PITE 10, PITE 30
Reggel 6.51-kor begördülünk az abaligeti barlangnál található parkolóba. Hely még bõséggel akad, mondhatni teljesen üres a parkoló, így sok probléma nem adódik a járgány elhelyezésével. Csabának már két hete javasoltam, hogy duplázzunk, azaz csináljuk meg elõször a tízet, majd utána a 30-as távot is. Ellenvetés nem volt ez
ügyben.
A várakozásoknak megfelelõen ekkor még igen kevesen tartózkodnak a rajt objektumban, így miután mgrubertõl átveszem a rendkívül impozáns oklevelet és kupát, mely a Dél-dunántúli Teljesítménytúrázó Kupa ezüst fokozatának teljesítéséért járt, nekilátunk kitölteni a nevezési lapot.
Négyen jöttünk a mai túrára az egyesületbõl. Dóra és Ági a 30-on indul, míg mi ketten Átol Csabival, elõször a fentebb már említett 10-et célozzuk meg. A terv szerint 7.15-kor indulunk neki a tó mellett a kék kereszt jelzésen, mely csakhamar elválik a 20-as és a 30-as résztávtól. A terv az, hogy 9-ig visszaérjünk a rajt-cél helyre. Ehhez bõven elég a 6-os tempó, így nem kell nagyon sietni. Az már a túra elején megállapítást nyert, hogy a tél még nem húzta be vaskarmait, hiszen igen csak döngettek a mínuszok, amelyet még csak rontott a most még kevésbé, de késõbb egyre jobban feltámadó szél.
A mûúton való átkelés után annyira belendülünk, hogy simán továbbmegyünk a sárga körön nagyjából 200 méter pluszt rátéve a túra elsõ szakaszára. Valószínûleg ez a tudatalatti jelzése volt, mert errõl a szakaszról gyönyörûen látható a reggeli fényben pompázó Pécsi-tó. Az út végén gyors korrigálást végzünk, amikor látjuk szembejönni Dombimedvét, akivel a múlt héten is összetalálkoztunk a Margitán. Innen együtt folytatjuk szinte végig.
Az elsõ pont Mecsekrákoson található, ahol nagyjából 3 percet tartózkodunk. Gyors nápolyi evés és adminisztráció után a sárgán folytatjuk a Sárkány kulcsosház felé. Az út elején az üdülõövezet házai találhatóak, melynek végén évekkel ezelõtt még gyorsítószakaszt kapott jutalmul a gyanútlan turista, egy igencsak barátságtalan „DánDog” formájában. A 96-os Mecsek Éjszakai szalagozása közben csodával határos módon úsztuk meg fognyomok nélkül barátommal. Szerencsére azóta konszolidálódott a helyzet és a tulaj nem térdigérõ kerítéssel „várja” az emberkéket. A kulcsosházhoz vezetõ úton még a Malom és egy kedves fenyõerdõ kap helyet, aztán pár száz méter és a száztizenkét méter hosszú nagyjából 15 fokos kapatón már sokkal barátságosabb kutyák mellett elhaladva jutunk a Sárkány kulcsosházhoz mai nap elõször, de nem utoljára. Mivel még korán van így a szolgáltatás még folyamatban van, de ez egyáltalán nem baj, hiszen még mindegyikünk maximálisan töltött energiával.
A folytatásban nincs más dolgunk, mint a rövid emelkedõ tetején jobbra fordulva, majd 400 métert megtéve balra be az erdõbe eljutni a Gubacsos kulcsosházig, hogy tovább folytatva a dombtetõn visszatekinthessünk egy panoráma kép erejéig.
Innen egyre több turistával találkozunk, akiket visszairányítunk az adekvát útra, attól függõen, hogy melyik távon indultak. Volt aki a kék négyzetet, volt aki a kék keresztet vétette el, de a korrekció még korán jött.
A rajt-célhoz közelítve egyre több baranyai és országos túrázóval találkozunk, akik közül néhányan közlik a „szomorú” hírt elfogyott a papír. Elõször nem értik miért vagyunk olyan nyugodtak, aztán felvilágosítom õket a tényállásról: nekünk már van. Egyébként legjobb tudomásom szerint a papírprobléma a rendezõk hibáján kívül állt elõ, ugyanis elfelejtették velük közölni, hogy nincs áram. Ráadásul sokkal többen jelentek meg a várthoz képest.
Amikor megközelítjük a célzónát, akkor látjuk csak igazán a helyzetet. Nem irigyeltem a rajtoltatókat. Mivel mi úgyis elõre leneveztünk a 30-ra, így most úgy döntünk a végére hagyjuk a díjazást, csak a „végpecsétet” intézzük el. Addig meg néhány ismerõssel folytatok eszmecserét, volumentpótlok valamint az itiner nélkülieknek diktálom az útvonalat. Szerencsére hoztam Mecsek térképet, így legalább egy ismerõsnek kölcsön tudom adni.
Mielõtt nekiindulnánk a 30-as távnak Csabi egyik nõ ismerõsét Katát is begyûjtjük.
Tehát újból ki az objektumból, de most nem a kék kereszten indulunk, hanem fel a kapatón, aztán irány Petõczpuszta, Víganvár, amely többek között a Dél-dunántúli Piros túra egyik állomáshelye is. A kék négyzetet elérve a Jakab-hegy felé vezetõ szárára csatlakozunk Ezen az útszakaszon esõ esetén egész tekintélyes dagonya tud kialakulni, most fagyott a talaj, könnyebb a vágatokban haladni. Nemsokára elérünk egy keresztezõdést, ahonnét laza kapató következik. Mivel Katának ez az elsõ túrája, így most visszaveszünk a tempóból és szép kényelmesre váltunk. Az emelkedõ csakhamar megszûnik, és jobbra kijutunk az erdészeti mûútra. Az erdõirtás miatt innen már megfigyelhetõ a Zselic dél-keleti része is.
Petõcz: pecsét, nápolyi, fénykép és néhány ismerõs fehérvári túrázóval való találkozás.
Ezután néhány km-t a szerencsére nem túl forgalmas erdészeti mûúton teszünk meg , több részletben 50-80 embert utolérve. Útközben ismét akad egy-két szép kilátási lehetõséget nyújtó hely, aztán jobbra fel a Pálos-kút felé. A tetõn szinte Komlóig ellátni. A szél közben egyre nagyobb erõre kap, de a java még odébb van.
Mivel Kata még nem járt a Zsongor-kõnél, így teszünk egy pár százméteres kitérõt, no meg persze akkor már mi is szemrevételezzük többek között Cserkút és Kõvágószõlõs környékét. Innen pár száz méterre lelhetõ fel a „Jakab-hegy központja”: a Pálos romok, valamint az esõház a kilátótoronnyal. A pontõr attis, aki mára már kiheverte a múlt heti Margita és Börzsöny Éjszakai fáradalmait. Most sincs könnyû dolga, egyrészt elég nyílt helyen van és már az elõbb sem kimondottan szélcsendes idõnk volt, másrészt hideg is van. Menekülünk is be a védelmet adó fák közé.
Kicsit tömörül a mezõny, egészen a Vörös-hegy tetejéig, ahol a 20-as és a 30-as táv búcsút int egymástól. Elõtte még azonban áthaladunk a Patacsi mezõn - ahonnan egy karnyújtásnyira van a sokak által ismert és kedvelt Teca Mama Kisvendéglõje -, valamint egy laza kapatón, melyrõl jobbra szép kilátás nyílik a Szunyolára. A 20-as táv a valamikori Cinke-tanya helyére emelt emlékkõ felé visz, mi viszont Remete-rétre vesszük az irányt, melyet egy köves lejtõn érünk el. Itt ásványvíz és narancsos üdítõ többek között a választék.
A folytatásban továbbra is a Roki kék sávján haladunk a most már állandósuló és egyre nagyobb intenzitással lecsapó széllöketek közepette. Jó 20 perc múlva jobb kanyart véve a Füleki emlékmû mellett elhaladva már meg is pillantjuk a Büdös-kúti kulcsosházat, ahol Rudi bácsi mint mindig most is kedvesen fogad minket. A pontõr pedig nem más mint mgruber. Itt tejkaramellet kapunk, amit villámgyorsan fogyasztok el, tekintve, hogy 3 perc meztelenkedés után lefagyott az ujjam. A kesztyû visszahelyezése után az enyhe emelkedõ közepén, aztán újra sikerül megmozdítanom.
A kékrõl letérve egy darabon a sárga sávra térünk át, majd az ugyanolyan színû négyzetre. A letérés elõtt néhány túratársunkat pillantom meg 300 méterre tovább a sárgán. Mivel a füttyöm olyan vérszegénynek bizonyult, hogy a tõlem két méterre álló Csabi se hallotta meg, váltottam a fonéma szerû hangjelzésre. Nos remélhetõleg meghallották, ha nem, akkor újabb bejegyzés kerülhet a Mecsek Turistája igazolófüzetbe Vágotpuszta vonatkozásában. Onnan egyébként szintén lehetséges Bános megközelítése.
A következõ állomás Lóri kulcsosház érintésével Bános. Lóri után 4-500 méterre tanácsos a sárga négyzetrõl jobbra váltani (hiszen az bevisz Nagy-Kõ-oldalba), de mivel jelzés az itt nincsen, így ezt elég sokan sajnos megsínylették. A kapató után a gerincen már akad egy-két sárga sáv jel, amin hamar Bánosra érünk, ahol a széltõl és az átmeneti hóvihartól védett autóban tartózkodnak a pontõrök. Mi sem sokat szöszmötölünk, hanem hamar balra át, 200 méter, jobbra át. A következõ szakaszon aztán vagy 15-20 ember jön szembe a fentebb már említett probléma következtében.
A hóvihar amilyen gyorsan jött, úgy megy is és Nagy-Kõ-oldal széltõl védett vájatában haladva sokkal kényelmesebben érezzük magunkat. Közben már Dombimedve is újra velünk van, akivel együtt megyünk ismét a Sárkány kulcsosházig, miközben elhaladunk az orfûi focipálya mellett, ahol még közel 10 éve sikerült 1-2 idényt végigjátszanom, de meg kell mondjam, hogy a túrázás sokkal kulturáltabb és pihentetõbb sportág.
Mecsekrákostól a reggeli 10-es útvonala megegyezik a mostaniéval, így nagy meglepetések nem érnek útközben. A házban most már elkészült a tea, a zsíroskenyerek stb. Szomorúan hallom, hogy a ház jövõje bizonytalanná vált, de azért reménykedem, hogy az ügy megoldódik. Közben utolérjük a kaposvári különítményt, Benda Laciékat is, akik már jóízûen falatoznak. Nagyjából 25 percet töltünk a kulcsosházban. Kifele menet Csipai Gyuriékkal futunk össze, aztán következik a Gubacsos a sárga sávon, majd a lemenet a végén, végül a cél 15.55-kor.
A lányok már türelmetlenül várnak minket, de még ki kell bírniuk egy ideig, hiszen hátravan az adminisztráció. A kistávra a kitûzõ most elfogyott, tekintettel az igen magas részvételre, de majd úgyis pótolják. Viszont kész a Baranya Teljesítménytúrázója arany kupám így most egy füst alatt begyûjtöm az összeset. Hasonlóan mgruberéhez ez is nagyon igényes. Mivel az almáspite nagyon bejött, kénytelen vagyok lejmolni még egyet, aztán néhány fotó elkészítése után indulunk haza Pécsre.
Leszámítva a néhol hideg, kellemetlen szelet egy újabb szép nap áll mögöttünk. Az idei télen már volt rendesen hó, hideg is, úgyhogy ami engem illet már nagyon várom a tavaszt, benne többek között a Mátrabérccel és a Kinizsivel. De addig is mindenkinek sok kellemes természetben töltött percet kívánok!
UI.: Nemsokára lesznek képek is a túráról |
