Túrabeszámolók


Börzsönyi vulkántúra

larzenTúra éve: 20042007.12.15 18:29:54
Börzsönyi Vulkántúra

Az év (számomra) utolsó túrája immár harmadik éve ez a rendezvény. A szolgáltatások ugyan minimálisak (bár ez az idei évre nem is lett igaz), de a Börzsöny csodáltatos télen! És most még az elõzetes várakozásaimat is jóval felülmúlta.

Ákibácsi 5:30-as menetidõt tûzött ki, ezt én kicsit optimistának tartottam, fõ célom az volt, hogy az emelkedõket jól bírjam és hogy ne maradjak nagyon le az élbolytól.

Fél kilenc környékén indultunk Lõw Andris, Ultrafutó, -balázs-, Ákibácsi, Tapír + én. Az elsõ szakasz a piros jelzésen a Rakodóig. Két hete itt 52 perc alatt értünk fel, most próbáltunk kicsit erõsebb tempót nyomni. A Magas-taxig jó meredek volt az út, de azt megkerülve, illetve a th. után már sokkal kellemesebb terepen haladtunk. Míg lent Királyréten szürke köd uralt mindent, itt 800 méter környékén kezdtünk a köd fölé jutni, és itt-ott szikrázó napfényt pillantottunk meg a fák között. A Rakodó elõtt találkoztunk a pár perccel korábban indult Jaat-féle csapattal, kis sprinttel döntöttük el, hogy ki pecsételhet elõször. Én, persze. :) 46 perc alatt értünk fel, ami elõrevetítette, hogy itt ma nagy dolgok fognak történni. Nagy behalás vagy nagy siker.

Sajnos Tapírka lemaradt valahol, késõbb tudtuk meg, hogy a th.-nál kikerültünk a látómezejébõl, õ pedig a piros sávon továbbhaladva felment Nagy-Hideg-Hegyre, ezzel összeszedett annyi hátrányt, hogy már csak a célban találkoztunk vele. Csóványos felé haladva egyik ámulatból a másikba estem. Szabó köveknél északnyugati irányban tejfehér köd 800 méteres magasságig, felette kristálytiszta kontúrok. Jobbra, a fák között kitekintve a köd felett a nap sütött. Andis felment a toronyba, a látványról majd õ beszámol.

Magosfáig kellemes lejtõ, utána kellemetlen lejtõ következett. A csapattól itt maradhatott le (elõzetes terveinek megfelelõen) ultrafutó. Bizony volt elég sok durva, bokapróbáló szakasz (pl. Godóvár alatt). Ami viszont gyönyörû volt, az a fákra fagyott dér. Aki látta, tudja, hogy milyen csodálatos volt, aki nem, annak le sem tudom írni, ezt látni kell. Csapatunk mókafelelõsei szívesen rángatták az ágakat, hogy az utána jövõk hóemberjelmezbe öltözhessenek.

Vilatinál nagy nyíltszíni happening, Túró Rudi és meleg tea várt minket. Pár percet idõztünk itt, még két óra menetidõn belül továbbindultunk. Ákibácsi tavaly pont két óra alatt ért le, úgyhogy az elõnyünket tartottuk, ha hízlalni nem is tudtuk.

Következett a nyugati gerinc. Hajlamos az ember arra, hogy ezt a szakaszt kissé alábecsülje. Amikor felérünk az elsõ csúcsra, Jancsi-hegyre, könnyen azt hiszi az ember, hogy felértünk, innen már csak laza hullámzás jön a Magyar-hegyig. Hát egy fenét. Itt leszakadtam a többiektõl, kissé nehézkesen ment a dolog. Sajnos a kilátással sem tudtam vigasztalni magam, a köd magasan a nyugati gerinc feletti magasságig ért. Néha láttam -balázs- pólóját felvillanni, egyszer Ákibácsi narancssárgáját is, de aztán egy trükkös kanyarban elvesztegettem pár értékes percet. Itt már a Magyar-hegynél jártunk, innen már csak lefele vitt az út a völgyig. Gondoltam, hogy ha ezen a lejtõn nem érem utol õket, akkor eldõlt a dolog, úgyhogy megnyújtottam a lépéseimet. Szerencsére sikerült az akció, a pont elõtt 50 méterrel már támadó pozícióban voltam -balázs- mögött. Megjegyzem, eddig soha, egyik túrán sem sikerült utolérni az elõl haladókat, ha kikerültek a látómezõmbõl.

Újra együtt voltunk, a Magyar-völgy nem túl kellemes szögben emelkedõ szekérútján kocogtunk felfele. Azt hittem, itt újra és végleg lemaradok, de a csapat nagyon együtt maradt. Katalin-forrásnál vizet töltöttünk - a levegõ hõmérsékletéhez képest kellemesen langyos vizet ihattunk. Bányapusztánál újra elértük a köd- és dérhatárt, ami majdnem a NHH-ig beburkolt minket. A túra elején azzal viccelõdtem, hogy a fejfámon piros kereszt lesz, utalva az utolsó emelkedõ jelzésére, de szerencsére nem igazolódott be a félelem. Ha nem is gyorsan, de haladtunk. Néha még kocogásra is futotta. Áki és -balázs- 50 méterre elöl, Andris ennyivel hátrébb. Nekem nagyon sokat segített, hogy jól ismerem már ezt az emelkedõt, tudtam, hogy az igazán kemény rész a Hanák-rétnél kezdõdik, igaz onnan már csak egy kilométer a th.

A csúcs elõtt Áki és Balázs elnézett egy kanyart a P+-en, úgyhogy együtt értünk fel a túra utolsó pontjához. Itt a túra gyakorlatilag végetért, innen már csak a lejtõzés volt hátra. Andris frissített a th-ban, talán kissé kevés cuccot hozott magával (gyakorlatilag semmit, még kulacsot sem), Juhász Laci elzúgott, lassan mi is indultnuk le a Rakodón keresztül a taxi-rétig. Itt keresgéltük a K+ jelzés folytatását, de három perc eredménytelen ide-oda futkározás után azt javasoltam, hogy menjünk a piros sávon, mert azt legalább tudjuk merre vezet. Majd lemegyünk a K+-on, ha tudjuk merre megy. Most a térképet megnézve persze már összeállt a kép. Mindegy, majd legközelebb.

Az utolsó lejtõn persze Ákiék elmentek, ami nem is csoda, hiszen közülük mindenki tud 3:15-ös maratont, én csak 3:40-ig jutottam. Ennek fényében bíztató, hogy mindössze kettõ perccel értek be elõttem. Nekem 5:28:42 lett. Este Áki, Tapír, Kisbolygó meg én elmentünk Kispál koncertre. Jó nap volt. :)))