Címlap

Túrabeszámolók


Túrázz a vonatért!, Túrázz a Cuha-völgyi vasútért!

nafeTúra éve: 20082008.02.14 21:54:40
Túrázz a Vonatért
Végre megint van számítógépem, így csaknem egy hetes késéssel meg tudom írni a beszámolót.
GPS-el mért távolság: 19,89; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 605 m.
A rajt nyitása elõtt negyed órával, már jó sokan voltunk Vinyén. Jó néhány ismerõssel találkoztam. Közvetlenül utánam érkezett a veszprémi katonakülönítmény. Üdvözlések után, néhány perces sorbaállás a nevezésnél, majd a friss hideg, de tiszta napsütéses idõben elindultam. A Zörög-hegy kaptatóján aztán kellemesen kimelegedtem. A turistajelzéseken kívül szalagozás is segítette a tájékozódást. Nem volt könnyû eltévedni, de azért kellõ figyelmetlenséggel sikerülhetett. Ezen a túrán is lehetett találkozni a két héttel ezelõtti vihar nyomaival.
Még a zöld és sárga jelzések közös szakaszán találkoztam kankalinnal. Néhány szirmon látszottak a fagy nyomai. Az erdõbõl kibukkanva nagyon kellemes volt a napsütötte hegyoldalak látványa. A tél vége felé, már nagyon hiányzik a napfény. Mielõtt a sárga jelzés elérné a 82-es utat, szalagozás vezetett át bennünket a zöld jelzésre, így nem kellett a fõúton gyalogolnunk. Ahogy letértünk a szalagozásra, egy ritkásabb részen, elõször pillanthattuk meg a várat. Úgy látszik túl sok volt a fényképezési megállóm, mivel az elõttem néhány perccel indult pannonhalmi sporttárs, már visszafelé jött a zöld jelzésen, amikor elértem azt. Kellemes séta után beértem Csesznekre.
Természetesen, a Kõmosó-árkon keresztül vezetõ ösvényt választottam. Szintidõ nincs, van idõm bõven fényképezni. Jó félórám ment rá a következõ 150-200 m megtételére. Gyönyörû a völgy, s most a patakmederben is kevesebb volt a szemét, mint máskor. Itt találkoztam az idén elõször hóvirággal. A régi sárga háromszögjelzésen mentem fel a várhoz. Ilyen kéknek még nem láttam az eget a várnál, mint most. A vár bejáratánál, egy Veszprémben szolgáló szerzõdéses katona volt a pontõr. A pecsételésnél szólt, hogy kedvezményesen lehet belépõt váltani a várba. Utolértem a többi kollégát, akik éppen pihenõt tartottak. A könnyebbik útvonalon jöttek föl. Rábeszéltem õket, ha már erre járnak, akkor visszafelé nézzék meg a Kõmosó-árkot. Ennek megfelelõen, együtt indultunk tovább, s másodszor is végigmentem az árkon. Ezúttal sem volt rövid, mivel a biciklilámpámat kölcsönadtam, a csapat barlangász tagjának barlangnézésre, s ez egy jó húszperces várakozást jelentett nekünk. Még a barlang elõtt, rengeteg hóvirágot láttunk egy helyen, amit fölfelé, a fényviszonyok miatt nem vettem észre. Persze a fotósokat, utána sem lehetett gyors haladásra bírni az ösvényen, amit meg is értek. Az árok bejáratánál szembe jött velünk, a balatonfüredi egyesület néhány tagja.
A faluból kiérve megkezdtük a túra legnagyobb mászását. Irány a Zörög-tetõ. Eddig mindig a Csesznek felé vezetõ irányon tettem meg ezt a szakaszt. Most kifejezetten jól esett a fordított irány. Persze akiknek nem tetszett a kemény kaptató, ezt olvasva, lehet, hogy kissé morcosak lesznek. Fölfelé nem kell annyira óvatosnak lenni, így több lehetõségem volt a nézelõdésre.
Az ellenõrzõponton felírtuk az ellenõrzõ számot, s továbbindultunk. A sárga háromszögjelzésen ballagtunk lefelé, a vadászházig, aminek ablakában találtunk egy söprût. Ez alkalmat teremtett némi vidámkodásra. Természetesen ekkor is készítettem néhány képet. Igen jól sikerültek!
Úgy döntöttem, hogy végre megnézem magamnak azt a murvás utat, ami a vadászháztól, a Cuha völgyébe visz le. A többiek jöttek velem, mivel azt mondtam, ezen az úton nem lesz sár. Az elsõ keresztezõdésnél, azért volt némi gondom, mivel az nem szerepelt a térképen, s a murvás út jobbra kanyarodott. A helyes irányba vivõ út viszont jó sáros volt. Meg is kaptam a magamét, hogy ez az a sármentes út? A murvás utat választottam, s az vagy 200 m után, visszafordult a helyes irányba. Nyoma sem volt rajta a sárnak, így megúsztam a további cikizést. Ez a térképen nem szereplõ útszakasz azt jelenti, hogy a Cuha völgyébõl, végig murvás úton lehet biciklivel átmenni Csesznekre. Az út a mostani állapotában, trekking biciklivel is járható.
Porva-Cseszneken megkaptuk az ellenõrzõ bélyeget és pecsétet. Tartottunk egy kis pihenõt, majd nekivágtunk a szurdoknak. A patakban kevesebb volt a víz, mint a Bakonyi Mikulásnál, ráadásul, ahol valóban kellett, ott a szervezõk, fával és kõvel javítottak az átkelõkön. Persze aki utcai félcipõben, vagy sima sportcipõben jött, annak így is okozott gondot a patak keresztezése. Ahol nagyobb csoport ért egyszerre a gázlóhoz, ott bizony komoly sorban állás alakult ki. Ahol lehetett, mi inkább átgázoltunk a sekély vízen. Az egész túrán, nagyon sok gyerekkel találkoztunk, de a legtöbbel itt a szurdokban. Korábban megcsodáltuk a kisebb foltokban látható kankalinokat és hóvirágokat. A Cuha völgyében, amíg nem vált szurdokká, viszont rengeteget láttunk. Terítve volt a hegyoldal mindkét oldalon, s ez még csak a virágzás eleje. Egy-két héten belül lesz igazán tömeges, de mi ennek a látványnak is nagyon örültünk.
Az utolsó gázlón gyalogos híd is visz keresztül, de itt is inkább átgázoltam. Rövid séta következett a célig, ahol pár perces sorban állást követõen, 14.30-kor megkaptuk az oklevelet, a kitûzõt, és a büfében teára és csokira jogosító jegyet. Itt viszont igen sokat kellett volna várni, így átadtam a társaimnak a jegyet, magam pedig a kocsinál átöltöztem, s készítettem egy forró csokit.
A túrára ahhoz képest, hogy elsõ rendezés, nagyon sokan jöttek el (több mint négyszázan), többen, mint amire a szervezõk számítottak. Arányában több volt a gyerek is, mint más teljesítménytúrákon. A rendezõknek szerencséjük volt az idõjárással. Gyönyörû napsütéses idõben túrázhattunk, sok hóvirágot, kankalint és barkás ágat láthattunk, persze azon felül, hogy a Cuha-szurdok és a Cseszneki-vár mindig szép. A sok indulóhoz persze kellett, hogy 6-tól 20 km-ig négy távot terveztek a szervezõk, alacsony volt a nevezési díj, s nem volt szintidõ. Igazi túrázásra (teljesítménytúrázásra) kedvet csináló esemény volt.
A rajtoltatás, az ellenõrzõ pontok, és a célban az igazolás, meglehetõsen gyorsan történt, a kis rendezõi létszám ellenére. A Zörög-tetõn bõven volt toll, amivel felírhattuk az ellenõrzõ számot. A túra ár/érték aránya jó (csoki Cseszneken, csoki és tea a célban, kedvezményes várbelépõ). Az útvonal jelzése kiváló. Ott is volt szalagozás, ahol a turistajelzés miatt nem lett volna feltétlenül szükséges, bár a kezdeti szakaszon a Kõpince-forrási elágazóig nem ártott volna néhány szalag, vagy az itinerbe részletes leírás, mert ez néhány túrázónak gondot okozott, bár a szervezõk minden segítségkérõnek elmagyarázták az utat.
Számomra a negatívumot a célban teára várakozás, valamint az egy poharas tea limit jelentette (sokan inkább le is mondtunk róla), illetve sokan vettük volna szívesebben itt a csoki helyett, a zsíros kenyeret, vöröshagymával. Ettõl függetlenül a célban kicsit olyan bulis hangulat alakult ki.
„Néhány” kép megtalálható lesz a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2008-as événél. Még csak ezután fogom elküldeni a webmesterünknek.