Sziasztok!
Én nagyon jóléreztem magam tegnap. És ezúton is köszönöm
még egyszer a szervezõknek, sõt mondhatom ezt azon társaim
nevében is akikkel hosszasan beszélgettem a célban.
Soha rosszabb évkezdetet, túraszezonkezdetet.
Jég, hát igen elõfordul az ilyen téli túrákon rendszeresen, ahogy Béla bácsi mondaná az
idõjárás csak körülmény. Ha süt, süt, ha fúj, fúj, ha eseik, esik, ha fagy, fagy.
A szervezõk elõzõ nap járták be az útvonalat és figyelmesen felhívták a figyelmet
a zöld sáv elhagyása utáni jelzetlen részre, hogy az tényleg Bújjjjék ::)) lesz.
Valamint itthon olvastam az itinerben, vastag betûkkel szedve, hogy vigyázzak
a Budakeszi úton az átkeléssel, mert nincs zebra és lámpa a közelben. Ez igazán
figyelmes megjegyzés volt a rendezõktõl.
Visszatérve a zimankóra, este kopogásra lettem figyelmes
és nem egy újabb meglepetés vendég jött koccintani új év alkalmából, hanem tél tábornok
elõhadserege az ónos esõ jelezte magát hívatlan vendégként.
Az útviszonyokkal így a szervezõk sem lehettek tisztában, ugyanakkor felhívom a figyelmet egyrészt
egy tavalyi más tájegységen rendezett téli túrára, amit ráadásul egy komoly sportszövetség is
társrendezett még sem mondták sem rajtnál, sem útközben, hogy a végén 7 km rémálom
veszi kezdetét. Az egyik társunk a könyökét törte, egy "labda" nagyságú daganattal a karján érkeztünk
a fõvárosba a baleseti intézetbe. Ahol fél óra után megtudta, hogy egy platina lesz élete hátralévõ részében a könyökében.
Õ azt mondta, hogy hibázott, mert azt hidte Õ megússza az esést és délcegen ballagott a jégen unokatestvérén kuncogva,
ez eredményt már ismerjük sajnos, õszintesége azóta is lenyûgöz, tisztelem Õt, fõleg, hogy ma Budapest Kupát vett át...
Másrészt épp Joey felhívásait olvastam a közösségi oldalon, amikor az idõjós esõt és felhõt jósolt 11,5 órával a rajt elõtt.
Hát nem így lett..
Summa summárum. Egy jó barátom a Nyéki-hegyrõl visszafordult és megvárta a többieket, jó kedvvel, forralt borral
napfürdõzve, csöndben és bátran vállalva döntését. Ez az opció bárki számára adott volt, és korrektebb is, hiszen
gyakorlott ember már a rajtnál észrevehette, hogy ma kori pálya lesz, ennek legfõbb jele, hogy a villamos lépcsõtõl
a rajtig is örülnünk kellett a testi éppségünknek. És még nem is voltunk benevezve. A szervezõk persze figyelmesen
homokkkal terítettek vörös szõnyeget a furcsa telünkben a bejáratig.
Útközben tavasz volt a hegyek örzõ keze alatt nem éreztük északi szelünk legyintõ mancsát, a célban annál inkább
fáztunk, erre gyógyír volt a sok forró tea a megfelelõ helyen volt a szervezõk már csak tudják hol kell a nedü hisz 18adszor köszöntenek minket, kinek 7 dl-es kulacsban, kinek 3 dl-es pohárban mérték. Tehát nem voltak fukarok
a védõital gyanánt, így részemrõl a folyadék is pipa. Cukorfok rendben, íz almás fahéjas zseniális, annál is inkább, hogy
még utoljára az ünnepi menü is eszembe jut és a kislányom öröme a fa alatt. Ja apropó a kislányom úgy indított
útnak, mivel tudja a rafinált ha Buék akkor szaloncukor a réten, ráadásul 7 féle, ja és apa majd nem edd meg.
Nem ettem. Eltettem, majd jaj apa, epres, marcipános, zselés, rum(aromás)os, kókuszos, igen ez megint a
boldog ünnepi kislány volt. Ezt is köszönöm.
A virsli... egy futó lány mondta, hogy jó hosszú és roppanós, magas hústartalmú azt mondta Õ már
csak tudja mi a jó, mert van Telkiben egy vegyesboltjuk...
Én jól éreztem magam és akikkel beszéltem úgy szintén. A tél tábornok pedig már csak olyan, mint szegény
nagy apám idejében nyugodj békében papa... .... néha jégért
üvölt a gazember, kinek örömére, kinek bánatára......
| 