Túrabeszámolók


túra éve: 2010
BartinaTúra éve: 20102010.02.20 21:15:15
Bartina Maraton

Hét negyed nyolc körül indultunk el a rajthelyrõl, népes társaságunkkal. A túra egy hirtelen, de nem túl hosszú emelkedõvel indult. Ennek tetején indult az "ismerjük meg kis hazánkat mozgalom", és másfél km után jöttünk rá, hogy az ellenkezõ irányba megyünk. Irány vissza, aztán elértük a hivatalos útvonalat. Itt jellegzetes szekszárdi szõlõs, erdõs, dimbes-dombos terepen haladtunk az elsõ ep.-ig. Ezután gyorsan következett a második és harmadik ep., és már Szálkán is voltunk. Nem volt túl jó az idõnk, de cserébe láttunk egy izgalmas betonutat. Szálkán remek tea volt a szolgáltatás, és kellemes bartinás hangulat. Szálkáról rövid emelkedõvel távoztunk, majd a taknyos halálszakasz következett. Szerencsére idén le volt fagyva, így gyorsan haladtunk, és máris Grábócon találtuk magunkat. Innen erõltetett menetet diktáltunk a következõ pontig, ahol várt a forralt bor. Röpke negyven perc után, tovább is álltunk. Ezután kellemes útvonalon haladtunk a Sötét-völgyben, majd a gerincen át Kakasdra. A ponton rövid pakolódás, és irány a kakasdi tó. A tó mellett gyors önkiszolgáló pecsét. A következõ ep a sötét-völgyi gyermektábornál volt. Itt kóstolgattuk a szekszárdi borvidék remekeit, mire ketten maradtunk, mert a többiek elõre mentek. Kicsit kevesebb mint két óra kóstolgatás után nekilódultunk az utolsó szakasznak:). Ekkor már tudtunk, hogy sötétben fogunk beérni, a kérdés csak az volt, hogy az utolsó pontot megtaláljuk-e világosban. A kérdést megválaszoltuk, amikor az arrafelé járõrözõ segítõkész rendõrök autójának a lámpájánál az utolsó szúróbélyegzést is elvégeztük. Innen, néha telefonunk óriási fényerejét kihasználva, lebotorkáltunk a városba (lámpánk nem volt). A városban a söprûk is utolértek. Végül 18:45 körül fél óra késéssel beérkezünk. A késésünk a családias szervezésnek és a remek szolgáltatásnak volt köszönhetõ. Természetesen megkaptuk a díjazást, mivel a fõrendezõ elve, hogy mindenki érezze jól magát. Aggódó társaink, akik Sötét-völgyben hagytak ott minket két órával elõttünk értek be. A rendezõség velük együtt aggódott értünk. A Bükkös-erdõnél a pontõrök még azt is fölajánlották, hogy bevisznek kocsival minket, de errõl hallani sem akartunk.

Összességében szokás szerint remek volt a Bartina, és nagyon tetszett a maratoni táv. Gyönyörû volt a zúzmarás fák látványa, és a fagy miatt szerencsére, a korábbi évek gyakorlatától eltérõen, járható volt az út:) A pontõrök és fõrendezõ szokásos vicces kedvükben voltak, fõleg amikor végre megérkeztünk. A várakozó társainknak még sült kolbászt is adtak. Egy igazán jó társaság szervez egy igazán jó túrát egy igazán jó helyen. Idén sem kellett csalódnom. Jövõre ismét ott leszünk.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár