Túrabeszámolók
|
|
Sziasztok! Első körben a szervezőknek szeretném megköszönni ezt a csodálatosan összehozott rendezvényt, a vadregényes szó tényleg nagyon jól bemutatja milyen is volt a Börzsöny :)
Szombat reggel fáradtan de mindenképpen bizakodva kelek a az első kávé hatására, lévén az előző két napot végig dolgoztam. 5:36-kor a szokott helyen vesznek fel tatabányai barátaim. Az út eseménytelenül telik, néha egy két helyen talán pár csepp eső esik, de ebből még nem sejthető, hogy ebből holnap micsoda időjárás kerekedik. De ne szaladjunk ennyire előre.... :)
Királyréten kellemes hűvös és harapnivalóan friss levegő fogad. Hiába a Börzsöny magával ragadó illata ez. A rajtban ismerős arcok, és pöccre belőtt rajtoltató bizottság fogad. Át is veszem a nagyon színvonalas itinerem, mellé egy isteni BTHE-s kávé is jár 200 forint/kopf árért, bár tény ami tény nagyon finom :) Olvasgatom az itinert, bár az útvonalat már betéve tudom, egy két ismeretlen szakasz kivételével, örök hála a főrendező asszonynak aki még a túra hete előtt feltette az útvonalleírást, szóval nem volt más hátra mint előre, Csupán 110 km mellé a 4681 méter szintkülönbség már csak hab a tortán. Zöldellő erdőben haladunk az első ellenőrzőpontig, ahol egy 200 forintos italkupon is jár a pecsét mellé, sajnos itt mutatkozik meg először a finom eső is, bár csak tényleg néhány csepp erejéig. Innen igazi kuriózum útvonalügyileg, ugyanis nagyon régen nem jártam már a sárga sáv ezen szakaszán. Sajnos most sem sokáig fogjuk élvezni hivogató vadregényességét. Kisírtáspusztán van a következő ellenőrzőpont, addig folytatom magányos ámde annál boldogabb utamat. Kisírtáson megcsodálom az új/régi 760mm-es kisvasút megépült kiszolgálóépületeit, szó ami szó nem túl megnyerő ez a nagyzoló túlzsúfolt felvételi épület, ahogy a nagyírtáspusztai "fejpályaudvar" sem. Szó ami szó míg ezen morfondírozom betolok vagy fél litykó isteni narancsszörpöt, meg egy pár zsírosdeszkát is. Az útvonal impozáns jellege továbbra is folytatódik, egyre jobban melegedő levegőben, és szuper tavaszi időben. Márianosztrán én is megcsodálom a börtön épületegyüttesét, ami szomorú mementója gyarló mivoltunknak :( . A piros jelzés az egyik legszebb útvonal a Börzsönyben, ámde nem kecsegtet könnyűnek mondható útvonallal sem. Márianosztrai pecsételésünk után meg is kezdjük a végtelenbe nyúló hosszantolásunk egészen Vilatig (kinek Fekete völgyi panzió) Nagybörzsönyben isteni finom paradicska leves minden földi jóval fogad pont ehető hőmérsékleten. Az órámra pillantok, bőven a 6-os átlag fölött vagyok, ennek ellenére nem is nagyon érzem tempót. Hiába a hétközi futások és a munkahelyi "stressz" megteszi jótékony hatását. A Magyar hegyet mindig jó magyarosan csípősen lihegve de megállás nélkül teszem meg, útközben még a 152 km/h-ás börzsönyi KörExpressz is megelőz, hiába a Börzsöny nem viccel.
A nyugati gerincen sem könnyű a haladás de nincs hiány bőven szép kilátópontokból sem. Salgóvárnál jól jön a spontán kalóriapótlás, hiszen azért még Vilatiig van km bőven. Mire elérem a Világos pallagot, egészen szép idő keveredik ami egészen Bernecebarátiig elkísér. Ennek nagyon örülök, mert az útvonalnak megint egy nagyon vadregényes és szintes része jön, amit azért szép időben jobb megtenni. Mire NHH-ra érek egészen jól esne egy kv, így le is döntök egyet aztán hosszú ereszkedés vár engem. Az útvonal olyan részéhez érek, ahol pár óra múlva nem kicsit már időjárási anomáliában fogok majd haladni de azért nem egészen. Az Oltár kavics óriási tekintélyt parancsoló meredélyei kalandra csábítanak, meg is értem miért ezt rakták az itiner borítójára. Gyönyörű!!! Magosfánál, most lemaradok a Tátralátásról hiába no mindent ne akarjon az ember fia! :) a zöld kereszt ezen ága sok ismeretlen jóval kecsegtetett, főleg a vége ahol igazán nagy meredekséget vett a gradiens. Bacsina kútnál újabb pecsét és persze kis erdei frissítőasztal, ahol reformkajapont volt, persze minden földi jóval!!! Volt itt: retek, chips, répa, szörpike, kenyerek minden mennyiségben, és sok fajta édes és sós sütemény, Töltikézni kell hiszen Bernecegombócig nincs kalóriautánpótlás. Lassan de biztosan hagyom el a forráskatlant, a nagyon autentikus (legalábbis számomra) Varjasi esőházig ahol egy nagyon biztató molinó fogad. A jó kis sárga kereszt, hol laposan hol pedig lejtősebben kísér egészen Bernecéig. Sajnos útközben lassan rám sötétedett, de egészen a falu széléig ahol az első kuvaszugatást hallottam nem kapcsoltam lámpát :) Bernecén óriási túrógombócok, és meleg teekanne warte mal! Kis töltekezés és gyors tovább állás innen a túra végig fokozódo intenzitású és halmazállapotú csapadékban és egy e-bayes esőkabátban haladok tovább. Hiába a kínai csoda nem csak kívülről de belülről is nedvessé válik a testhőmtől. Major kereszt után jön az igazi szivatás ahol gyakorlatilag a Honti szakadék nem csak fakultatív meglátogatása következik. Meleg kv, és tűz jelzi Tibi pontját, ahol sokan összegyűlünk az immár szakadó esőben. Sárkánytörésig jó sok szintet kell még összeszednem, és persze jó sok vizet kell összegyűjtsek, sajnos a szint kevésbé ám víz annál több van. Drégelyvárnál Ebola posztol BTHE-s személyzettel ám annál impozánsabb ponttal: kóla kávé házicsoki, karamellás nápolyi leírva kevésnek tűnik ám ízlelve annál sokkal jobb volt. Kicsit szárítkozok a tűz mellett, aztán irány Királyháza. lassan de biztosan hajnalodik már mire odaérek. A telefonomra pillantok, sajnos az előrejelzés beigazolódni látszik. A korábban Magosfa körül az Ipoly-völgye feletti fellegek elérték a térséget, így újabb immár nagyon nagy intenzitású eső kezd hullani mint a manna. Királyházán hónapok óta az első energiaitalt vagyok kénytelen elfogyasztani, valamennyire segít is mert a Dobogó-bércre a K négyzeten újult erővel csapok fel, egészen a zöld sáv eléréséig, ahol újabb ellenőrzőpont vár nagyon jókor, innen az ételhordó úton nagyon könnyű dolgunk van egészen a Csehvárig, ahol a pontőrök bár kissé illuminált állapotban voltak szívesen kínálták a palacsintát amiből volt dögivel. Az időjárás a Magas-Börzsönyt elérve egészen új fordulatot vesz. Hegyvidéki hideg szél metsző, szinte csontig hatoló hideg fogad a Kálmán-kaszálónál majd egyre feljebb a Fultán-keresztnél is. Csóványoson szinte vízszintesen marta az arcom a jégeső, hiába nem volt mit tenni innen muszáj volt futnom, mert a testem kívánta a kilómétereket egy melegebb hőfokon. Csóvin Macikupac, és egy zsák aszaltananász vár amire égető szükség volt, a jelentkező hypotermia és agonizálás miatt. A tudatom egészen az Égés-bércig nem tisztult ki teljesen, majd onnan a fokozódó tempó és a közlekedő teljesítés szag új erőt öntött belém. A K négyzet elérése után végtelenségig tartó hosszantolás várt a célig ahol meleg fogadtatában volt részem. A jól megérdemelt jelvény és az egyedi technikai póló átvétele után muszáj volt regenerálódnom, mert éreztem a mögöttem levő közel 115 km hatását. 3 túrógombóc egy zsák chips és egy meleg gulyás lecsúszott. Barátaim már vártak a célban, kissé értetlenkedve fogadták hogy miért csak most, de hát az az igazság közel 200 óra havi munka megtétele és nem kevés éjszakázás után egy nagyon kikapcsolodós teljesítést terveztem, amire egy nagyon kiváló alkalomnak bizonyult a Börzsöny, még a szélsőséges időjárás ellenére is. Az útvonal pazar volt, tele volt szebbnél szebb kilátó pontokkal:(Gömbölyű-kő, Nyugati gerinc, NHH stb. ) az ellátás gyakorlatilag minden ellenőrző ponton bőven 5* felett, és a komplexitását tekintve az egyik legjobb börzsönyi túráim egyike volt. Hogy keményebb e a Szondi 100 -nál, hát erősen gondolkodóba este |
| | | | |
|
|
Kiss Péter emléktúra 57
Elõzmények: 2013. május 24-én pénteken javában a Kinizsi 100 lázában égek ez volt abban az évben a 20. tt-m. A hírekben már napok óta a két hegymászóról szólnak a hírek, várom, hogy végre pozitív fejlemények érkezzenek, de sajnos ezek elmaradtak… Azóta pedig a „sas immár végleg leszállt, a párducnak is nyoma veszett”
Moiwa már eszemet sem tudom mióta pedzegette nekem, hogy 2014. februárjában Kiss Péter öcsével Atival, és a Mátra teljes rendezõgárdájával összefogva akarnak egy igen embert próbáló teljesítménytúrát rendezni, ami méltó emléket állít Petinek. Bár én személyesen õt nem ismertem mégis tudtam emberfeletti teljesítményekre volt képes lsd.: 2012-es Mátra 115.
Már az év elején körvonalazódott, hogy minden klappol, és tudok menni. Ennek biztos tudatában küldtem el az elõnevezésemet.
Gyuri már két héttel a túra elõtt írta, hogy jön õ is, így nem volt kérdéses; a fuvar is megoldódott, bár az interneten rengeteg fuvar ajánlat volt, és igen jó szálláslehetõség is a túra elõestéjén.
Eljött a túra reggele, már az ébresztõ csörgése elõtt felkeltem, bár így is egy kis késéssel, így kávéra már nem maradt idõm. 04:30-kor már vártam a buszmegállóban és éreztem a februári csípõs hideget, ami az utóbbi hetek idõjárása után igen szokatlan volt. 04:37-re ért oda Gyuri értem, így kényelmesen el is indulhattunk. Útitársam Vera, és Gyuri felesége volt. Az odautat gyakorlatilag végigaludtam, ami az utóbbi hét pörgése után nem is volt csoda. Gyöngyös után, már elkezdtem készülõdni, összerakosgatni a cuccaimat, mit is vigyek magammal, utólag belegondolva lehet nem is kellett volna vinnem semmit, de azért a szokásos túracsomag velem jött végig. Lassan kelt a nap is, így a rajtnak helyet adó Adrenalin parkot már verõfényes napsütésben közelítettük meg. A Várlak elõterében egy MTSZ-es sátorból folyt a nevezési procedúra, gyors kézfogás Mátéval és az ismerõsökkel, majd átveszem a gondosan elkészített itinerem, amin még vonalkód is volt, hiába nagyon profi rendezés. Még kicsit szöszmötöltök és be is állok a sorba, Gyuriék is ideadják az itinerjük, lévén kevesebb legyen sor, eleinte lassabban, majd immár felgyorsulva halad a sor, és búcsút intünk Sástónak egy röpke idõre. A lépcsõsoron gyorsan letrappolunk, és mellõzve a Rákoczi forrást a PO-t követjük az elsõ ellenõrzõpontig, ami Mátrafüred. Ezek után vissza egy kicsit, majd innentõl végig a K hrsz. jelzésen vesszük az irányt immár Kékes felé. Útközben a Csatorna-völgyben feltételes ellenõrzõpont üzemel, gyors pecsét, majd immár véglegesen irány a Kékes, a szint sok (662 m) de viszonylag jól van elosztva, így könnyen elérjük a Tetõ étterem mellett üzemelõ 2. pontot, ami egyben frissítõ pont is. Bent finom meleg, korlátlan mennyiségû tea és finomabbnál finomabb kenyerek várnak, Vándor csillag pecsétel, és megtöltöm az üvegem is a finom citromos teával. Na irány tovább. Közben többször elõzgetjük/érjük be Szemán Zolit és Sznupit. Sas-kõrrõl csodálatos a kilátás és az út sem sáros, és csak néhol vannak jeges szakaszok. Markazi-kapunál egynyomos ösvényen futunk, elõttünk csak néhány futó lehet. Ilona-völgyben csodálatos a vízesés itt több kirándulóval is találkozunk. A következõ pont a Szent István csevicénél posztol, ahol mindenféle finomabbnál finomabb kekszek közül válogathatunk, közben a pontõr lány már nyúl is az üvegemért és kedves mosollyal kérdezi, hogy ugye tölthet az üvegembe, természetesen igen, hiszen szükség lesz a következõ szakaszon az erõre. Egy röpke kis oda-vissza szakasz után elkezdünk emelkedni egészen a rózsaszállási vadászházig, majd onnantól folyamatosan kidõlt fákat kerülgetve egészen a Sombokorig, ahol finom sós kekszet nyújtottak és nagyon finom teát itt is adtak. A pálinkát nem fogadtam el, sajnos ezután egy nemszeretem rész következik lefele a sárgán, ez felfele sem jó de viszonylag gyorsan elmegy. A happening faktorom az egekben J nagyon jó minden, és még csak 23 kilinél vagyunk, mi lesz, itt még kérem ;) Lajosházáig többszöri patakátkelés és merülés váltogatja egymást, majd megérkezünk, a terülj-terülj asztalkámhoz: többféle zsíros kenyér, lekváros kenyér, alma, banán, házi turbó energia keksz, szõlõcukor, szaloncukor és még a felét le sem írtam. Természetesen volt itt is tea és ásványvíz is. Mátraházáig egy igen kellemes emelkedõ veszi kezdetét, ami szerencsére csak a parkolókig tart. Ezután a kék, majd sárga+ a követendõ jelzés egészen Sombokor 2.-ig. ismét az elõbb megszokott kiszolgálás, egészen az egekben érzem magam. Kékesig egy laza emelkedõ, majd rögtön le is zuttyanunk Kis-kõ-höz. Ahol tudtam, hogy egy nehéz oda-vissza szakasz jön. Hát mit ne mondjak nem volt könnyû, de a Markazi várnál Maki kólája feledteti velem az út viszontagságait. A mászás vissza a Kis-kõhöz számomra gyorsan eltelt. Amikor megérkeztünk, pont akkor jött oda egy terepjáró, amibõl személyesen Klausman Viktor szállt ki. Segítettünk kirakni nekik a teát, meg a vizet, a tea még jó langyos volt, így vételeztünk is gyorsan. A piros hosszan és monotonon kanyarog le vissza Mátrafüredig, ahol kihûlt forralt bor, és mosolygós pontõr páros várt minket az utolsó komolyabb emelkedõ elõtt. Még éppen világosban sikerült egy kicsit menni, de a fejlámpa is elõkerült a végére. A lépcsõ könnyen megvolt, majd a célban boldogan vehettem át Atitól a díjazásomat és az egyedi nyomtatott oklevelemet. Gyorsan beneveztem még a Cartographia kupába, majd a csordultig megrakott etetõasztal felé vettem az irányt, ami mellett Máté Mátra kupát és pecsétet adott. Ezután szépen kielemeztük együtt a mai napot, és jól be is faltam közben a finomabbnál finomabb célkajákat. Azt kell, hogy mondjam ilyen mértékû összefogással még sohasem találkoztam, ami ezen a napon történt. Annyira látszott mindenkin, hogy méltón akar emlékezni Petirõl, ami szerintem eddig példátlan összefogást eredményezett. Mindent egybevetve életem legjobb teljesítménytúráján vettem részt, és úgy érzem, nem vagyok egyedül. KISS PÉTER EMLÉKED ÖRÖKRE A SZÍVÜNKBEN ÉL. |
| | | | |
|
|
Téli gyermekvasút 8+20+8
Az idei évben sok egyéb mellett a Budapest kupa teljesítése is szerepelt, így ezen a túrán is részt akartam venni. A reggel a szokásos menetben zajlik, Alsógalla Déli pályaudvar, reggeli bevásárló körút, majd 61-es és a fogaskerekû a hú társam ezen a reggelen. A fogaskerekûn is már látszott a mai napon rekordszámú induló fog a természetben aktívan kikapcsolódni. A felsõ végállomáson metszõ szél és kicsit hideg idõ fogad. A rajtközpontnak helyet adó iskolában döbennetsen sok ember volt. Szerencsére átlátható a nevezés/rajtoltatás mente így ezzel nem volt gond. A rajtban átvettem a jól megérdemelt PMTT díjazásomat illetve moiwa arany jelvényét is :). A hosszú sorállást követõen döntöttem el, hogy mind a két távon indulok, amire kedvezmény is van, sajnálatos módon erre nem hívták fel a figyelmet kellõképpen a kiírásban. Továbbá valamilyen oknál fogva ugyanazt a rajtszámot kaptam mind a két távon. Dehát sebaj, nem azért jöttünk, hogy panaszkodjunk. A rajtbélyegzõ után már ki is todultam a levegõtlen helységbõl. Nem igazán akartam rohanni, mert igazából csak egy rövidke kis kör várt egyelõre. Sikerült beérnem néhány ismerõst, köztök Szemán Zolit és Õrsi Annát. Megvitattuk a Bugenland logisztikát és tovább mentünk. Anna nem igazán vot beszédes kedvében, mivel nagyon fájlalta a torkát és csúnyán köhögött is így nem beszéltettük annyira. Az elsõ kör így könnyen elment, majd rövidke frissítés után már a célban is voltunk. Úgy gondolom, nem is olyan rossz ez a rövidtáv, ekko nem gondoltam, hogy ma még egyet fogok menni. A hosszabb távra, végül egyedül kellett elinduljak, hiába hajtott a vágy egy kis futásra, továbbá Normafától Makkosmáriáig mindig megfutom, legyen bármelyik túra is éppen. A táv során nem igazán találkoztam ismerõsökkel, viszont ekora tömeget erdõben ritkán látni, bár az elõzésekkel nem igazán volt gond. Szépjuhásznnén frissítek én is bár sajnos egyet kell értsek okt50tomi-val a keksz annyira ehetetlen, hogy rögtön ki is köpöm. A hárhegyi körút kellmes kocogásra csábít, így nem is utasítom vissza kecsegtetõ ajánlatát. Szépjuhásznénál megint tea, majd irány fel a János hegy ahol Vince Zoli vár egy kis háziborral. Innetõl végülis annyira sok dolog nem igazán történik, futás és kerülgetés, váltogatja egymást. Disznófõnél én is megtekintem a forrást, amibõl a karbantartója elmondja, hogy régebben nagyobb vízhozama volt, am most csak szennyes víz folyik belõle sajnos. Normafáig rövid emelkedõ, majd innentõl beton és iszonyú tömeg a díjazást megkaptam, majd irány a következõ kis befejzõ körre. Azt kell, hogy mondjam, bár nagyon jól megszervezett kis túra a rajtoltatás/érkeztetés lehetne egy kicsit jobban átgondolt.
|
| | | | |
|
