|
|
Bakonyi Mikulás 17km/A
Már nagyon vártuk kis családommal ezt a túrát,és nem okozott csalódást,nagyon szuper volt.
Olvastuk régebbi beszámolókban,hogy itt mindig nagy a sár,de úgy voltunk vele,hogy a múltheti magántúránkon és a Pata-túrán tapasztaltaknál nem lehet rosszabb.(nem is volt).
1/2 6-kor indultunk Pestrõl és mire az autópályára értünk szakadni kezdett az esõ.
Ez elég lehangoló volt és elbizonytalanodtunk,hogy jó ötlet-e ilyen körülmények között túrázni,de úgy gondoltuk,hogy majd a rajtnál eldöntjük hogyan tovább.
Zircnél már nem esett,és láttuk,hogy többen útnak indultak és a rajtnál is sokan neveznek.Így 8:35-kor mi is nekivágtunk.
Már az elején-többször elkövetve azt a hibát,hogy mások után megyünk-csináltunk egy kerülõt,de nem bántuk meg,mert így megismerkedtünk 2 szimpatikus túrázóval.Õk a 30 km-es távot választották,de a 2. ell.pontig hellyel-közel együtt tudtunk haladni.Az 1.ell.ponthoz(Pintér árok)egy sárosabb emelkedõ után gond nélkül megérkeztünk.Elõttünk és mögöttünk ameddig el lehetett látni-kisebb-nagyobb távolsággal a csoportok között-haladtak a túrázók.Mindenki jó hangulatban bandukolt a sárban,ami nem is volt olyan vészes,mint amilyet vártunk.
Sikerült a túra végéig megõrizni zoknim szárazságát,csak kisfiam volt sárosabb a kelleténél.Csárda-völgyig semmi extra nem történt,csak a Borzavári-ért kellett átugrani,ami mindenkinek sikerült,így megkaptuk a 2. pecsétünket a pontõröktõl.
Itt elbúcsúztunk a 2 túratársunktól,és úgy hittük,hogy már nem fogjuk viszontlátni Õket(de tévedtünk).
Elõször a Cuha-patakon kellett épségben átkelnünk.Kisfiam is ügyesen vette az akadályt,majd átlépve a sineken a Cuha-hegyre vezetett a kiszalagozott út.
Itt megtörtént az a csoda,amire már régóta vártam.Végre láttunk egy vaddisznócsordát.Voltak vagy 10-en kicsik és nagyok.Kb. 30m-re szaladtak át elõttünk az úton.Nagyon izgalmas volt.Elõzõ héten a Pusztamarót melletti Vaskapunál sikerült 2 muflont és egy nyuszit látni.
Mindig panaszkodtam a páromnak,hogy már 1/2 éve járjuk a hegyeket,de még egyszer sem találkoztunk állatokkal....hát most megtörtént.
Gesztenyésnél egy kedves,idõs nénikétõl kaptuk a 3. pecsétet,majd indultunk tovább.Itt több túrázóval is találkoztunk,gyakorlatilag szembe mentünk a mezõny nagy részével.
Gézaházánál volt a legizgalmasabb ell.pont,mert itt a Mikulás várt minket a krampuszokkal.Szaloncukrot és egy kis csokimikulást kapott az,aki idáig eljutott,és a 4. pecsétet.
Azok a gyerekek,akik kedveskedtek a Télapónak verssel,énekkel,nekik egy mikulást ábrázoló nyalóka volt a jutalom.Természetesen az én fiam sem maradhatott ki a szereplésbõl.így elénekelte a Hull a pelyhest.
Ezután jött szerintem a túra legérdekesebb-csúszós árkokkal,sziklás hasadékokkal nehezített-szakasza.Egy mélyebb árokból 2x-i nekifutásra tudtam csak kievickélni,mert az elsõnél visszacsúsztam.Ezeket túlélve egy könnyed sétával közelítettünk a cél felé,gyönyörködve a Cseszneki Vár látványában.Most már tudtuk,hogy 2 túristatársunkat is viszont fogjuk látni,és így is történt.
A Várkert Sörözõbe megérkezve megkaptuk az okleveleinket és kitûzõinket,és nem utolsó sorban a szendvicseinket meleg teával.Jó étvággyal be is falatoztuk.
Mivel volt még egy óránk a busz indulásáig,így a várlátogatást sem hagyhattuk ki.
Szép volt.
Köszönet a szervezõknek ezért az élményekkel és ellátásban gazdag túráért,és minden teljesítõnek gratulálok a családom nevében is.
permaggie 2007.12.08. |
| |
