Túrabeszámolók


túra éve: 2010
Tanúhegyek nyomábanTúra éve: 20102010.11.28 19:50:12

Tanúhegyek nyomában 40


Táv:42,3km


Szintidõ:12ó


A túrára praktikus okokból elõzõ nap érkeztünk meg egy társammal elkerülve ezzel a fél 4 es vonatindulást a Déli-pu.ból.


A meglepõdésünkre szépen felújított iskolába elõször sikerült érkeznünk,így lepakoltunk majd körbenéztünk a városban (este 5 kor már minden zárva volt :) hát igen nem a nyári szezon van). Alig,hogy visszaértünk esni kezdett az esõ amely szép lassan hóvá vált és egyre intenzívebbé vált ; de még azzal a tudattal feküdtünk le,hogy holnap lesz egy kis hólepel :D.


Reggel:fél 7-kor kelés gyors reggeli és nevezés így 7:03 perces rajtidõvel már robogunk is a Badacsony felé. A kapunk kilépve alig történtek meg az elsõ lépések és a nem éppen komótos sétára kitalált futócipõm átázott- de sebaj majd megyünk gyorsabban akkor nem fázunk. Az egyre növekvõ hómennyiségben viszont a napfelkelte nyomán egyre szebb látványban érünk fel elsõként a Kisfaludy-kilátóhoz (egy csúcs letudva). Matrica az igazolólapra kerül közben váltunk egy két szót-megtudjuk,hogy az ilyen "nyalókákat" ne felejtsük el majd a feltételes pontokon is felnyalni:D.Nagy lendülettel futunk le a Badacsonyról egy két eséssel tarkítva és oly annyira sietve,hogy a Hertelendy-emléknél hiába esek hatalmasat a rahasztás után mégse fordulok hátra hanem meggondolatlanul robogok tovább a piros háromszögön lefelé a lépcsõkön de amikor elfogy a jelzés hamar eszmélünk,hogy ebbõl visszamászás lesz ( az elsõ tisztelet kör) így visszafelé szembetûnõ szalagok lengedeznek a kanyarban. Nem is fodítunk idõt bosszankodásra viszont annál sebesebben robogunk lefelé a közben elénkerülõk után. Túl a második feltételes pont után jött a "várva-várt" Bujdosók lépcsõje ahol magasfokú koncetrációval lépésrõl lépésre bukdácsoltunk lefelé a végeláthatatlan lépcsõfokokon. Lent vagyunk!! Innentõl Szigligetig futásra váltottunk,hogy legalább az 5-ös átlag meglegyen na meg persze a busz hazafelé. Avasi romnál lett volna feltételes pont a szalag be is vitt de sehol senki úgyhogy gyorsan igaz már nem futva de tovább indulunk a közelben sejlõ várhoz. 8:56-kor érünk a várhoz a pontõr a dugattyút nyújtja(az öltözékünk megtévesztette)- de nem mi nem futunk- a félig kész pontban megnyitjuk a benei nápolyit azt már csúszunk is vissza a meredeken. Kijutva a 71-es út mellett futó kerékpár útra felváltva futva és kocogva érjük el a Szentgyörgy hegyi dûlõt. Útközben meteorológia érdeklõdésû társam felvilágosít az éppen képzõdõ csuklyafelhõkrõl a kifejezés új volt én zászlófelhõként matternhornként ismertem így a szót próbálom valami számomra érdekes témára terelni úgyhogy a Szent György törmeléklejtõire terelem a szót a bazaltsapkával. Így jutunk el a pincékig ahol a szokásos nyalóka ragasztás után elõször törjük át Szent György hegy szûz havát, a helyenként közel térdig érõ hóban igyekszünk fel a csúcsra. A tetõ közelében már a 20-as távon idulók teljesítik a elsõ km-eiket.  Az esõháznál balra fordulva sietek lefelé lelki szemeim elõtt zsíros kenyerekkel (biztos tõlük nem láttam az utat és estem hatalmasakat). A kulcsosháznál a szokásos kérdés:futók? -Nem Hip-hop betolok 2 kenyeret meg egy jó pohár teát majd újabb lejtmenetben le a hegyrõl egy két rendszertelen fürdéssel a hóban. A Csobánc lábáig újra futásba kezdünk fittyethányva a sárra hiszen már úgyis beáztam mondom magamnak. A csobánci szerpentinen megvan a holtpont de azért felérünk ahol aszalt füge kárpótol a kitartásért. A vagy kicsit félreértett útbaigazítás miatt vagy gyenge koncentrácionkból kifolyólag nem igazán találjuk az utat lefelé. De nem vagyunk egyedül egy futó és két 20-as túratárs is velünk keresget többször lemászva a rossz irányba. De megtaláltuk igaz az elsõ keresztúton mindkét irányban szalag lóg (tetszés szerint biztos) de mi a lefelét választjuk nagyokat esve csúszva lassan de leérünk. A szokásos terepviszonyok által megengedett kocogás következik Káptalantótiig. Majd szinte végeláthatatlan kanyarogva döcögünk a Tóti-hegy felé amelyhez a feljutást(egyben lejutást) egy saras kaptató nehezíti. Mindenki egymást bíztatva jó faölelõ módjára közlekedik. Leérve tudatlanul megörülök ( jó hamar bent leszünk már csak a Gulács). A Gulács lábánál tábla jelzi az irányt cél vagy csúcs felé. Mi meggondolatlanul :D a csúcsot választjuk,hosszú váltakozó meredekségû és forgalmú viszont jó csúszós útszakasz következik a Gulácsig majd vissza. Leérve viszont már csak be kell kocognunk a célba.


15:01 kor benn is vagyunk pont maradt 30 perc a buszig így az öltözés helyett inkább a kiadós ebédet választom. Probléma nélkül magamba gyûrök vagy 5 kenyeret hasonló mennyiségû savanyúval. Az idõ hamar elszállt és a választott jelvényemmel ugyanúgy vizesen sarasan futok a buszmegállóig és a többi utazó örömére a buszon öltök emberi formát.


Idén az elsõ havas túrám Magyarország egyik legszebb vidékén remek idõjárással kiváló szervezéssel és társasággal!!


Jövõre újra! 

 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár