Túrabeszámolók


túra éve: 2017
Csepel teljesítménytúrákTúra éve: 20172017.11.18 12:44:07

Ez egy nagyon rövid beszámoló lesz, mert ez egy nagyon rövid túra volt számomra, már csak azért is, mert délután dolgom volt - milyen jók ezek a Pest környéki túrák, főleg, amelyek vagy tőlem, vagy apámtól indulnak -, egyébként is, csak a füzetbe kell, igen, én őszinte vagyok, de pecsétkurvává válásomról majd inkább egy másik helyen mesélek.


- Köszönöm, hogy a szűk, beláthatatlan ösvényen hirtelen szembetalálhattam magam egy mosolygós lánnyal, aki lóháton ült, mert amennyire halálra rémültem a lónak az elejétől (ami ugyebár a feje volt, mert hát először csak a ló elejét láttam, most mondom, beláthatatlan ösvény, sűrű lombos fákkal!), pont annyira nyugtatott meg csengő-bongó hangon szóló köszönömje, amit feltehetőleg azért kaptam, mert mindenre kapható Juliskaként Jancsivesztette mód felizgultan beugrottam a csalitosba, jelezve ezzel, hogy útjogot adok a nagyobb járműnek. Mármint, a köszönömöt nem a ló mondta, hanem a mosolyogós lány. Evidens, de jobb tisztázni az ilyesmit.


- Köszönöm az elbizonytalanító kisregény-stílusban íródott itinereket kikarikírozó itintert az Illés-idézettel, meg azzal, hogy megismerhettem az "ocsmonda" és a "növendékes mocorka" kifejezéseket. És köszönöm, hogy időben észbe kapva jót derülhettem többek közt ezen a bekezdésen:


"830 méter után jobbra indul ki a S+. De kit érdekel? Mi a S sávon induljunk tovább!"


Nem járt túl az eszemen az itiner. Ennek ellenére mégis sikerült egy egyértelmű kereszteződést benéznem valahol a húslegyek hirdette kolbászüzemszagban, de nagyjából minden túrába belerakok 1-2 plusz kilométert, ezen már nem akadok fenn.


- Köszönöm azt az utcát a végén, aminek szerintem soha de soha nem értem a végére. Néha még ma is arról álmodom, hogy valamelyik beragadt énem ott van Csepelen a Nyár utcában, és próbál befutni a célba, de az utca soha nem fogy el. Mint az a Holdas-ceruzás mese. Nem, nem jó a hasonlat. Ott elfogy a Hold is meg a ceruza is. Apropó elfogyás. Note to self: ezt most egyedül. :( Ami csöppet sem baj, mert két vagy több emberrel szembelovazni nem akkora izgalom. Eltévedni sem az. Ó, és a Duna-part szép. Sajnos nem jött hajó. Emlékeztek, amikor a kiságon még lejártak ide a gőzösök?


- Meg a lecsót. Amit majdnem kihagytam, mert itt is kicsit meg voltam fázva, de inkább a gyomrom. De jól tettem, hogy megkóstoltam. Ha egyszer eljutok egy hosszabb távra, akkor is kérni fogom a lecsót. Mert az a lecsó a lecsók lecsója volt nekem aznap délután. De tényleg. Lecsókoltam volna érte a rút királykisasszony karikatúráját is a vakolatról, ha csak így kaphattam volna belőle.

 
 
túra éve: 2016
Budai SarazóTúra éve: 20162017.11.17 23:51:04

A hirtelen elhatározás előző este... <3 A túratársnőm... <3 A kalóriaégető Fekete-fej rögtön az elején... <3 Amitől megrémülök, mert ha ilyen lesz még 20 km-en át, akkor kapitulálok a témakörből. De nem lesz, egyébként is, ezt nevezed emelkedőnek?! <3 Zöldfülű vagyok... de most még csak 2016 novembere van, várj már egy kicsit. Ó, és a nagykovácsi bácsi, aki az ereszt takarítja, de hisz nekem is azt kéne most. És szemben a másik bácsi, aki épp csak félig kikandikálva a motortérből épp az aksit formázza... de hisz nekem ezt is kéne most. De ne erre gondolj, túrázol, kizökkensz, boldog vagy, b*szod. <3 Meg a gombacsalád a kocsánytalan tölgy levelei által jótékonyan betakarva a keresztbe leheveredve megállapodott fatörzs odvában. <3 Meg a Muflon-itató muflonok nélkül. <3 Meg az, hogy az nem egy lila ikertrombita fordítva, hanem egy Mária-út, és tökéletesen odafelé. <3 Mondom, hogy zöldfülű. Meg az, hogy egyébként a túra nevével ellentétben egy kicsit nagyon nincsen sehol se sár. <3 Amit senki se bán. Főleg a túrázásra alkalmatlan túrabakancsom, ami azóta már nem az. Hála az égnek. Meg az, hogy az ideire is kéne, csak megfáztam. <3...ja nem, ez inkább :S. Lol, a másik beszámolóban is megfáztam. Folyton megfázom. Azt viszont nem árulom el, mi van a kitűzőn, mert az 3x<3. Inkább menjetek el Ti is! De ne a kitűző miatt, mert ez egy szép táv. Mindenki megtalálja a magáét. De inkább mind a nagyobbra menjetek, mert azon figyelhető meg természetes életkörnyezetében az ereszt takarító bácsi, az akkumulátort felformázó bácsi, meg egyébként is, tessék mozogni. A Pest környéki túrák remekül szolgálnak ugródeszkaként. Arról nem beszélve, hogy nem csak azért ette ide a fene a budai hegyeket, hogy egy hajóról nézve zamatos hátteret szolgáltassanak a városképhez, hanem azért is, hogy az a hajó az ormokon megfáradó hős túrázó szemében a lekávézott ajándékmasnivá zsugorodott vén folyó közepének aprócska tejhabpettye legyen.

 
 
Örsi-SomlyóTúra éve: 20162017.01.01 17:44:24
A konyhaasztalon sikeresen ottfelejtett Csopak-térképre bukkanva megkérdezték otthon, mi a fenét keresek a Balatonnál, amikor túl hideg a fürdéshez, nem elég jeges a korcsolyázáshoz, de túl jeges ahhoz, hogy egy normál alumínium testű aknásznaszádot siklásba hozzunk a felszínén. Ráadásul a csopaki olaszrizling sem esik jól, ha nagyon hideg van. Utóbbit azonnal megcáfoltam. Az minden időjárási körülmények közt jól esik.

Igazából fogalmam sincs, miért pont a "babatávomról" írok elsőként beszámolót, miközben az év 9 másik, szintben és távban is mögémehetetlenül felülemelkedőbb, s legalább ennyi élményt nyújtó gyaloglást rejtett (igen, nem túl nagy szám, de az eddigi 0,2 db túra/év teljesítményhez képest határozott javulást érzek), de ha már elkezdtem írni, ne vigyék el a macskák.

Ez a 8,5 km tökéletes volt arra, hogy a Csopakon töltött napom végét megkoronázza, mégse jelentsen túl nagy megterhelést a menetrendszerű téli mandulagyulladásom küszöbén. Az egyik báját mindenképp az adta - a Pest környéki túrákat cseppet sem leszólva ezzel -, hogy a becses fővárosunk irdatlan termetű világosszürke bűzködéből kitörvén a helyszínre jutásért is alaposan meg kellett küzdeni a tömött, jéghideg, méregdrága vonaton. (A jegy árát tekintve már-már kerülgetett a gondolat, hogy inkább fizetek többet, s lemegyek a Nohabok által vontatott nosztalgiakocsiban úgy, hogy kiszállok a füredi fotóstoppnál). A visszaút szerencsére lényegesen kényelmesebb volt - és még a hazautunkat kijelölő lángosz... füstoszlopot is megcsodálhattunk ijesztően közelről (szegény Balatonfűzfő). De ne ugorjunk ennyire előre.

Miközben az épp nagy távot járó társamra vártam, elhatároztam, hogy saját szakállamra, kvázi nulla pontért sétálok egyet - nem volt kedvem beülni a rajtkocsmába -, s a 20-as táv visszaútján elindultam az Olaszrizling tanösvényen Paloznak felé. A Tamás pince "cégére", a világ neves borvidékeinek irányát és távolságát jelző oszlop hatalmas ötlet, nagyon tetszett. A pad is, amiről lélegzetelállító kilátás nyílt a délebbre fekvő lugasokra, a ködös Balatonra és persze Paloznak hófehér templomtornyára. Itt valószínűleg nem kapnék tök hamar infarktust. A csöndet csupán egy-egy kacér metszőolló távoli csattogása törte meg a szőlősorok rejtekén. Nem lenne rossz, ha a kurta táv is elindulna kicsit Paloznak felé, mert ezt az élményt senki sem hagyhatja ki, ha már a rajtkocsmáig, vagy egyáltalán Csopakig eljutott.

Borzasztó vagyok egyébként, már a felénél tartok a beszámolóban, de még mindig nem a konkrét távról írok, de majd most mindjárt. Örömmel konstatáltam a folyékony- vagy épp szilárd halmazállapotú pályán haladó nagy méretű vasak és a környezetükben fellelhető tereptárgyak kedvelőjeként, hogy az ellenőrzőkérdések tényleg a lehető legtöbb izgalmas helyre való bekukkantásra ösztönöznek (gőzmozdony, kikötő, malom, stb.).

Jóllehet, ez nekem külön élmény volt, hisz eddig jószerivel csak EP-s/kódos túrán vettem részt. Okozott is egy-két helyen némi "túlszaladást", ami részben a tapasztalatlanságomnak köszönhető, részben pedig annak, hogy jó társaságban az ember néha túltolja. Apropó. A világ legtüneményesebb túratársnőjével az egész táv csupa móka és kacagás volt, ráadásul tabuk nélkül megvitathattam vele az élet nagy témaköreit a darázscsípéstől kezdve gyermekkorunk elveszettnek hitt társasüdülőivel bezárva. Vagy bezárt társasüdülőit elvesztve. Vagy elvesztve az általam csak "hatszögletű anyának" nevezett tekergőt a Nádaskútnál, a nem teljesen egyértelmű helyen jelölt utcanevekkel. A szöveges itiner és a térkép viszont egyértelmű volt, aki követte, könnyedén eligazodott.

Remek szervezés volt, de hogy ne legyek olyan, mint az év végi beadandó esszé a metareprezentációról a faágon ülő mókust elképzelő kutyát elképzelő mókust ugató kutya példáján keresztül, álljon itt némi konstruktív észrevétel, javaslat: az átkelés a 71-es úton hajmeresztő, szintúgy a 71-73-as kanyarodósáv, ahogy nézem a térképet, ezt nem is nagyon lehet kiiktatni, viszont a Füredi útra talán jó alternatíva lenne a tőle északabbra fekvő Homokbánya utca (nem tudom, át lehet-e menni rá mondjuk a Venyige utcán). A Füredin egyik oldalon sincs járda, aki a KRESZ szerint a szembesávban gyalogol, abból a beláthatatlan hajtűkanyarból támadó Bakony Volán tavaszi tekercset csinál. Az utolsó 3 pont nagyon közel van egymáshoz, ott szvsz egy is elég lett volna, mondjuk a malom, mert azt tényleg érdemes megnézni. Onnan másfelé nem is nagyon lehetne befutni a célba, habár a végén jót tett egy kis beugratós padszámolás, mert amikor az ember azt hiszi, hogy megszámolta, a bokron túl talál még hirtelen hármat. :)

Az emléklap tetszetős, jók a barnított képek, s ami talán a legfontosabb, nincs túldíszítve, olvasható. A jelvény még talán szebb is, mint a beharangozó képen, igényes anyag, tökéletes a grafika (bocsánat, csak ez meg szakmai ártalom :D), ha vannak jó dolgok, amiket az ember szívesen a kezébe vesz nem feltétlenül nyomkorászás céljából, nos, a Csopaki Séta tárgyi emlékeit bizonyosan közéjük fogom sorolni. (A nagyobb távok rajzai pedig egyszerűen cukik. :) Ezeket most látom csak a beszámolók fotóin, illetőleg egyet volt szerencsém IRL is). Ja igen, a teljesítéshez járt egy - stílusosan - Balaton szelet is.

Na, de koronázzuk meg idegesítő körmondataim fémjelét egy tömör megállapítással: szuper volt, tele kalanddal és vidámsággal. Legközelebb is jövök, ha lesz még ilyen, talán egy kicsit nagyobb távra. A 20-as most is ment volna, ha nem rendezi át a programom a megfázás. Meg egy rakás Nohab.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár