| Lúdtalp | Túra éve: 2007 | 2007.12.18 06:48:34 |
|
|
Vulkántúra
akibácsi-larzen, B Timi és én, arra gondoltunk, hogy remek ötlet lenne indulni ezen a gyönyörû túrán. Szintes is, kellõen hosszú is , nincs is messze, csillagtúra stb. Szóval minden adott egy emlékezetes kis hétvégi túrához.
Bp. 6:00, kinn mínusz 5 fok. Királyrét 7:05, mínusz 8. Brrrrrr. És ilyen hidegnek is éreztük! Persze ez nem tartott sokáig, mivel a túra vonalvezetése jól temperálja az embert. Uccu neki, fel Nagy-Hideg hegyre, mindjárt 6,6 km-en bõ 600 szintemelkedés. Nem kezdtünk erõsen, csak éppen, olyan "beszélgetõs, vagy kicsivel a feletti" volt a tempó. Amolyan "gombászós" :-) Haladtunk szépen, másztunk, kocogtunk másztunk. Nagy-Hideg hegy után megmásztuk a Csóvit is, aztán hosszú ereszkedésbe kezdtünk. A tempó érzésre nem volt éppen "döccenõs", mégis, ma az óra jobb formában volt mint mi. :-) 2:30 körül értünk a Fekete -völgybe, ahonnan cseppnyi erõgyûjtés után nekivágtunk a nyeregnek. A Fekete-völgy Salgóvár szakasz, holott csak bõ hat kili, határozottan sok erõt követelt tõlünk. Nehéz kaptatók, szeles kitett gerincek lassították szárnyalásunkat. Viszont fantasztikus panorámában részesülhettünk erõfeszítésünk jutalmául. Egész meg voltam lepve, hogy pl. a Csóvi milyen messze van, és büszke voltam rá, hogy mi bizony onnan jövünk. Ezen a szakaszon fáradt voltam, de szerencsére nem csak én lehettem ezzel így, mert szépen együtt maradt a csapat. Salgóvár után lekocogtunk a Magyar-völgybe, ahol völgycsoki és teácska után megkezdtük a N-H hegy másodszori megtámadását. A turistaház innen kb. 7,5 kili, kis jóindulattal ismét 600 szinttel. Az elsõ kb. 4 kili Bányapusztáig erdészeti úton megközelíthetõ. Megfutottuk. Nem volt "óccsó", merthogy nemkicsit volt "darálós", de mentünk mint a robotok. Bányapusztától két komolyabb kaptató van az EP.-ig közte pedig egy kis hullámvasutas nyereg teszi "élvezetessé" a kirándulást. Itt már "acélos"elszántság lett úrrá rajtam. Nagyjából elvesztettem az önkontrollomat, és mentem ahogy bírtam. Csak az lebegett a szemem elõtt, hogy még egy kicsi és már csak lejt. Az utolsó kaptatókon kiszúrtam egy sporit elöl, és úgy éreztem be kell gyûjtenem. Meglett! :-) A kemény harc persze nem maradt jutalom nélkül, és elfogyott a hegy, felértem a házhoz. Gyorsan felhörpintettem egy "feketét" aztán elindultunk lefelé. Eleinte kicsit macskásan ment az ereszkedés, aztán kezdtem belerázódni. Bemutattam még egy figurát egy sunyi jégfolton aztán döngettünk lefelé megint. Kicsivel a vége elõtt, némi motivációvesztés - fáradtság kombora jelentõsen lelassítottam, de aztán akibacsi kiváló sportpsychológiai érzékrõl tanúságot téve erõt öntött belém, úgyhogy toltam a végét ahogy csak tudtam. 6:15 a vége. Olyan amilyen, de a miénk.
Külön említést érdemel, mint teljesítmény, a vizes cuccokból való átöltözés fagyos végtagokkal az autó mellett.
Szóval fincsi volt. |
| |
