Rossz idõt jósol az elõrejelzés, szokásos vasvári túratársaim közül senki sem mozdul rá a programra. Már lemondok a lehetõségrõl, pedig kellemes emlékeim között szerepel ez a túra. Este nyolc után jön az sms, amiben értesít Göcsej SE-s ismerõsöm, Kati, hogy lesz egy hely a kocsijukban.
Szemerkélõ esõben indulunk Zalaegerszegrõl, de aztán Zalavégnél már száraz minden, s fél tíz körül a rajtnál, Somlóvásárhelyen vagyunk. Másik kocsival is érkeztek túratársak, így a két sofõr elvágtat Iszkázra, ott hagyván az egyik kocsit, együtt jönnek vissza. Nem körtúra, így meg van oldva mindenkitõl függetlenül a visszajutásunk. Indulhatunk a kényelmesre - hat óra áll rendelkezésre - szabott túrára.
Térkép, pontos túraleírás a kezünkben, de különösebben nem izgulunk, jártunk már erre, elveszni nem fogunk. Kilencen vagyunk.
A táj csodás, mindenütt pipacsmezõk, s Melinda felemleget egy korábbi próbálkozást, ami a kissé korai pincelátogatás következtében hamvába hótt, anno:leragadtak a borozásnál, nem lett semmi a túrából. Most is látjuk a gazdát a padkán ücsörögni, Meli meg is kiabálja, emlékeztetve a jó kis poharazgatásra. Most sportszerûen továbbmegyünk. Bazaltkövekkel szépen rézsûzött úton haladunk, lassú kaptató, aztán egy kicsit erõsebb. Eszembe jut, mikor - kedves túratársam, Sanyi bácsi 80. születésnapját ünneplendõ - vagy 15 éve, a magasabb hegyeken tériszonyos, ezért zokniban biztonságosabban közlekedõ jóbaráttal haladtunk itt fel, majd lefelé. Õ ma már mennyei útvonalakon közlekedik.
Elhaladunk a szépen karban tartott Taposó-(Tipró)kút - ipari mûemlék - mellett. Mivel fotózok, folyton lemaradok, társaim be-bevárnak.
Az elsõ ellenõrzõpont a Szent Margit- kápolnában. Mellette a villámsújtotta, de újra zöldülõ 260 éves hárs. A párás levegõ ellenére szép rálátás a síkságra. János - de más túratársam is - jól tájékozódik , az elénk táruló táj földrajzi neveit is megmondják nekünk.
A kaptatók után Ede bácsi pincéje kecsegtet pihenõvel. Nem is csalatkozunk, Puchinger Ede és felesége pincéje vándorcsalogató, kellemes, rendezett környezetben várja a betérõt. Kóstolónak indul, de aztán vétel is lesz a finom borokból. Én elhibázom a sorrendet, elõször édeset, utána szárazat inni botorság, figyelmeztet a gazda, de azért így is gyorsan lecsúszott a nedû a torkomon. Vasvári társaimmal, Edittel és Robival is itt futok össze, aztán majd a célban ismét.
A Szent István-kilátóhoz akkor érek, mikor már javában falatozik a társaság. Ez a második ellenõrzõ pont, egy szót (májusi) kell túralapunkra jegyeznünk, igazolandó, hogy érintettük a pontot. Süt a nap, kellemes az idõ, kicsit ücsörgünk, mielõtt felkerekednénk. Kiss Sándor Szent István szobra esendõ a hatalmas -Vadász György tervezte - fakereszt alatt, nagyobb távlattal elõtte talán jobb lenne, de így is szép. A Kitaibel Tanösvényen haladunk tovább, fel a várromhoz, hûvös a szél, igyekszünk. A várból lefelé - több gazdája volt - elhaladunk a Kinizsi-szikla mellett. A monda szerint a bazalttömb nyeregalakú mélyedése Kinizsi Pálnak köszönhetõ. Amikor a várat tulajdonába véve felgyalogolt megszemlélni az ajándékot, a meredek úton elfáradván leült a sziklára, nehéz terhe alatt keletkezett a mélyedés. A következõ ellenõrzõ pont a Szent Márton-kápolna. Kati kicsit meg is kongatja a harangot, ami amúgy vészjelzõ volna:jég, ár, tûz esetén. Az oltárképnek mintha Nagy László lett volna a modellje.
Úton, útfélen éretlen cseresznyéket dézsmálgatunk, talán számítanak erre a gazdák, s nem haragszanak érte. Betérünk a Makovecz tervezte Várkapitány pincébe. Tulajdonosai szívélyesek, a kupolában a táltos leveszi a rontást társaimról, míg én lenn kávézgatok. Most már alkalmi jelzésen haladunk, nem az eddigi sárgákon, piros szigszalag mutatja az utat. Ha csak az Árpád-kori somlószõlõsi templomot láttuk volna ezen a túrán, már megérte eljönni! A puritán szépségû belsõ, és az ellenõrzõpont õreinek kedvessége egyaránt megérinti az embert.
Még nem mentünk tíz km-t sem, jó lesz belehúzni, mert eljár az idõ! Hosszasan haladunk a csodás kamillás mellett, a Somló új és új szögekbõl látható, ha visszafordulunk. A felhõk jönnek-mennek, de látszik, esõ nem készül itt. A kõkereszt az ötödik e.p. , ráírjuk túralapunkra a vadrózsa szót. Már Iszkázon vagyunk, de Nagy László és Ágh István szülõháza a felsõiszkázi faluvégen van. A szépen rendezett emlékház udvarán kellemes meglepetésként ér bennünket az élõ népzene, amit a Buda Folt Trió szolgáltat. Zsíroskenyér, s az írószövetség elnökének, Szentmártoni Jánosnak bográcsosa enyhíti a nem túl elcsigázott turisták éhét.
A kitûzõ és a míves emléklap mellé Nagy László egyik képversét kapjuk ajándékba. Réthy Katától megtudom, Nagy András grafikus (a költõ fia) munkájának örülhetünk. Az emlékházban sok a néznivaló, az udvaron szíves vendéglátás: mulatság, jó bor, vidám vetélkedõk, rejtvények, sorversenyek, majd Faragó Laura énekel. A két népdalt Nagy László két mûve: Ki viszi át a Szerelmet és a Csodafiu-szarvas követi. Ha nem ismernénk, nem vennénk észre, hogy mûalkotást vett hátára a népi dallam.
Kata és Teréz részletesen konzultál az írószövetség elnökével fõzési praktikákról. Hosszasan idõzünk, de a kortárs költõk felolvasására már nem maradhatunk, pedig rég élveztünk így napot: testnek, léleknek egyaránt szolgálhattunk. Fél hét körül indulás haza. Sofõrjeink közben megoldották a gépkocsi kérdést, elhozták Somlóvásárhelyrõl az ott parkolt jármûvet. Elköszönve a szervezõktõl, ismerõseinktõl, akikkel összefutottunk, indulunk haza.
Az önkormányzat kisbusza folyamatosan szállítja a célba azokat, akik éltek a felkínált lehetõséggel, s a fõútra érve mi jobbra, õk balra fordulva intünk egymásnak. Hazafelé Kati azt mondja, idõrõl idõre elõveszi Nagy László verseit, öröme telik benne. Mi sem vagyunk másképp. Zalában már zuhog, de azért beautózunk a zalavégi kastélyhoz, legközelebb talán körül is sétálhatjuk.
Könnyû túra, útközben sok látnivalóval, szép panorámákkal. Az emelkedõk ellenére is bárkinek ajánlható, jól jelzett út, szívélyes szervezõk, és a végén az irodalmi csattanó. Igazán eredeti és nívós színfolt a szabvány teljesítménytúrák között.
Matyovszky Márta
Vasvári TSE
( M.Márta írását továbbította Réthy Kata)
 
|
