Túrabeszámolók


Bartina

Ken-Shi_KunTúra éve: 20082008.01.20 10:17:21
Bartina 15
Avagy az össznépi sárdagasztás

Egy fõ hozzászólás így elõre: a túra egyik színfoltja és egyben talán sokak számára legidegesítõbb dolga volt az egyetlen, amirõl a szervezõk nem tehettek: az idõjárás.

De akkor a túra:
Reggel van, a nap még sehol, de én már a vasútállomáson várom a Sárbogárdra tartó személyvonatot. Majd onnan InterPicire szálva sok túratársat látván megnyugodtam, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ennyire késõn tud csak a rajthoz mennni. Az idõ kellemesen borongós, 10°C körüli, a rajtban gyors adminisztráció, majd egy kitûnõ minõségû itimer és térkép a bizonysága, hogy a szervezõk értik a dolgukat, de ezt még sokszor megtapasztalhattam az út során. Majd kapta mindenki az utasítást: 6-os kocsállás a pályaudvaron. Különbusz vitt minket közvetlen a rajthoz, egy gyors béjegzés idõpecséttel, és már indulhattunk is. Elérvén a földutat tisztes mennyiségû dagasztott sár fogadott minket, de akkor még nem gondoltam volna, hogy ez így is marad. az elsõ lyukasztós ep után indulás hegynek fel. kb második nekifutásra sikerült is feljutnom. Ekkor kezdte el váltani egymást a szemerkélõ és szakadó esõ, és ez elkísért minket egy ideig. Második ep egy szép tisztáson, pecsét, idõ, indulás tovább. A talaj maradt a szokásos, ha nem rosszabb (pontosabban inkább rosszabb). A Harmadik ep viszonylag hamar megérkezett, itt két szelet ostya és egy szép darab alma volt a jutalom a pecsét mellé. A negyedik ep elég soká érkezett meg, ismételten a terep hihetetlen adottságainak hála, de a gyönyörû táj az idõnként felbukkanó tisztásokon bõségesen kárpótolt ezért. A ködbe veszõ táj, a szõlõ tõkék mindenfele, már elõre vártam mit hoztak ki termésükbõk idén a szervezõk ^_^. A Negyedik ep gyönyörû tisztás közepén ált, sajnos forraltbor nem várt minket, amit lefelemenet kezdtünk érteni miért. Kis futómûállítás, pihenés, ivás, és már mentem is tovább. Az "utat" elkerültük, inkább a szánzás szélén mentünk, ott kevésbé volt agyagos a talaj. Majd miután a terep lejtmenetbe váltott már nem volt esély félreállásra, "mehettünk" a jó esetben csak bokáig érõ latyakban lefelé. A táv egy részét csúszással teljesítettem, habár akaratomon kívül. Ezen út végéhez közeleve ismerõs illat ütötte meg az orromat, kisvártatva meg is láttam amit kerestünk: a betonút innen nézve elején, onnan végén a katasztrófavédelem egy terepjárójának utonfutójában melegedett az isteni nedü: Forraltbor, és meleg tea. Kinek-mi. Innen továbbmenve egy tipikus falukép bontakozott ki elõttünk, majd kisvértetva egy komplett városkép, és nem is a szegényebbik verziója. A szép házak mellett elmenvén próbáltam a memóriámba vésni a szebb megoldásokat a jövõre gondolva. Majd elértünk a kálváriához, illetve a kilátóhoz, ahol újabb pecsét fogadott minket. Innentõl már csak lefele vezetett az utunk. Majd a városba érvén futótempóra váltottam. A célban pecsét, gratuláció, emléklap és gyönyörû jelvény fogadott minket, nem is mellékesen a már megismert forraltbor és tea ipari mennyiségben, megspékelve vajas- illetve zsíros kenyérrel, lekvár és hagyma választási lehetõséggel is. Erre azonban nem nagyon volt idõm, egy pár falat és egy pár pohár után rohantam is a vasútállomásra.

Egy gyönyörû vidéken átvezetõ túra volt ez, kicsit elfolyósodott útvonallal, de nekem ez egy kicsit felüdülés volt. A szervezõk kitûnõ munkát végeztek, az útvonal könnyen követhetõ volt. A pontok mindig jókor jöttek, és a végére már a nap is kisütött. Összességében ez egy olyan túra volt, ami után térdig sárosan, de vigyorogva mint egy töklámpás emlékeztem vissza hazafele menet. Jövõre ugyanitt!