Túrabeszámolók
|
|
Itt az Alföldön még soha sem voltam teljesítménytúrán, úgyhogy azt gondoltam, idén elmegyek. A túra elõtt két nappal láttam a kiírást, szegény kis Feleségem nem tudott velem jönni, mert -kivételesen- dolgozott ezen a vasárnapon.
Remek idõnk volt, szép napsütéses kellemes õszi napot prognosztizáltak az idõjósok, amit be is jött nekik. Kecskeméti lakásunkból gyalog indultam a kisvasút végállomásához, ahol a nevezés megtörtént. Ez egy jó 2 km-es táv volt, bemelegítésnek megfelelelt.
A nevezés után egyedül indultam a 23 km-es út megtételére. Az indulás után 1,5 kilométert tettem meg, majd rátértem arra az útra, amely egyenesen a célig, Orgoványig tartott, eltvévedni sem lehetett, annak ellenére, hogy nem volt az út szalagozva, de erre nem is volt szükség.
Maga a túra kellemes volt, de a végére unalmassá vált, hiszen nem történt semmi, nem voltak dombok, hegyek, kilátók, mert ugye az Alföldön vagyunk...
Kellemes sétálgatásomat két alkalommal a kutyák zavarták meg, de nagyobb atrocitások nem történtek részükrõl, amikor látták, hogy nem akarom megtámadni a nyájat, nem jöttek közelebb, csak ugattak, dehát ezt nem lehet rossz néven venni tõlük, hiszen ehhez értenek, és ez is a dolguk...
A táv vége felé már fájt a talpam, pedig a jól bejáratott bakancsomban voltam, úgyhogy az utolsó két kilométert elég lassan tettem meg, de így is az általam kitûzött 5 órán belül értem célba, ahol kaptam oklevelet, kitûzõt, ettem egy kis ropit, majd buszal jöttem vissza Kecskemétre.
Mindent összevetve kellemes kis nap volt, jövõre is eljövök ha lesz ez a túra! |
| | | | |
|
|
Menyasszonyommal Veszprémbõl indultunk a kisgyóni kiindulóhelyre, majd a nevezés után elindultunk a 21.6 km-es távra. Elég késõn értünk az indulási helyre (9.36), és így egy nagyobb csoporttal értünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz, amit nagyon hamar elértünk. A geológiai feltárás mellett haladtunk el, ahol csináltunk is pár képet, majd egy kicsit lejjeb volt maga az EP, az erdei szentélynél. Ezután tovább indultunk a Károly-lak felé, ahol hamarosan megtaláltunk a második EP-t is. Itt még egy nagyon szép erdõben haladt az út fel-le.
A második pontnál kaptunk ásványvizet, majd elvált a társaság, a 7 mérföldesek a rövidebb távon jobbra kanyarodtak, mi pedig egyenesen folytattuk utunkat. Meg kell jegyezni, hogy a jelzések kiválóan voltak kirakva, a leírás szintén jól követhetõ volt.
Szépen lassan leértünk a túra legnehezebb részére, a völgybe. Fantasztikus volt, csend és nyugalom, hagymaillat a levegõben, de meg kell jegyezni, hogy ez volt a túra legnehezebb része, állandóan kidõlt fák alatt-felett kellett mászni és bújni, az ösvény maga 30 centi szélesen kanyargott (amikor látható volt) a völgyben.
Nagyon sokáig tartott ez a rész, majd egy rendkívül meredek emelkedõk kellett felmászni, itt volt a 3. EP, ahol csokoládát kaptunk, jól esett a kimerítõ mászás után. Ettünk még egy szendvicset is, aztán útnak indutunk.
A korábbihoz képest nagyon könnyû volt már az út Kisgyónig, elõször egy fenyvesben sétáltunk, majd egy szekérúton, majd ismét az erdõben, ekkor már végig a kék jelzésen vádoroltak a résztvevõk.
Valóban, innen már nem lehetett eltévedni.
A célban megkaptuk a kitûzõt és az oklevelet, itt még lehetett forró teát inni és finom szendvicset enni.
Összefoglalva: a túra fantasztikus volt, a szervezés szintén! Csak ajánlani tudjuk mindenkinek!
Viszlát legközelebb! |
| | | | |
| |
|
Már elõre örültem, hogy idén sikerül eljutnom a Téli Kabhegy túrára, aztán majdnem mégsem jutottam el.
Iszonyú nagy köd volt december 16-án. Kocsival indultam Veszprémbõl Nagyvázsonyba, de akkora volt a köd, hogy csak 60-al mertem menni. Elég nehezen találtam meg az indulási helyet, de végül sikerült. A túra Nagyvázsonyból indult, és egyenesen a Kab-hegyig tartott, majd ugyanazon az útvonalon vissza, amely pontosan 20kilométert tett ki.
A nevezés elég gyorsan ment, én voltam a 93., és utánam még jöttek, úgyhogy a szervezõk elégedett lehettek.
Nagyvázsonyon át kellett elindulni, ahol én a kék jelzést követtem, mert ezt hallottam, pedig a kisvárosban másfele vezetett az út, ugyhogy elmondhatom magamról, hogy rögtön a túra elején rossz vonalon mentem, igaz ennek jelentõsége nem volt.
Ezután egyenesen lehetett menni a Kab-hegy felé, egyetlen zavaró tényezõ volt csak, a hatalmas köd!
Gyakorlatilag nem lehetett 50 méternél messzebb látni, ez elég kellemetlen volt, hiszen így nem lehetett látni a többieket, és a tájat sem. De mindegy, tél van, ez hozzátartozik az idõjáráshoz.
A Kab-hegyen már elég sok túratársammal találkoztam, akik visszafelé jöttek. Ekkor már kezdett sütni a napocska, vagy legalábbis próbálkozott vele, de a köd nem oszlott fel.
Folyamatosan emelkedett az út, de ez nem volt megerõltetõ, az igazi nehézség az utolsó 200 méter volt, akkor már ziháltam, de sikerült legyûrnöm a nehézséget, és felértem a pecsételõ helyre, ahol ettem egy virslit, amit a rendezõk készítettek, ittam egy kicsit, majd nyomás visszafele. Igyekeztem jó iramot diktálni magamnak, azt hiszem ez sikerült is. Eltévedni természetesen nem lehetett, hiszen ezen az úton jöttünk.
Végül 13.05 re érkeztem meg Nagyvázsonyba, ekkor már a hivatalos, szalagozott úton. Elég sokat kellett várni az oklevélre és a kitûzõre, mert sokan egyszerre értünk be a célba, és egyedül volt a szervezõ, de végül átvetük a jutalmunkat.
A 20 kilométert kerek 4 óra alatt teljesítettem, amivel elégedett voltam.
A túra csodálatos volt, nagyon jól éreztem magam, úgyhogy jövõre ugyanitt! |
| | | | |
|
