Túrabeszámolók


Bakony szurdokvölgyei/Bakony Félmaraton

janneszTúra éve: 20072007.10.23 09:37:46
Bakony Szurdokvölgyei 30 (2007.10.21.)


Fényképes túrabeszámoló

Mivel a szurdokok mindkettõnkek a gyengéi közé tartoznak, ezért nem volt meglepõ, hogy egybõl felfigyeltem tavaly az elõzetes túranaptárban erre a túrára, és betettem a „részt kéne venni rajta” események listájába.

Jelenlegi képességeinknek a 29km-es táv pont megfelelt. Így bátran vágtunk neki. Reggel fél kilenc körül értünk Zircre, majd 8:45-kor már el is rajtoltunk.

Kissé hûvös volt még de hamar bemelegedtünk. Az elsõ szakasz kissé monoton és unalmas Kardosrétig, onnan viszont már az erdõben vitt az út egyre mélyebben a Cuha-völgybe. Ezek a szakaszok a tavalyi Bakonyi Mikulás 30-as túráról voltak ismerõsek. Porva-Csesznek vasútállomásnál volt az elsõ pont (lyukasztós, pontõr nélküli), igazából nem tudom miért, mert Zirc és Vinye között másfelé csak hosszabb útvonalon lehetett volna menni. A pont után nem sokkal két **** enduro motoros ment el mellettünk nagy sebességgel, és ****** hangerõvel.

Ezután jött a középsõ Cuha-völgy, ahol néhány éve már jártam, de most még szebbnek tûnt. Itt többször kellett átkelni a patakon, mi az egyszerûség kedvéért simán átgázoltunk rajta, de láttuk, hogy voltak, akik száraz lábbal próbáltak végigmenni.

Vinyénél lehetett enni, inni, innen némi pihenés után indultunk tovább. A leírás szerint vissza kellett menni a patakig, térképen viszanézve azonban még a patak elõtt kellett volna elfordulni a S, Z jelzésre. Végül némi idõveszteség és extra szint árán, a Kõpince-forrásnál csatlakoztunk vissza a helyes útvonalhoz. Néhány km gyaloglás és a Remete-barlang önellenõrzõ pont után jött a túra egyik legkellemesebb meglepetése, illetve egyik legszebb része az Alsó-Cuha-szurdok. Itt a terep is meglehetõsen nehéz volt, emellett egy nagyobb szembejövõ csoport is lassította a haladást.

A szurdok után nemsokára kiértünk egy aszfaltútra, egy hosszú, egyenes, véget nem érõ szakasz, ami számunkra nagyon unalmas és monoton volt, egészen Csesznekig. Cseszneken ismét evõ-ivó pont volt, a 20-as távot befejezõk között többen említették a pontõröknek, hogy érzésük szerint a megadottnál jóval hosszabb a táv.

Innen ismét kis pihenés és erõ gyûjtés után vágtunk neki az utolsó harmadnak. Cseszneket elhagyva balra szép kilátás nyílt Bakonyoszlopra, valamint a távolban a szápári-jásdi szélerõmûvekre. Némi „hullámvasút”, majd egy hirtelen jobb kanyar után betértünk az Ördög-árokba, ahol eddig még nem jártunk, ekkor már nézegettük az óráinkat, hogy vajon ott lesznek-e még a pontõrök a helyükön, mivel a hivatalos nyitvatartási idõ már letelt. Szerencsére a pontõrök még a helyükön voltak, az egyik éppen a távot számolgatta a térképrõl, mivel már nála is többen panaszkodtak. Itt tudtuk meg, hogy nem mi vagyunk az utolsók, még öten jönnek mögöttünk. Felkapaszkodtunk az Ördög-gáton, szerencsére nem volt annyira veszélyes, mint a híre alapján vártuk. Lassan kiértünk a látványos szurdokból, rátértünk a zöld jelzésre, majd az iparvágány után bolyongtunk egy kicsit a frissen, kanyargósra kitaposott ösvényen.

A túra végén egy mezõ mellett mentünk még el, majd legvégül ismét egy monoton aszfaltozás következett a nagyesztergári célig. A pontõrök a célben szerencsére megvártak mindenkit (mi 45 perccel az elméleti zárás után érkeztünk, szintidõ +1,5 h-val), utánunk nem sokkal beérkezett a maradék 5 túrázó is. Sajnos sokáig nem élvezhettük a célként szolgáló kocsma melegét, mert megérkezett a helyi focicsapat, és ez már lehetetlenné tette az amúgy is sûrû füsttel teli kocsmában tartózkodást, így kimentünk az udvarra, hogy megvárjuk a 18:38-as zirci buszt. Ez pontosan meg is érkezett, Zircrõl pedig hazautaztunk.

Összességében egy nagyon szép, élvezetes túra volt, kedves pontõrökkel, szép tájakkal, bõséges szolgáltatásokkal. Nekünk tetszett.