Túrabeszámolók


túra éve: 2006
Lokomotív 424Túra éve: 20062006.10.12 14:46:51
Ha a nyugatiban nem találkozom a Tamással, akkor én is a hosszún indulok. De ez kellett a 6. pecséthez a jubileumi füzetkémbe... Bár korán indult a vonat, szép volt az idõ - a városon kívûl köd szállt le, és ez egy kicsit elgondolkodtatott. Sikeres volt a csatlakozás is, itt találkoztunk a tûzoltóval (még a Kõrõs 50-en verõdtünk össze) Leszállás után a vonat megkönnyebbülve haladt tovább Szokolyáról - szinte üres lett. A rajtban tudtuk meg, hogy a szintidõnek alsó korlátja is van - korán érkezõk nem kapnak "semmit". Hát akkor indulás - deres fû volt a sinpár túloldalán, de hamar kiértünk ebbõl a zónából, és szalagozott, de nem igazán karbantartott úton haladtunk a kékre. Magyarkúton nyugtáztuk az idõt, és mentünk a kék+ felé a széles erdei úton. Nógrádig volt egy kisebb emelkedõ, de a Csurgó-forrás mellett csokoládéval vártak minket a pontõrök. Jól haladunk, állapítottuk meg. Szerencsére Tamás sem szeret hosszasan idõzni a pecséthelyeken - Gábor barátom azt szokta mondani, hogy át kell "robogni", majd minden másodiknál "vakarózunk". Béla-rét után megint szalagozás támogat Királyrét irányába, és a napos idõben az õszi táj a szebbik felét mutatja. Pecsételés után visszakaptatunk a pirosra, és lassítunk, mert az idõnk "túl" jó.
A célba idõben értünk - közben megálltunk egy kis kajálásra is - ahol megkaptuk az oklevelet és a kitûzõt. Majd iszogattunk és beszélgettünk a többiekkel. Szerencsére így elértünk egy "korai" vonatot, amivel korán értünk haza.
Jövõre megint, mert három teljesítésért jár a jelvény...Bár most kaptunk kitûzõt.
 
 
HegyhátTúra éve: 20062006.10.12 14:30:46
Igen/nem - ennek jegyében fogalmazódott meg bennem ez a túra beszámoló. Ha nem lenne ez a negyedszázados téma, és ha nem lenne a túrák mellett a futás is fontos az életemben... Akkor biztosan nem jöttem volna el ilyen messze túrázni.
Szerencsére a szõlõnk nincs messze Veszprémtõl, ezért úgy döntöttem, hogy reggel korán eljövök Sárvárra erre az 50km-es túrára, hiszen a szint sem volt valami vészes, tudok utána dolgozni egy kicsit a telken is majd utána. A nevezés a szokásos formában történt, azonban az igazoló lap egy kicsit elgondolkodtatott - ebbõl késõbb gondom is akad, és nem csak nekem.
A túra elején nagyon szépen jelölt területen haladt, de a Sándor-lépcsõ már majdnem elveszett számomra. Aztán a Jeli Arborétum elött találkoztam egy társsal, akivel végigmentünk - ilyenkor ez szokott lenni. A pincéknél az útjelzõ valahogy a hátunk mögé került (?), de még idõben vissza tudtunk fordulni. Késõbb Gyõrváron akartunk a tájházban bélyegezni, de aztán sikerült "megfejteni" az igazolófüzetet, így errõl letettünk.
Szép tájakon vezetett végig az út, többségében jól felfestett, karbantartott úton. Nem bántam meg, bár a célban egy kicsit sokat kellett várni a díjazásra - vagy sokan voltunk, vagy a szervezõk kevesen - de feltorlódott a sor.

Igen - szép táj, kellemes idõ és Hegyhátszentpéteren finomságok

Nem - kicsit "bonyolult" az igazolófüzet, nem ott volt a segítség, ahol igazán kellett volna és "szervezetlenség"-nek tünt a rajt/cél

Mindezek ellenére el fogok menni máskor is, mert nagyon tetszett.
 
 
KörösTúra éve: 20062006.09.02 18:58:24
Minek menjünk le az Alföldre túrázni, amikor ott nincs semmi érdekes, se hegy, se víz, csak menni kell egyszerûen. De mégsem így van a dolog, ha megfûszerezik...
A fûszer az esõ volt, ami napok óta szorgalmasan áztatta az országot - és a tavasszal belvíz elöntötte területeket.
Péntek este egy kollégám vitt le Mezõberénybe, aki a környéken lakik (Köszi a fuvart Sanya) és a szállásig vitt. Persze ott sem volt semmi szárazon. A szállás sorházas barakkokban volt, szobánként 5 ággyal. A többiek közül egy kerékpáros túrára jött, a gyalogosok csak (!) a "negyedszázados" miatt tették tiszteletüket. Még este beneveztünk, és korán elaludtunk.
A korai kelés sikerült is, elindultunk, de Mezõberénybõl kiérve már csak ketten mentünk, a többiek elfutottak/lemaradtak. Az elsõ pontig szerencsénk volt szekérút vezetett, illetve a felázott talajra még nem engedték rá az állatokat - hogy utána mi lehetett, arra jobb nem is gondolni. Az elsõ pont a gáton volt, ahol friss vízzel kínált a pecsétõr.
Innen viszonylag jó út volt a második pontig, ahol csoki is járt. A harmadik pont elött már kezdett a talaj kényelmetlenné válni, de középen még nem volt dagonya.
A harmadik ponton minden volt kávé, szörp, lekváros és zsíroskenyér. Innen dagonya, nehezen lehett haladni, mindenki kb. 20cm-rel járt a föld felett, annyi sár ragadt rá a bakkancs talpára. Idõnként sikerült a mezõre kimenni, ott viszont belvíz volt. Aztán Bélmegyer elött kb. 2km-rel aszfaltútra váltott, ami kimondottan kellemes volt.
Negyedik pont egy kiskocsma elött volt, ott teasüteményt adtak a szervezõk. Innen az út aszfalton folytatódott. Egy kis kitérõt tett a földútra, de kezelhetõ volt a dagonya, és hamarosan visszaváltott aszfaltra.
Ötödik pecsét mellé kompót meg sok egyéb finomság is járt. Átkelve a hídon be kellett fordulni a földútra, ahol majdnem elkeveredtünk, egy régi jelzést követve, de résen voltunk. De megtaláltuk az utolsó pontot is.
Egy telek szélén volt a pont, ahol szintén friss vízzel meg csokival kínáltak minket. Aztán lassan beértünk Mezõberénybe, és a Piknik Parkba.
Ott kaptuk meg az oklevelet és a kitûzõt vagy emlékérmet(!) - na meg nyertem egy pólót is. Bár volt gulyásleves, mi siettünk a vonathoz. Ismét összejöttünk többen, viszont az egész napos szép idõ után megdördült az ég, és amint a vonatra szálltunk elkezdett esni...:-)
Érdekes volt ez a túra, mivel a szervezés kiváló volt, a jelek jól követhetõek - mindenkinek ajánlom, ha a hegyek után egy kis vátozatosságra vágyik.
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár