Nem is tudom, hogy fogjak neki ennek a beszámolónak. Igen vegyes érzelmekkel tértem haza a túráról.
Talán kezdjük az elején a negatívumokkal. Igazából amin nagyon csodálkoztam az a nevezési díj. Elvileg úgy akartam elmenni, hogy csak betársulok valaki mellé, és nevezés nélkül végig gyaloglom. Aztán végül is beneveztem. Bár még most sem értem, hogy mi került ezen ennyibe… Ennyi pénzért máshol 80-100 km-es túrákra lehet nevezni. Ott megkapjuk ugyan ezeket (pl jelvény és nem kitûzõ), ráadásul több a pont, szóval még több pontõr is kell. Sõt még útközben is adnak meleg ételt, nem csak a célban (persze itt most a táv miatt ez most nem volt elvárható, de a pénz akkor is annyi). És sokszor az ellenõrzõpontokon teát, zsíros kenyeret, csokit… Szóval tényleg nem értem. Érdekes, valakik fele ennyi pénzbõl ki tudnak hozni 2x ilyen hosszú túrát (vagy még hosszabbat), valamivel több ellátással. No mindegy, így utólag már nincs mit tenni. Vagyis nem mindegy, de akkor sem értem.
Persze azért voltak pozitívumok is, bár ebben nagyon nagy szerepe volt az idõjárásnak. Másodmagammal vágtunk neki a távnak, olyan 9:50 körül. Mindketten félig betegen, nem épp a legjobb fizikumban. Ezért nem is volt baj, hogy egy ilyen rövid kis túrával kezdjük az évet. Bár ha a szintet nézzük, akkor azért ez a közel 850-es szint durván 20 km-re nem olyan kevés. Szóval elrajtoltunk, voltunk egy jó páran az biztos. Egyedül attól tartottam, hogy a turistautakon le lesz taposva a hó, és esni – kelni fogunk. Szerencsére ez egyszer sem következett be, bár én az elején majdnem hasra vágódtam. A táj az nagyon szép volt, tiszta a levegõ, néha madárcsicsergés. Az elsõ komolyabb emelkedõ ilyen útviszonyok mellett a Határ nyereg utáni szakasz volt, fel a parkolóig. Itt rendesen összetorlódtunk, sokan néha többet jöttek visszafelé mint elõre , de felértünk. Majd az elsõ ep-ig egy monoton emelkedõvel jutottunk el. A csúcs közelében, kiérve az erdõbõl nagyon szép kilátás tárult elénk. Kicsit megálltunk, fényképeztünk, de indultunk tovább. Ahogy leértünk a mûútra, találkoztunk a túra talán egyik legérdekesebb indulójával. Egy emberen kb 50literes hátizsák, és hozzá a ruha: ing, nyakkendõ, zakó és szövetnadrág. Fenyõgyöngyéig együtt faltuk a métereket. Közben megtudtuk azt is, hogy miért van így kiöltözve. Tudniillik megtisztelte a túrát, vagyis a BUÉK jellegre való tekintettel nem szokványos ruhában jött el. Itt elváltak útjaink, mert betértek melegedni. Majd két ismerõssel futottunk össze, akik tovább is robogtak. Következõ km-ek nem voltak túl izgalmasak. De az erdõ szép volt, csak az nem tetszett, hogy egyre közelebb kerültünk a városhoz. (negatívum volt még számomra az is, hogy a késõbbiekben egész sokat kellett a városon belül menni). Árpád kilátónál egy kicsit nézelõdtünk, de elég párás (vagy szmogos?) volt odalent az idõ, így nem sokat láttunk. A következõ pontot már nagyon vártam, mert ezt eddig csak az 56-os villamos ablakából csodáltam meg. Egyszer szerettem volna feljutni erre a sziklás csúcsra, és most a túra által sikerült. Egyik pontõr kicsit morcos, de azért pecsétet megkapjuk rendben . A városon belüli szakasz valahogy nincs meg, és a harmadik pont is kiesett. Hamarosan Szépjuhásznénél vagyunk. Innen már tényleg nem sok a táv. Csak egy rövid kis kapaszkodó fel a Nagy-Hárs-hegyre. Újabb pecsét birtokában elindulunk lefelé. Bátori barlang közelében kicsit veszélyes a lefelé menet, de a kötél sokat segít annak, aki igénybe veszi. Nagykovácsi utat keresztezve bezsebeljük az utolsó pecsétet szaloncukrok társaságában. Amik kicsit megfagytak, de finomak voltak. Már csak egy rövid kis szakasz, ami alatt az emberi vandalizmust sokszor megcsodálhattuk, és bent a célban, 13:52. Embertömeg, leülni lehetetlen, de hát sokan voltunk. Névre, vagyis pontosabban számra szóló borítékban megkapjuk az elismerést a célba érésér. Virsli, tea a menü. Én inkább kihagyom, nem vagyok éhes. Az összes kajámat így is végigcipeltem az úton. Viszont a szalagozás az nagyon jó volt végig a túra alatt.
Majd hazafelé vettük az irányt…
Negatív és pozitív élményekkel egyaránt tarkított túra volt, de olyan igen vegyes érzelmekkel teli.
Grat minden teljesítõnek!
|
