Túrabeszámolók


túra éve: 2014
Barangoló HegyvidékTúra éve: 20142014.06.16 22:36:32

https://plus.google.com/app/basic/photos/114032486167939557511/album/6025526700120051601?cbp=yy2zhd7oh639&sview=26&cid=5&soc-app=115&soc-platform=1&spath=%2Fapp%2Fbasic%2F114032486167939557511%2Fphotos&sparm=cbp%3Dyy2zhd7oh639%26sview%3D26%26cid%3D5%26soc-app%3D115%26soc-platform%3D1%26pgpnum%3D1%26spath%3D%2Fapp%2Fbasic%2Fstream%26sparm%3Dcbp%253D11ld9gzyyl5pe%2526sview%253D26%2526cid%253D5%2526s


Sziasztok!


 

Újra csak a Barangoló Hegyvidékrõl...

 

Sajnos meg kell állapítanom, hogy a színvonal csökkent, ahogyan az ország is egyre jobban teljesít. Ott kezdõdött, hogy a tavalyi sorbanállást szerettem volna megúszni, ezért csak 8:50-kor érkeztem a rajtba. Egy kis sor volt, gondoltam addig kérek nevezési lapot. Az már nem volt. Sebaj, állunk tovább. Aztán kiderült; az itiner is elfogyott. Tíz perc türelmet kértek a rendezõk, és elmentek valahová fénymásolni. Addig volt idõ fotózgatni, nézelõdni, mosdót is megtaláltam idén! Majd elkértem az útravaló almát és müzliszeletet is (mert az még volt) nyugodtan megettem, pár ismerõssel beszélgettem, végül 9:32-kor sikerült elindulni. Az eredetileg kiosztott itiner nem tudom mennyire volt részletes, amit én kaptam, azon csak egy vonal és túristajelzések, egy-két utcanév jelölte az útirányt. Hát... ha nem harmadszor indolok a túrának ezen a változatán, bizony nemigen tudtam volna elmenni rajta!  

 

Jó erõben kezdtem meg a lépcsõzést, ment könnyedén, míg a Kis-Svábhegy alatt majdnem elájultam, olyan rosszul lettem az erõs kezdéstõl. Összeszedtem magam és Nacsa sporttárssal beszélgetve haladtunk tovább, mígnem õ úgy érezte kocognia kell, én meg nem, így aztán elbúcsúztunk. Ekkor már tudtam, hogy ma nem látom már többet. Így is lett. A lépcsõk száma tavaly óta sem lett kevesebb, de immár saját tempómban haladva szépen leküzdöttem õket.

 

A pontõröknek köszönet a munkájukért, mindenhol kedvesen fogadtak, pedig a Széchenyi-emléktõl kezdve már igencsak hosszú volt a pontok nyitvatartása a rövid távhoz képest.

 

Idén nem mentem ki az Apáca-rétre sajnos, mert párom sem tudott velem tartani, meg úgy éreztem, hogy így is a sor vége felé kulloghatok.

 

Aztán a végén kiderült, hogy mégsem, mert az itinernek hála sokan barangoltak el különbözõ mellékutakra.  

 

Aztán a célbaérkezés: hiába álltam meg rengeteget fotózgatni (új telómat tesztelgettem), így is 12:44-re megkaptam a kitûzõt és az emléklapot. Elõbbi dátumozva volt, nem tudom, akkor az itiner miért volt reggel kevesebb, vagy annyian nem értek volna célba? Utóbbi meg szót sem érdemel, de hát mit várhatunk ma már 500 forintért?

 

Ja még hátra volt az ebéd! Idén errõl sem tudok pozitívan nyilatkozni, ugyanis a paprikás krumpliba bele volt fõzve a kolbász, így a vegetáriánusok csak nézték, és mikor valaki ezt szóvá tette, még egy túratársnõ fel is háborodott, hogy mit kell ezt így felfújni, nem eszi, hát nem eszi. Eddig még ezen a túrán ilyen nem volt. Idén is bár csak száz embernek ígértek ételt, a vége felé is volt még, csak a csalamádé fogyott el. A maradék kenyérhez ha adtak volna margarint, akkor mindenki, még a vegák is ehettek volna. Meg igaz, hogy nem volt hosszú túra, de lehetett volna melegebb is, és az út során nem kaptunk vizet és az itinerbõl sem derül ki az útvonalat nem ismerõk számára, hogy hol van vízvételi lehetõség.

 

Amúgy én pont azért kedveltem meg a teljesítménytúrázást, mert a frissítõpontok miatt csak minimálisan kell magammal cipelni enni-innivalót, és vásárlással sem kell töltenem az idõt, így nagyobb távot tudok megtenni egy nap, mint ha magamra vagyok ebben utalva.

 

A kvízkérdések idén számomra kicsit könnyebbek voltak, mint tavaly. Google nélkül is 2 hibával bekerültem a dobozba, de idén nem volt türelmem kivárni a sorsolásig még hátralévõ 2 óra hosszát.

 

Azért kíváncsi lennék, ki nyert!:-)

 

Fotók:

 

 
 
 
túra éve: 2013
Pomáz Körül-belülTúra éve: 20132013.08.10 19:39:33

 Sziasztok!


Pomáz körül-belül 28 km  1040 m szint


Párommal már évek óta szemezünk ezzel a túrával, neki eddig még nem jött össze, de én idén belevágtam "egyedül". Ez azért van idézõjelben, mert egy ilyen népszerû TT-n az ember lánya a legritkább esetben van csak egyedül.


Kezdjük mindjárt ott, hogy a HÉV-rõl leszállva Dávid nyomába eredünk vagy négyen nõnemûek, azt gondolván õ biztosan tudja, hol a rajt. Aztán valahogy mi mégis elõbb odaértünk. :-) Nevezés után a fõszervezõ úr még felhívja a figyelmünket arra, hogyha az úton kék szalagot látunk, akkor jó helyen vagyunk, ha meg pirosat, akkor nagyon figyeljünk, mert letérést jelez, néha olyan helyen, ahol ösvény se nagyon volt.  Az egész útvonal igen jól vezetett (igazából nem is tudom, hol szedtünk össze 1040 m szintet, mert mire kezdtem volna fáradni az emelkedõn, már szusszanhattunk is) jól szalagozott és táblázott. Az ellenõrzõpontok is jó helyen. Pomázról kiérve kipányvázott lovakba botlottam, aztán két tehénkét vezettek elõttem, majd a farmról bégetés is hallatszott, gondolom a birkákat is kiterelték késõbb, mert nyomaik látszódtak a fû között. Elsõ EP-n felírom a kódot, a szalagozáson gond nélkül elérem a második pontot, amely már emberes és jókedvû pontõrök kínálnak vízzel és a többfajta Jó reggelt! kekszbõl én a fügéset választottam. A harmadik állomás mellett már biztosan elhaladtunk párommal egyéb kirándulásaink vagy geoládázás közben, de még sosem láttam. Köszönet az emlékhely megmutatásáért! :-) Innen aztán tényleg olyan úton haladtunk tovább, amin még sose jártam, szerencsére a jó szalagozást nem fújta el a szél. Itt valószínüleg elég lassan haladhattam, mert 3 futó srác csókolommal köszöntött (egyikük pólójának hátán talán a "Gyógyegerek" szót olvastam, de nem sokáig silabizálhattam... Azért megpróbáltam én is felpörögni, nemsokára a negyedik EP után egy almával gazdagodva folytattam utamat. Nem tudtam olyan gyorsan menni, hogy Elemér utol ne érjen. :-)  Kicsit beszélgettünk, páromat hiányolta, szóba került a ládázás, aztán mondtam neki, hogy nekem még az õ lassú tempója is sok, pláne beszélgetve, ezért aztán el is hagyott. Még egyszer találkoztunk, mikor az Oszoly-csúcsról jött le, ez is arra volt jó, hogy levegõhöz jussak, aztán hipp-hopp már fenn is voltam a keresztnél. Felírtam a kódot, aztán körülnéztem. A panoráma még mindig pazar. :-) Mikor leértem vissza a sárgára még mindig volt miben gyönyörködnöm: a kéküstökû csormolya egész nagy telepben virított itt. Továbbhaladva a sárga 3szögön tapasztalt és nálam fiatalabb túratársak a "Hosszabb, de biztonságosabb, családoknak" jelzésû ösvényt választották. Gondoltam, akkor ez nekem is megfelel, mert nekem nincs itt a családom (párom), aki segítene lemászni a rossz úton. De majd jövõre vele indulok, és akkor jól megnézzük az Oszoly orrát is! 6. pont: Margitliget. Milka Waffelinivel és limonádéval fogadnak a kedves pontõrök. A kétbottal futó Gyuri itt elõz. Mondtam neki, ha a 28-on van, akkor ma már nem találkozunk. Így is lett. :-) Azért nem maradtam sokáig egyedül, mert új ismeretségekre tettem szert az út további részében : hol Erzsivel, hol Ilonával beszélgetve haladtam tovább. Azért a Holdvilág-árokban egy kékpólós fiatalember segítségét is igénybe vettem egy rövidke letört szakaszon való továbbhaladáshoz. Ezúton is köszönöm, hogy nem kellett visszafordulnom a jó útig, ahol õk érkeztek. :-) A Domini-forrás bõvízû volt és finom. Az árkot a P+-en a lépcsõn hagytam el, mert már dörgött és villámlott, valahogy elment a kedvem a létrázástól... Innen Ilonával olyan jól elbeszélgettem, hogy szinte észrevétlenül megérkeztünk a 7.EP-re Csikóvári-nyereg. Csemegézhettünk mogyorót, ihattunk vizet, majd a gondos pontõrök figyelmeztettek, hogy az esõvédõket is készíthetjük elõ, és lõn: a hangulatos Cseresznyés-árokban el is kap a zuhé. A Vasas-szakadéknál nem írunk kódot, csak megjegyezzük, nem akarjuk, hogy elázzon az itiner. A Kõ-hegy tetején Erzsivel megcsodáljuk a kis tavat, még ennyi vizet nem is láttam benne... A menedékházban esküvõt tartanak, ennek ellenére a szervezõk forró teával várják az elázott túrázókat. Jól esett, köszönöm. Meg az aszfaltozásra felkészülésként le is ültem picit (a túra során elõször) míg hûlt a teám, nem túl régi ismerõseim Marcsi és Zoli is befutottak. Õk már voltak tavaly is, úgyhogy innen az õ vezetésükkel rongyoltunk lefelé a célig. Köszönöm nekik is meg Erzsinek és Katinak a jó társaságot, hogy olyan gyorsan bár beszélgetve beértünk a célba. Az oklevél, kitûzõ átvétele után még várt ránk a finom ebéd: külön köszönet, hogy a vegetáriánusokra is gondolva isteni finom lecsót is rittyentettek nekünk a rendezõk a már hagyományos csorba leves mellé. Bizony nem vegák is megnyalták az ujjukat utána...


A túra ár érték aránya szuper! Még egyszer köszönöm a szervezõk, szalagozók, pontõrök, szakácsok fáradhatatlan munkáját! 


Jövök jövõre is!

 
 
Budai tájakonTúra éve: 20132013.07.27 15:42:04

 Sziasztok!


Míg friss az élmény, gyorsan megosztom Veletek, hogy éreztem magam a mai túrán... :-) 


 


Reggel 7:50-re értem a rajtba, mert nem sikerült korábban felkelni, pedig tudtam, hogy nagy meleg várható, ezért csak a 15-ös távot mertem bevállalni, ami itiner szerint 17,76 km. A nevezés gyorsan ment, aztán nemsokára meg is kezdhettem az emelkedést a Nagy-Hárs-hegyre. A rajtban már szóltak, hogy vigyázzunk a Kis-Hárs-hegyi elágazás után, darazsak várhatók. Na engem itt 2011-ben megcsípett két lódarázs, de túléltem, úgyhogy gondoltam egy életem, egy halálom...


Szóval a halálom, ha egy túra úgy kezdõdik, hogy mindjárt erõs emelkedõn kell kaptatni, mert persze a bemelegítést szokás szerint lespóroltam, úgyhogy ez legyen az én egyéni problémám... A darazsak idén is megtaláltak, hárman-négyen, de most kisebbek voltak, mint 2 éve és nem is martak belém. :-) 


A kilátónál gyors pecsét után indulás tovább a Szépjuhászné érintésével a Fekete-fej felé a piroson tovább. Erre már jó lenne kitalálni valamit, hogy ne kellene a kocsiúton gyalogolni, mert bár nem hosszú szakasz, de némelyik autós a kanyar után már szeret kigyorsítani.


Na tovább, erõltessük azt a felfelét... Még viszonylag árnyékosban. Csúcson az egyszemélyes ponton kedves lány fogad.


Gyorsabban leértem, mint fel, aztán lent Petneházy-rétnél kellemes meglepetés vár: egy kocsiból fini ásványvízzel kínálnak, aki akart még az útra is kapott. Nekem még volt elég cipelnivalóm.


Következõ pontig volt egy kis nyílt terep, de kibírtuk, jutalma a P+ elágazásánál egy áfonyás müzliszelet. De nem eszem meg, mert bízok az elõzõ évek tapasztalatai alapján abban, hogy nemsokára egyéb finomság is vár rám és én gyümölcsöt éhgyomorra szeretek enni. :-) 


Szóval tovább át a Nagykovácsi úton, átváltunk a K+-re, jól lekövezték az ittlakók autóinak védelme érdekében, mit sem törõdve az én lábaimmal. :-)  Örkény István telefonfülkéjéhez érve meghallgattam egy egypercest a Mindenhatóról. A kék kútnál felgyûlt a sor, mindenki vágyott egy kis frissítésre már, de párom megbánta, hogy bevizezte a haját, mert már benn is voltunk a hûs szurdokban. És mindjárt majdnem kint is, csak elõbb még következett a nap fénypontja a mindig finom, édes dinnye! Repetát is kaphattam volna, de féltem, ha megtöltöm a gyomrom, nehezebben fogom bírni a további gyaloglatot az aszfalton. Még jó, hogy hagytam egy kis helyet, ugyanis a K o jelzésen továbbhaladva nem bírtam ellenállni egy eperfa csábításának és nem csalódtam; mézédes volt a gyümölcse. Úgy faltam, hogy három ujjam csupa lila lett. :-) 


A célig már semmi érdemleges nem történt, kerek 4 óra alatt értem be Hûvösvölgybe, ami most sajna nem volt az. De a rendezõk itt is gondoskodtak a felfrissülésünkrõl; valódi citromos limonádéval vártak és a terülj-terülj asztalkámról a vegetáriánusok is bõven válogathattak vajas kenyér paprikával, paradicsommal, csalamádéval, lilahagymával, volt kétféle lekváros kenyér meg nutellás is. :-)  


Köszönjük, hogy a nyolcszáz forint nevezési díj ellenében ennyi mindennel elláttak minket, és még nem is szóltam a szokásos oklevél-kitûzõ mellé kapott kis kulcstartón-függõrõl. :-) 


 


Ui.: Nem tartozik szorosan a túrához, mégis megemlíteném, hogy megint gazdagabb lettem két új ismerõssel. Sõt mivel a célban már nem találták Vándor Csillagot, a neki szánt fagyit én kaptam meg. Köszi Marcsi és Zoli, no meg Csillag! :D 


Remélem, nemsokára újra találkozunk!


 

 
 
Barangoló HegyvidékTúra éve: 20132013.06.05 16:21:14

 Immár 4. alkalommal vettem részt ezen a túrán, gondoltam, ha már ennyire szeretem, írok róla egy pár sort. :-) 


Bár a rajtban volt egy kis sorállás, ezt az idõt kihasználtuk az ismerõs túratársak köszöntésére. Nevezés és az 500 Ft kifizetése után megkaptuk az útravalót: piros almát és egy választható ízû Cerbona szeletet.


Mivel idén már másodszor megy ugyanazon az útvonalon a túra, (meg az itinert is megnéztem) sikerült a helyes irányba indulni, nem  úgy, mint tavaly. A zöld jelzés tényleg csak a kanyaroknál, útelágazásoknál hiányzik, különben minden rendben vele. :-)  


Az útvonal klassz, ilyen rövid távon (12,9 km) még ennyi lépcsõt!!! :-) 


A pontõrök aranyosak, udvariasak, de az Óra-villát sajna nem tudta megmutatni az ottani pontõr, ugyanis nem ott volt. Gondolom azért várt egy lépcsõsor közepén minket, hogy addig is pihenjünk, míg õ adminisztrál. 


Mivel szintidõ nincs a túrán, meg amúgy is ragyogó túraidõ volt, a Széchnyi-emlék után párommal egy kis kitérõt tettünk az Apáca-rétre (gyermekkori nosztalgia) mely most is gyönyörû volt , nyíló vadvirágai ezer színben pompáztak. Elkápráztatott a nagy ezerjófû tömeges megjelenése. Megtaláltunk itt egy elrejtett kis dobozkát is. ;)


János-hegyen utolértük az éppen itt pihengetõ tatabányai Lacit, akit 2 éve épp e túrán ismertünk meg. Sikerült a helyes útra csábítani õt és túratársnõjét. :-) 


A célban pedig a kitûzõ és oklevél mellé ismét megkaptuk a jó nehéz helytörténeti kérdéseket, amelyek megválaszolásával megdupláztuk az esélyt a sorsoláson. Jaj, az a sorsolás! Arra minden évben olyan sokat kell várni! Igaz, hogy jó társaságban... Meg a finom káposztás tésztát is (ami az idei menü volt) le lehet még sétálgatni, de szerintem 9-14 h-ig ezt a túrát mindenki be tudja járni. 


Az ebédre visszatérve pedig szenzációs, hogy az elsõ 100 beérkezõnek ígértek ételt, de a tudomásom szerinti majd 200 indulóból senki sem maradt éhen. Márcsak azért sem, mert itt a szervezõk mindig gondolnak a vegetáriánusokra is, hogy számukra is fogyasztható legyen az étel. Nagyon köszönjük!


 

 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár