Túrabeszámolók


Téli Mátra

-balazs-Túra éve: 20052005.04.12 14:37:41
Nem tudom, hogy lesz e erõm valaha is "rendes" beszámolót írni, de addig ennek elégnek kell lennie, ég akkor is ha ezzel a pár sorral nem is illdomos ezt a túrát "letudni."

A hófödte Mátra egyszerûen káprázatosan szép. Csak kapkodtam a fejem és próbáltam betellni a látvánnyal. Nem igazán sikerült de jön még ez a hegy az én utcámba. :-)

Ami az esést illeti, igazat ír Cucu, nem tudom hányszor estem. Az elsõ néhányat számoltam de amikor egy percen belül háromszor is gyõzött a gravitáció, feladtam a statisztika gyártást.

Az útvonal futás szempontból katasztrófa volt. Korán akartunk indulni de a szöszmötölés generátort max fokozaton felejtettük és nem, hogy korán nem sikerült elrajtolni, még a 8:00-ás rajt zárásbó is kicsúsztunk negyed órával. S mert több mint ezren indultak a különbözõ távokon, az elsõ 15 kilcsiben végig elõzgettünk. Az út eleve nehezen futható de a lábszár közepéig érõ hóban elõzgetni nem könnyû munka. Ahogy fölfelé mentünk, a hó egyre vastagabb lett, de szerencsére az elõzendõk száma is csökkent. Mátraszentimre és Galyatetõ között az erdõ káprázatos, szerintem Cucu képe is arrafelé készülhetett, Galya elõtt nem sokkal. (Vagy nem. :-)

A fölfelé szakaszon eszetlen tempót diktált ákibácsi amit Future és Löw Andris lazán tartott. Tapír gyorsan lemaradt, mielõtt befeküdt volna az árokba és Larzen is egy picit lazábbra vette. Nekem nem annyira ment de nem is zavart. Hóban, csúszkálva nem tudok futni és ezen a túrán nem múlik semmi. Viszont András nem hagyott lemaradni, minden ponton visszatartotta az élbolyt és bevárt mindenkit akit lehetett. Galyatetõ elõtt Tapír is felért és innentõl ötösben mentünk majden a Kékesig.

A Kékest észak felõt a K+ jelen közelítettük meg amirõl elég annyit tudni, hogy azon még Hillary és Tenzing sem biztos, hogy feljutott volna. A hó helyenként 30-40 centi volt és nem kicsit csúszott de legalább meredek volt mint állat.

Ezen a szakaszon csak gyalogolni lehetett de így is simán 180-on volt a pulzusom és szédültem mint atom. Tudom, hogy csak ezer méteren voltunk, de ez az érzés kisértetiesen hasonlított a magaslati edzõtáborokban tapasztalt elsõ napi fulldoklásokhoz. Biztos vagyok benne, hogy voltunk elég magasan ahhoz, hogy az a minimális levegõritkulást már megéreztük.

A Kékes elõtt összefutottunk még Bontovics Timivel is és Philipcsigával. (Utóbbi üdvözli a topikot.) Imaroval Galyatetõ után nem sokkal találkoztunk de a hosszabb beszélgetést megtartottuk a célra. És a társtopikunk képviselõivel is összefutottunk, pont Galyatetõn. Egy cseles becsúszással az ellenõrzõpontnál be is elõztük õket. :-)) A célban ott volt Mr. ide nekem a Kinizsit Csanya és JB is.

A kékesen bedöntöttem egy nagy teát, utána elindultunk a lejtõn. Hisz innentõl már csak lejtõ volt. 10 kilics. Amit a tökig érõ hóban is 45 perc alatt nyomtunk végig.

A célban még Repivel is dumáltunk aki nem olyan ovis idõt ment mint mi (5:09) hanem egy bõ negyed órát ránk vert. Sima ügy.