Túrabeszámolók


Csepel teljesítménytúrák

piedcatTúra éve: 20072007.12.03 09:57:57
Rideg Sándor emléktúra 30

2007. december 01.

A szokásos, évi egy sík teljesítménytúra abszolválása volt porondon szombaton. Ez megint a csepeli túra lett, ezúttal viszont a 30-as távra neveztünk Szilvivel, miután a hetes hévvel szûk egy óra alatt ledöcögtünk Szigethalomra. Elején kicsit vacogtunk, minden tócsa befagyott. Alighogy elértük a síneket, ránk köszönt valaki, Józsi elõzött be minket, legutoljára a Patán találkoztunk. Az elsõ kilik ismerõsök voltak még tavalyról, aztán a gát mellett ballagtunk egy ideig, szép látványt nyújtott a hóval borított szántóföld. Szilvi már egy kicsit unta az utat, ha tudta volna, hogy mi következik, akkor biztosan nem így vélekedik. Felmásztunk a gátra, egy forgalmas mûútra. A táj és az út végtelennek tûnt. Ilyennek láthatta Petõfi is a rónát annak idején. :) Egy ideig beszélgettünk, aztán lassan kifogytunk a szóból. De az út még mindig tartott, mindig tartott, mindig tartott… És még mindig nem láttuk a végét. Kezdtünk befordulni. Oké, hogy bírni kell a monotóniát, de ez már túlzás. Fura, de mindkét lábam fájt, a combtövemtõl a talpamig. Ennyire elszoktam az aszfaltos úttól? Lehet. Szilvi kínjában már télapós dalokat énekelt és verseket szavalt. :) Aztán végre megpillantottuk a kocsit és a bóját. Ez kemény volt, szerintem a Csóványos leküzdése sem lett volna ilyen nehéz. Ezt el is mondom a pontõröknek. Mosolyogtak. Innen gyorsan elértük a szigetcsépi hév állomást, itt teáztunk egyet, majd a következõ utcán lefotózhattam a túra névadójának régi házát. A következõ szakasz a Duna mellett vezetett, ez egy szép rész volt, a vízrõl visszatükrözõ napfénnyel és kacsákkal. Beértünk a tököli parkerdõbe, erre vártam, de egy kicsit csalódtam, õsszel szebben nézett ki. Az erdészháznál boros teával akartak leitatni, mi csak hagyományosat kértünk. Innen már nem volt messze a cél, az utolsó városi kilométerek megint az unalomba taszítottak minket. 5:25-ös idõvel értünk célba. Megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt, amelyen természetesen Rideg Sándor, az „Indul a bakterház” írója látható. Lekváros és zsíros kenyérrel pótoltuk az energiát.
Nem vagyok a sík túrák rajongója, egy évben egyszer bõven elég. Azért nem volt annyira rossz ez a túra, az a mûutas gát kimaradhatott volna, vagy bérelhettek volna egy buszt, amely ezen a szakaszon szállította volna a túrázókat. :)

Fotók: http://picasaweb.google.com/piedcat/2007RidegSNdorEmlKtRa30

piedcat