foldlako | Túra éve: 2007 | 2007.12.28 17:34:07 |
|
|
Sok-sok beszámoló olvasása, élménybeszámoló meghallgatása után eljött végre az a nap, mikor magam is nekiindulhattam elsõ Tortúrámnak.
A teljes táv elsõre talán sok lett volna, így aztán cs Bánkútig vállaltuk be a tortúrázást.
Indulás 6:30-kor Debrecenbõl, még sötétben, jófajta ködben. Az elõzetesen tervezett 3+1 fõ helyett csak 2+1-en utaztunk. Miskolcra érve azonban Krisztián barátom kellemes meglepetéssel szolgál: megszervezte, hogy kocsink Bánkútra érjen mire mi is felérünk. Egy bennszülött sofõr (ki azelõtt fõiskolai évfolyamtárs volt) volt jótevõnk, örök hála néki.
Elõzõ nap kis majdnemmindenttudó órámba néhány pont koordinátáját bepötyögtem, a térkép ideillõ szelvényeit lemásoltam, az útvonalat bejelöltem, ennek köszönhetõen nem (nagyon) kavartunk el.
A rajtnak helyet adó iskolát 9:00-kor hagytuk el. Pici emelkedõ, máris a Kõbányánál vagyunk, alig 20 méterrel futottunk el attól a ponttól, ahol le kell térni az aszfaltozott útról (2x20 méter plusz).
Bükkszentlászlóig nagyon kellemes az út, nem is értem, miért is tortúra a Tortúra. Aztán eljõ az elsõ komolyabb emelkedõ, nem sokkal az elsõ EP után. No, itt jelentõsen belassulunk, az addigi 6:30-as km-ek 8-9 percesekké szelídülnek.
Bükkszentkeresztre sikerül a tervezett 1:25-ön belül odaérni. A felkínált szolgáltatásokkal maradéktalanul éltünk, 3 tea + 15 perc melegedés (ennyi ideig tartott, mire sorra kerültünk a pecsételésnél).
Hollóstetõig az út gyönyörû lenne, ha nem az országutat kellene használni. Cserébe viszont haladunk, de nagyon. A S betûs utat is hamar elérjük, Szarvas-kútnál pedig megszabadulunk az összes Bükkszentkereszten felvett teától.
Még egy nagy mászás, Rejtek, Sugaró, fenn vagyunk a fennsíkon. A látvány leírhatatlan, bár páran már megpróbálták leírni. Legszívesebben leheverednénk napozni, de otthon maradtak a napozóágyak. A táj igazi mesebeli téli táj. Aki ott volt, annak nem kell róla beszélnem, aki meg nem - az nagyon sajnálhatja.
Innen a bánkúti emelkedõig nemigen van szint, így aztán megint gyorsan haladunk. Már a zöldön járunk, mikor 20 méter alatt kétszer sikerül hasra esni. Fáradság. Elõ is veszem a még megmaradt egyetlen müzliszeletem, hogy 5 perc szopogatás után, immár felolvadva fogyaszthatóvá váljék. Az istállóknál megintcsak sikerül egy kb. 300 méteres pluszt összehozni, de egyáltalán nem bosszankodunk miatta. Az utolsó emelkedõre új erõre kapván meglehetõsen könnyedén érünk fel. (Az emelkedõ és a parkoló láttán régi emlékek jutnak eszembe: bõ 20 évvel ezelõtt a Z+-on csúsztunk le szánkóval testvéreimmel, az úton felfelé tartók nagy-nagy örömére. Örömüknél csak a miénk volt õszintébb akkor.) A vége 3:36, szinte pont ennyit terveztünk. Igaz, nem 29.2, hanem 32 km-re.
A Tar-kõ idén kimaradt, de ígérem, jövõre nem leszek puhány, végigmegyek Egerig.
Köszönet a szervezõknek. Következik a Téli Mátra, másnap pedig visszatérek a Bükkbe, meghódítom az emelkedõket! |
|