtte még találkozik az ember, ráadásul szinte kivágták az összes jelzéssel ellátott fát is. Na meg a munkagépek felszántották a talajt, ami elõszeretettel süllyeszt el a sárban. Lajos – forrásnál egész kis csapat fogad. Pontõrt nem látom, teljesen beleolvadt az embertömegbe. De azért meglesz. Kérdezi, hogy mennyien vannak még mögöttem. Úgy látszik, szívesen menne már haza:). De válaszom elég kiábrándító lehet, mikor megtudja, hogy csak a futók lehetnek elõttem, és az utolsó emberkéket, akiket lehagytam, még Pilisszentkereszt elõtt tettem. De ha jól láttam, akkor a rövidebb távokon indulók is jöttek még, szóval biztos nem unatkozott :).

Kicsit pihenek, kajálok, majd indulok tovább. Ez a rész lefelé szintén borzasztó volt, legalább is az elején. A sár az valami különleges lehetett, mert minden lépésnél 5 kiló ragadt a cipõm talpára. Szerencsére idõvel megszûnik, és kényelmes lejtõs úton haladok lefelé kocogva. Nemsokára megérkezik a Z jelzés, ami már bevisz a célba. Szép lassan megjelennek a házak is, majd bent vagyok a településen. Ismerõs ez a rész, sokszor jártam már erre. Pár perc és belépek a célba. 14:10.Bicajosok ismét vannak, szép számmal, no meg túrázók is. De a sor gyorsan halad. Megkapom az oklevelemet és a kitûzõmet, sajnos botot most nem :). Tavaly ügyesebben értem be. Majd leülök a megterített asztal mellé, ahol Ádám már várt. Igaz, õ a 24-es távon indult. Egy kis tea, zsíros kenyér, majd irány a hév.

Összességében egy nagyon jó túra volt. Bánhatja, aki nem jött el. Gondolom sokakat az idõjárás tartott vissza, de szerintem nem jött az be, amit jósoltak. Esõ sem esett, csak csöpögött, eltekintve a Pilisszentkereszti résztõl, és a sár sem volt azért vészes. Az ellátás az meg csúcs. Az ellenõrzõ pont teával és szõlõcukorral, na meg a cél. Zsíros kenyér, lilahagyma, tea, és nutellás kenyér a 6n beérkezõknek, na meg ismét osztottak botokat. Ráadásul, ha elfogyott, vagy csak fogyóban volt az asztalon a zsíros kenyér, vagy a tea, akkor rögtön hozták a következõ adagot. Ár/érték arányában talán az egyik legjobb túra, ha nem a legjobb!

Köszönet a rendezõknek érte, és grat mindenkinek!

ui: talán majd a leíráson lehetne egy kicsit pontosítani az ellenõrzõ pontok megadásánál.