Túrabeszámolók
|
|
Üdv minden természetjárónak, -futónak!
Kedves anonymus!
Monguz hozzászólásával kapcsolatban jegyeznék meg valamit: Úgy érzem, neki van igaza! Bizony, az a természetes, ha a lassabb félrehúzódik a gyorsabb elõl, miközben a gyorsabb körültekintõen elõz.
Én úgy gondolom, hogy ez nem olyan mint az autó, ahol a gyorsabb megkeresi az alkalmat és elõz és nem kell az útpadkára húzódnia a lassabbnak csak azért hogy valakit elengedjen. De ha a lassabb jármû sokkal lassabb az elõzni akarónál, akkor ugye Te is elvárod, hogy az elõbbi ne akadályozza az elõzést... És igen, a beszéd nehéz és ezért nem is várom el a megköszönést, de azért sokan szóval vagy kézmozdulattal jelezték: köszönik, hogy engedtem õket a saját tempójukban haladni, mint ahogy én is köszöntem, ha az utolértek elõzékenyen engedtek tovább haladnom! Nos, szerintem egy emelkedõn félreállni és utána újraelindulni egyáltalán nem nehéz, és hidd el jó érzés is segíteni a másiknak!
Anonymus! Azt írod:... a futó próbáljon megelõzni, én nem fogok betartani nekik - nem is szoktam -, de azért nem húzódok be a bokorba és nem próbálok meg semmivé válni csak azért mert én gyalogos vagyok. Ha az "egyszemélyes" ösvényen így haladsz, akkor bizony betartasz a futóknak ill. a náladnál gyorsabban haladóknak.
Hidd el sokkal kellemesebb, lélekemelõbb a túra, ha elõzékeny vagy, mint ha végig azon mérgelõdnél, hogy már megint itt lihegnek a nyakamban...
U.i.: Köszönet a szervezõknek és minden résztvevõnek a kellemesen izgalmas túráért! |
| | | | |
|
|
Gyönyörû táj, kedves és segítõkész emberek, elég nagy helyismeretet követelõ útvonal, talán ezért kevés túrázó... De a térképolvasásban jártas túrázóknak azért ajánlom e túrát, ha tudják, hogy a térképen biztosan nem szerepel az összes ösvény, erdei csapás, no meg kerítés... - kiváltképp a legújabbak.
A rajtban tudtuk meg, hogy a táv 30 km-e légvonalban értendõ. A nyolc órás szintidõt ehhez kicsit keveseltük, de belevágtunk...Kétszer tévedtünk "rossz" útra, meg a kiadós esõ is igen csak visszafogott minket, így lerövidítve a távot - két állomást kihagyva mentünk az utolsó pontra - tudván, hogy ott meleg étellel várnak minden túrázót. A cserépváraljai rom lábánál jókedéjû helyiek vendégeltek meg minket, egybekötve egy kis ismertetõ elõadással a hely nevezetességeirõl. Köszönjük.
Már a túra elején eldöntöttük, hogy mindenképp visszatérünk erre a vidékre úgy, hogy ne kelljen a szintidõ miatt sietve "elhanyagolni" a látnivalókat.
|
| | | | |
| |
|
Ébredés 4.00-kor. Reggeli és útravaló szendvics-gyártás. Közben az asszony is feléled. 4.30 - 4.45 a fiúk ébreszt(get)ése. 5.25: Be az autóba és indulás! Az elsõ olyan tt., amin mind a négyen indulunk! 7.00: Pásztón egybõl megleljük a rajthelyet! Ez tõlem elég nagy teljesítmény. Nevezünk a 40km-es távra, és 7.10-kor nekivágunk. A starthelyen még egy kicsit csodálkoztunk, hogy kevés az induló a 40-es távon...de aztán ráébredünk: a 4 napos ünnepen akkora a tt. kínálat, hogy ihaj!
A megadott útvonal nem igérkezett leküzdhetetlennek és nem is bizonyult annak. A változékony idõben kirándultunk egy jó nagyot! A végén ugyan kellemetlen volt egy kicsit az esõ, de reggel az én ötletem volt: -Egész napra jó idõt jósoltak, ne cipeljük feleslegesen a dzsekiket! A nagyobbik fiamnak volt annyi tapasztalata már a hegyi idõjárásról, hogy nem hallgatott rám és hozta magával az esõkabátot. Igaz, hogy a velünk való szolidarítás jegyében Õ sem vette fel... 16.30-kor érkeztünk vissza a rajt-cél helyre, ahol örömünkre meleg ételt is kaptunk. Egyébként a túra több állomásán is kaptunk csokit és/vagy üdítõt, ami mindig jól esett. Köszönet a szervezõknek a barátságos túraútvonalért, külön köszönet a korrekt szalagozásért ott, ahol a turistajel nem igazán volt követhetõ! |
| | | | |
|
