Most indúltam elõsszõr ( hányadszor is írom ezt ? )ezen a túrán . Sõt , bár ezt egy kicsit szégyellem is , a Bükkben is most túrázom elösszõr .
Alig egy hete kaptam egy levelet az Ultramarathon oldalról , Balázstól , hogy ezen a túrán a futóknak is rendeznek futamot . Mivel futónak túl lassú vagyok , gyalogosnak meg kicsit gyors , gondolkozom egy kicsit ( olyan 10-15 másodpercet )és úgy döntök , hogy a Vasas maraton után , ami nagyon kellemes élmény volt , ott a helyem .
Szombat hajnalban , a csodálatos csillagos ég alatt , az Esthajnal-csillagot követve érkezem meg Cserépfalura .( mennyi "cs")Mivel a szervezõk tanácsát megfogadva már itton kinyomtattam és kitöltöttem a nevezési lapot , úgy 1,5 perc alatt végeztem is .
7-kor tömegrajt a futóknak . Kicsit kevesebben vagyunk , mint amire számítottam , de a minõséggel nem lehetett baj . Ott volt a Terep100 gyöztes Németh Csaba , vagy éppen a kiváló Zámbori Zoli is .
Meglepõen lassan kezdtük a távot , és ez az elsõ 15 km-en nem is nagyon változott , igaz , eleddig a terep sem volt túl nehéz.
Az Oszlai frissítõ pont után viszont kezdte megmutatni az arcát a Bükk . Ódorvár felé az emelkedõ kissé lelassított , és sajnos leszakadtam arról a jó kis bojról akik eddig segítették a tempómat .( Mint utólag kiderûlt , ez végül is elég rosszúl befolyásolta az egész utat !)
Némi keresgéléssel találtam meg csak a jelzést , de többen is kovályogtunk ezen a területen . Az elágazásoknál jöttek emberek minden irányból .
A Hór-völgyben viszont elkövettünk ( egy váci kenus sporttárssal verõdtünk össze , hátha tudunk segíteni egymásnak : vak vezet világtalant )egy végzetes hibát .Mivel a segítõ szalagok itt teljesen eltüntek , pedig eddig tökéletesen tették a dolgukat , mi elmentünk egy röpke 6 km-es tévútra . Mikor megfelelõen csalódottan megtaláltuk a Hidegpataki-elágazást , már csak a teljesítés lebegett a szemünk elõtt , a jó idõ elérése már nem .
Az õszi erdõ viszont megint gyönyörû . Tele fantasztikus szinekkel és csodás illatokkal .
Tar-kõ felé viszont megint elkavartunk ( most már négyesben keresgéltük az utat , közben túrístákat is inzultálva , a térképüket elkérve) , de a látvány ami elénk tárult , mindenért kárpótolt . Mivel már ráérünk , falatozás közben alaposan elgyönyörködöm a tájban . Idefel kell hoznom a lánykámat is !
Innen viszont több eltévedés már nem volt . Úgy látszik a táv elsõ és utolsó harmadában egy szorgosabb csapat csinálhatta a kijelölést , mert itt minden tökéletes volt .
Elérkezett az elmélyülés idõszaka , és lassan kizárva mindenkit , csak a saját tempómmal , érzéseimmel és a táj befogadásával törõdtem . Már elõbb is ez kellett volna , hiszen innentõl kezdve észrevétlenûl teltek a kilóméterek és az iramom teljesen egyenletessé vállt .
Nem sokkal Ódorvár elõtt értem utól Larzent és csapatát , nem sokkal késõbb Csanyával is összefutottunk .
Az Ódorvári pontonszomorúan néztem a GPS kijelzõjén a 60,4 km -es jelzést, már éppen a célban lehetnék...
Innen már csa egy gyors leereszkedés , egy kicsi mászás és ott a falú .
A célban óriási tömeg , nincs kedven sorban állni , csak a kitûzõt és a pólót veszem át és irány haza .
A túráról : eltévedésünk ellenére , nagyon jó szervezés , tökéletes ellátás , kedves és segítõkész szervezõk .
A táj : csodaszép , igazolta minden várakozásomat
Végül is 68,8 km -ert mentem 8 óra alatt .
Jövõre jövök!! |
