|
|
élménymorzsa a 2007 évi TTTTT -rõl
www.hamahama.hu
2007. december
"... Feltöltöttük magunkat üzemanyaggal (Hubi, pálesz, stb.) majd belevágtunk az erdõbe. Mélyen be volt fagyva minden, fehérlettek a fák a kis zúzmaralevelektõl és minden csendes és gyönyörûen szikrázó volt. A lépteinket nem hallottuk mert elnyelte a hó és felfogta a levegõ. Nem tudom szavakba foglalni, hogy mennyire szép és fenséges ez a rideg tél az erdõben. Belépsz és tiszteletet adsz a terészetnek. Tiszteli mindenki a hideget, mert õ az úr! A madarak nem énekelnek, a fák nem susognak. Utánna pedig észreveszed az élet nyomait. Az apró lázadásokat, amiket egy egy lábnyom jelent, vagy a patak halk pimasz csobogását a jég alatt. No szóval ilyen szerintem a téli erdõ.
Olyan 8 óra tájban sikerült felérni a Muzsla nevû csúcsra. 805 m magas és mi ebbõl sokat nagyon meredek emelkedõn tettünk meg. Fõleg mert lerövidítettük az odavezetõ utat. Ez azt jelenti, hogy árkon bokron, lehetõleg a legmeredekebb hegyoldalakból másztunk meg addig is sokat. Persze mehettünk volna a túristaösvényen is, de az nem buli. Kitaposott út és talán marad ereje az embernek a végére, meg lehet, hogy gyorsabb is lett volna. Egy szó mint száz kalandtúráztunk, aminek a vége az lett, hogy a Muzslára már csak ketten értünk fel. BP és Én el is határoztuk, hogy innen már csak haza, mert ez itt a végem, no meg a többieké is. BP még bírta volna, de egyedül kedve nem volt menni. (Érdekes, hogy BP mindig bírja, sose fárad el, vagy nem adja jelét.)
Mire célba értünk 10 óra volt és mi is keményre fagytunk, nem csak a víz a hátizsákban. A befutóban forraltborral olvasztottuk magunkat meg pörkölttel. De így sem sikerült meghajlítanom a térdem vagy három napig. Persze nem a jég miatt, hanem az izomláztól. Sose gondoltam volna, hogy a hideg ennyire kiveszi az erõt az emberbõl. Síelésnél nem tûnik már fel... "
|
| |
