Túrabeszámolók


7 Mérföldes Tekergés - tél

nafeTúra éve: 20072007.12.06 21:30:21
Háromszor hétmérföldes téli tekergés
GPS-el mért távolság: 34,7 km; barometrikus magasságmérõvel mért összesített szintkülönbség: 755 m.
A meghirdetett létszámkorlátok miatt reggel igyekeztem tényleg korán indulni, így háromnegyed hétkor, már a rajt helyén voltam. Egész úton esett az esõ, s a megérkezéskor sem hagyta abba, ezért ennek megfelelõen pakoltam el a cuccaimat. Az elsõ pontõrségek kicsit megkésve indultak, így a rendezõk kérték, adjunk nekik 10 perc elõnyt, ennek megfelelõen kényelmesebbre vettem a készülõdést. Azért csak rábeszéltük a szervezõket, hogy ne csak 07.10-kor kezdhessük a nevezést, mert akkorra elég sokan összejövünk. 07.20-kor a szokottnál kicsit kényelmesebb tempóban vágtam neki a táv teljesítésének. Amint kiértem a városból, meg is kezdtem a túra legnagyobb szintemelkedésû kaptatóját, megmászni a Vértes peremét. Ha déli, vagy nyugati irányból közelíti meg a hegységet valaki, akkor a hegység peremének megmászásával kezdõdik a túra. Ezen az emelkedõn ízelítõt kaptunk, a ránk váró dagonyából. Mi, akik az elején indultunk, még könnyen voltunk, ezen az emelkedõn, mert volt avar a sáron, s még nem vágta össze senki se. A késõbb jövõknek, már nagyon csúszott. A hegység peremének megmászása, s az elsõ Ellenõrzõpont után, rövid szalagozott, jobbára lejtõs úton értük el a Gyermek-tábort, ahol a frissítõpontot rendezték be, remek ellátással. Zsíros és lekváros kenyér, hagyma, alma, tea és forralt bor! Tavaly még nem volt lekváros kenyér, de többen is jelezték, hogy jó lenne, s a szervezõk ezt az idén, már figyelembe is vették. Bár minden szervezõ így reagálna az anyagi lehetõségek határain belül az észrevételekre!
Még a túra elején találkoztam egy székesfehérvári csoporttal, s velük tettem meg a túra nagyobbik részét. Így a Gyermek-tábortól is együtt indultunk tovább. Mire a Rudolf-réthez értünk elállt az esõ. Szegény mikulás, még nem tudott beöltözni, mivel elég sûrûn jöttek a 3x7 mérföldes távon indulók. Pecsételés után, megkaptuk a csoki mikulást is, egy kicsit besegítve a kiosztásba, majd folytattuk utunkat. Igen kellemes ösvényen, majd utakon értük el a festékgyárat, majd a jelzés után a gyárkerítés mellett mentünk. Az elõttünk haladóknak, s nekünk is sikerült elvéteni, hol kell balra fordulni. Úgy döntöttem nem fordulok vissza, hanem bal kéz felöl kerülöm meg a tavat, mert így is ugyanoda jutok. A többiek jöttek velem. Itt volt a túra egyetlen igazi agyagos, ragadós dagonyája. Kellemes gyaloglás után értük el a piros négyzet jelzést, amelyrõl az szerepelt az itinerben, hogy alig jelzett, ami az idén is igaznak bizonyult. A kezdõ jelzés után, összesen két õsi jelzést találtunk. Szentgyörgyvárnál jobbra fordulva rátértünk a zöld sávjelzésre, amelyet a Géza-pihenõig követtünk. Eleinte egész jól emelkedett az út, s volt benne dagonyás rész is, majd murvás út lett belõle. Ahogy közeledtünk a Géza-pihenõhöz, úgy vált egyre párásabbá, majd ködössé a levegõ. Sajnos, ez évben sem volt szép kilátás, a pihenõtõl. Egy kis szerelvényigazítás, és fényképezés után, megcéloztuk a Pátrácost, ami a Hófejérkébõl ismerõs. Félórával a Géza-pihenõ elhagyása után kisütött a nap. Szép volt a napfényben fürdõ erdõ, ahol minden a reggeli esõtõl csillogott. Amikor a kék jelzés letért az aszfaltról, kicsit elgondolkodtam, lemenjek-e, mivel látszott, hogy az út igen rossz, sáros, s tudtam, hogy késõbb a kék kereszt úgyis keresztezi még az aszfaltot. Végül a dagonyázás mellett döntöttem. Mivel gyérítés volt, az út mellett is csak nehezen lehetett haladni. Egy keresztezõdében, azt hittem, megbír a földút, miközben átmegyek rajta. Nem jött be. Már az elsõ lépésnél bokán fölül merültem a sárba, de késõ lett volna visszafordulni. Szerencsére volt rajtam kamásli, másként befolyt volna a bakancsba is.
A meredek lefelé elõtt elvétettem a jelzést. Láttam ugyan bent, messze egy halvány jelzés alapot, de továbbmentem. 50 méter után gyanús lett. Visszafordulva, rögtön, vagy 6 szalagot láttam, amelyek a lekanyarodást jelezték. Nem tudom, hogy nem szúrták ki a szememet.
Talán azért nem, mert én normál magasságban és távol kerestem a jelzéseket, ezek pedig alacsonyan voltak? Hamarosan ismét a Gyermek-táborban voltunk. Eddigre alaposan megéheztem. Ismerõs családdal találkoztam össze, akik a 2x7 mérföldet járták. Kalóriapótlás után velük folytattam a túrát. Így másodszor is érintettem a Rudolf-rétet, egy kis kitérõt téve a 3x7 mérföldeseknek kijelölt útvonaltól. Ezért lett végül is több a táv és a szintemelkedés is, mint amit a szervezõk beírtak. Ez is azon ritka túrák közé tartozik egyébként, ahol a szint és a távolság is pontos! (Tavalyi mérés.)
A családból két fiú már a túra elején elõrement, el is tûntek, s volt valószínûsége, hogy elõttünk járnak. A Rudolf réten, kiderült, hogy ott még nem jártak. Tovább menve, Mercédesz kitalálta, hogy barkochbázzunk. Mit mondjak, a kaméleonnal megfeküdtem, s a gazellát is csak némi segítséggel tudtam kitalálni. Az idõ viszont gyorsan telt.
A piros jelzésen egy darabig óvatosan kellett menni, mert nagyon sárosnak bizonyult, s lejtett is. Szerencsére az utolsó ellenõrzõ pont elõtt, füvessé vált. Itt kiderült, megvan a két fiú, most vannak a Gyermek-táborban. Hamarosan, gyönyörû napsütéses idõben értünk be a célba.
Tavalytól eltérõen villámgyorsan megkaptuk a pecséteket, az oklevelet és a kitûzõt.
Az elején az esõt leszámítva kellemes idõben túrázhattunk. Sár volt, de nem olyan ragadós, mint a Bakonyban. A Vértes szép, s olyan igazán kellemes sétaterep. A túra ellátása az év egyik legjobbika, ár/érték arányát tekintve pedig a legjobb volt. Nem nevezik ugyan Mikulás túrának, de az általam elérhetõ távon lévõ Mikulás túrák közül szerintem ez a legjobb.
Kevesebbet fényképeztem, mint szoktam, de néhány kép megtalálható a balatonfürediek honlapján (www.bfuredite.fw.hu), a Fotógaléria 2007-es événél.