Túrabeszámolók
|
|
Gyerekek, ez SZUPER volt!!! Vagy félszuper? :))
Gondolom kevesen vannak már a mai túrázók között, akik még a BEAC SUPER8-at küzdötte (vagy élvezte) végig. Hogy miért fontos ez? Mert ebbõl jön a túra neve: az 4 sportágat tartalmazott és tényleg szuper volt, míg ez a rendezvény 1 (negyed8) vagy 2 (fél8) sportágat tartalmaz. Hát innen a név.
Ez a hétvége éppen felszabadult, így nézegettem a lehetõségeket. Meglepõdve láttam ezt a "kombo" lehetõségû túrát, és a Simics emléktúrára éppen jól is jön felkészülésnek. De hogy ennyire jó lesz, nem gondoltam...
Próbáltam egy hetet rákészülni mind testileg, mind lelkileg, mert a két szlogennek megfelelõen: "egyszer élünk"/"sose halunk" meg szerint 55+50 km-t terveztem. Természetesen fenntartva a távváltoztatás lehetõségét... Ami majdnem be is jött, mert szokás szerint a reggeli óracsörgést hosszas ébredés követett. 7:50-kor ültem nyeregbe. Kellemes hüvös volt, de a kezdeti emelkedõ rögtön felfûtött. Korábbi beszámolóból láttam, hogy az 55-ös bringa teljesíthetõ 2:30 alatt, nekem is ez volt a cél. A királykúti pontõrt már Dömörkapunál utolértem, ami jó lett volna egy kis csaláshoz, ha 30-asra mentem volna, de más a cél. Királykúti nyeregnél teljesen jól éreztem magam, és most jött az általam ismeretlen gurulás le Pilismarótra. Káprázatos volt! Kár lett volna kihagyni. Most, hogy végre új hátsó kerekem volt és még a fék is fogott, rendesen meglobogtattam a hajam, a 24,5 km 1 óra alatt sikeredett. Na itt gondolkodtam pár pillanatot, hogy 60 vagy 55, de szorított az idõ, meg a lábaimban is éreztem már némi fáradást, maradt a rövidebb. Visegrádra hamar átértem, még gyenge hátszelet is kaptam. És itt kezdõdött a túra, kapaszkodás Pap-rét-re: 9km majd 500m szintemelkedéssel. Lefelé sokszor jöttem már, nagyon élveztem, most végre megtapasztalhattam a fordított irányt. Bizony szükség volt a legkönnyebb fokozatra! Pap-réten elbénáztam a pecsételést, mert nem olvastam az itinert, mi szerint OKT pecsétet kell nyomni. Kicsit kóvályogtam, kiabáltam a pontõr után, aztán lefelé vettem az irányt. Itt aztán tekegolyóként lehetett zúdulni lefelé! Akár szó szerint értve, mert a gyalogtúrások teljes útszélességben jöttek felfelé... Talán 10:10, 10:15 körül értem célba. [Idén fedeztem fel a Pilis-Visegrádi-hegység erdészeti utait, és azt kell mondjam káprázatosak!!! Kõkemény tekeréseket ígérnek, de tempót visszavéve nézelõdve csodálatos tájakat látunk: mély patakvölgyek, gyönyörû erdõk, kilátás a Dunára... ]
Kocsiból gyors utánpótlás, bringa falnak támasztva és 10:22-kor nekiszaladtam az 50-es távnak. Vádlim, combom folyamatosan azt éreztette, hogy szeretne begörcsölni, de sose tették meg, érthetetlen ez a fura állapot. Vörös-kö éppen egy óra alatt lett meg. Furcsáltam, mert 5,5 km az itiner szerint és legalább 6,5 -ös átlaggal jöttem, de inkább többel! Andi párom is, aki elõttem ját 2 órával, megjegyezte a táv elmért hosszát. Innen lefelé a P- -on még soha nem jártam, pedig nagyon szép. Fõleg mikor beleszaladtam egy kikericstõl borított kaszálóba. Hamarosan elértem a kéket, BEAC MAXI-s nosztalgia, csak most a Nap delel :) Egy rissz-rossz ösvényen "estem" ki a fellegvári útra, amin szerencsére nem kellet sokat menni, hamar felkanyarodtam az Apátkúti-völgybe, ahol tûz, palacsinta, sült szalonna illata fogadott. Mit mondja, háromnegyed egy lévén, gyomrom erõteljesen ebédidõt jelzett. Jól is jött a ponton kapott csoki, víz. Kicsit sétáltam egy túratárssal beszélgetve, de aztán megint próbáltam gyorsítani, mert így nem érek haza 6-ra! De ezen az emelkedõn esélyem sem volt a futásra. Egyre többet kell kezemmel tolni a lábaimat, de egyszer minden emelkedõnek vége lesz, mint ahogy ennek is. A Spartacus ösvénnyel fejezõdött be a kapaszkodás, és jött az élvezet. Soha nem jártam még erre, pedig fantasztikus néhány km következett! Meredek hegyoldalon lélekvesztõ ösvényen tekeregve "várfalak" között, napsütötte sziklagyepen át, mély vízmosást átmászva, pazar kilátással a Dunára... Ez volt a nap fénypontja! (na jó, az esti fürdõ után) Itt meg-meg álltam nézelõdni, de azért a döcögõ kocogást nem adtam fel. Sikerült is elhagynom sárga felsõmet az övtáskáról. Mikor észrevettem, éppen jókorát kapaszkodtam fel a Z- -on.
Nnna, ennyit az 50-es távról, visszaindultam a keresésére. Szerencsére egy kedves pár, akiket nem túl rég hagytam el, hozták szembõl. Egy kis gumicukorral jutalmaztam õket :) Lendületem is megtört, eleterõm is már a pirosban járt, jót beszélgetve besétáltunk Pilisszentlászlóra. És ott az a zsíros kenyér, szörp! Hmmm! A csuszka máris zöldbe ért, újabb lendületet kaptam és még a családi balhét megkockáztatva is elindultam Dobogõkõ felé. Az útvonal lerágott csont, de most mégis szép volt a koraõszi napsütésben. Jeklerék vidám csapatával futottam össze, majd egy szembõl jövõ idõs csapatból kérdezték, hogy ez a "PILIS TRAPP"? Mondtam neki, hogy ez a NEGYEDNYOLCAS! Remélem utana néz majd... Király-kúti-nyeregben kezdtem számolgatni. Pont 15:00 óra volt. Hátralévõ táv 20,5 km 550m szint, rászánható idõ 3 óra. Miután lában minden porcikája fájt, a teljes távról letettem, de kellett a km, így felmentem Dobogókõre, majd visszafordultam a kéken Sikáros felé. Térképem nem volt ,de sacc 3-4 km-rel és 200m szinttel rövidebb lesz, ami kb. 40 percet jelent. Azért hogy ne legyen a történet olyan egyszerû, és tovább nosztalgiázzam a BEAC MAXI-t, a régi kéken akartam lemenni. Kezdetben gond nélkül ment, de aztán az általam sejtett régi út eltûnt, ami meg jól járható volt, rossz irányba vitt. Kicsit követtem a rossz irányt, de aztán felhagytam felfedezõ utammal, a Nap állásából tájékozódva lementem a PK- -ra és innen már a 'szentlászlói útelágazásig végig követtem a kéket, onnan pedig az aszfalton be a célba. 17:44-re értem be.
Ha minden jól megy, jövõre normális 60K+50GY lesz belõle!
És emberek! Ezeket a túrákat nem szabad kihagyni! A hegység gyönyörû képet mutat szeptember közepén, és ez az útvonal különösen szép helyeken visz. Köszönet a szervezésért. |
| | | | |
|
Edzésen (felsõtestre is gyúrunk vazze!) beszélget elõttem Karcsi és Balázs, hogy hogyan lesz a Magasbörzsöny. Mikor koderül mirõl is an szó, már tudom, hogy ott a helyem!
Andi párommal terveztük a részvételt, de szegény pára elfáradt a heti terhelés alatt - igaz én is -, mert 5:50-kor csörgött az óra Pomázon és sikerült 7:17-kor felkelni. ennyit a 8:30-as indulásról, fõleg mert akkor még csak Dunakeszi magasságában jártam. Ennyit a 9:30-as indulásról. Kilenc után indultam a Cseresznyefa pakolóból lóhalálában felfelé, amit csak tudtam megkocogtam, mert nem tudom miért, csak 4 km-re emlékeztem a csoviig. Rakodónál döbbenten néztem a táblára írt 2.4km 40perc feliratot. No akkor terep/felezõ kikapcsolva, pörgessük a kerekeket! Karcsi éppen kikászálódott a sátorból, mikor kerek szemekkel rámcsodálkozott, hogy mit is akarok (késõbb mondta, hogy a bordásfalon lógva nem látszott rajtam túrista múltam), de én tudtam! 10:10-kor indultam el.
50m után összefutok Gránicz Janivékkal, kicsit beszélgetünk, majd eszeveszett tempóban futok tovább lefelé. Mécs Lacit hamar utolérem, söprû besöpörve. Mit mondjak, nívós túra, ahol Mécs Laci söpör :) futok tovább, hamar leérek a völgybe, kicsit Megyerivel is beszélgetek, de aztán érzem még a lendületet, ami egy fagyos kövön megtörve vízbe kényszerít. Kétszer is. Féllábszárig merülök, de a kellemes völgyi "nyárban" hamar kicammogom a vizet és ismét meleg dunszt van a cipõben. Finom csipszelés után a piros négyzeten két fiatal után sietek, de megelõzve õket nem látok jelzést, mehetek vissza 100 métert. Felfelé igen szemléletes volt a földi magasságkülönbségbõl adódó hóviszony: lent napsütés, feljebb jegesedett, majd hódara és a gerincen átfordulva hirtelen 5-10-20cm hó. Meg persze cudar szél néhol.
17km-nél mondják az idõt: 12:40. Király vagyok! 8-as átlag! Már ekkor rájöhettem volna, hogy agyilag kezdem megadni magam, ha ezt fennhangon gondolm át és figyelmeztetnek jobb állapotú társaim. Továbbra is lefelé kocogás, felfelé sietés, de sajnos a térdeim 23 km után már kezdik megadni magukat, már lefelé sem engednek "rongyolni", csak óvatos apókás döcögés...
Kék négyzeten Asterix módjára pörgetek felfelé (na jó, gyorsan gyalogoltam), elõttem 4 gyalogos, de alig közelednek. Ezek meg KIK? No KIK? Csóványos család és Õrsi család. Elhagyva õket megint a télbe jutottam, de most alcsonyabb gerincen kellett átbukni, hamar eljött a tavasz és újabb ismerõsök: Borosnyai Balázs. Azt mondja nem megy neki, de alig bírom elhagyni. Csehvárnál talákozom az öccsével.
Zsotyeket érem utol Foltán-kereszt felé, majd tanácstalankodom az iránnyal - meg el is fáradtam- visszaelõzött és már nem is erõsködtem vele, ballagtam mögötte egy darabig. A kereszt utáni plató sarkvidéki körülményei közepette hangokat hallottam hátulról. Kerekes Csabiék kocognak felfelé. Még Csehvár elõtt hagytam el õket, csodálkoztam is rajta/magamon! Mire rátértünk a Px-re, kezdett hatni a 4 szelet csoki+kóla+hóevés, tapadtam a fiatalokra... Hamar rájöttem miért is vagyok gyorsabb náluk, hát nincs BOTJUK! Gumimód követem õket, hol eltávolodnak, hol behozom, Rakodónál összeérünk. Fekete réten Csabi élre állt, gyenge emelkedõ, kellemes tempó, de egyszer csak megáll és gyalogol.
"No! Nem megállni, nyomjad!" -mondtam, mert még buzgott bennem a 2 Snickers. Mire a párja megmagyarázta:
"Csabi pulzusra fut."
"Ugyan már, erre a kis idõre?! Nyomjad ahogy kifér!" - adtam a profi tanácsot :)
Õk jó firma módjára nem hallgattak rám balekra, így kezdtek elmaradni. Utol értem Bíborékat is a kék háromszög közepén, mikor is már kezdte combomat a görcs rángatni - Bíbor kínálta a kalciumot, de se idõ, se értelem nem volt már- hajtottam a 6:00-s teljesítményért! Ehhez az kellett volna, hogy 30 perc alatt felérjek a csovira... Mire a gerincre értem hörögve vettem levegõt, szám remegett a hajszától, lábaim idõnként görcsbe álltak, de mentem rendületlenül. Mégegy emelkedõ. Mégegy? És ha mégegy jött volna, összesek.
Nagyon örültem a cél tüzének, padlón voltam. Rita meg is jegyezte, hogy egy ilyen vén papa, minek erõlködik... Karcsiék is meglepõdtek az idõeredményen, míg én elkenõdtem. Nem azért, mert Vadmalac 2 perccel jobbat ment, jobb nálam, hanem mert nem sikerült a 6 órás teljesítés. Sokat lehetett volan még hozni, fõleg lefelé, de ennyit bírtam: 6:20
Köszönöm a túrát, kegyetlen jó volt! És jó volt találkozni így év elején a sok ismerõssel. Jövõre ugyan itt!!! De már lassabban a rajba fel :)) |
| | | | |
|
