Túrabeszámolók


túra éve: 2011
KincsesbányaTúra éve: 20112011.01.30 15:57:05

Kincsesbánya 20 TT


2011.01.29.


20 km 270 m


 


            Már kéthéttel a túra elõtt elkezdtem figyelni az idõjárás elõrejelzéseket, a tavalyi évbõl kiindulva. Ahogy közeledett a nap, úgy javultak a kilátások is!


            Reggel 7-kor indultunk a lellei MOL kútról különjáratú buszunkkal. Útközben összegyûjtöttük a tagtársakat, Kilenckor érkeztünk. Kissé vontatott regisztrálás és indítás után, fél 10-kor indultunk.(Utólag gondolkodtam rajta, hogy a rengeteg jelentkezõ miatt, a keveredést elkerülendõ, nem is mehetett gyorsabban.) Az iskolát elhagyva a mûútról szalagozott út vezetett be az erdõbe. Erõs emelkedõn kapaszkodtunk fel a P jelzésig. Itt szép kilátás nyílik a környezõ tájra. Egy éles kanyarral rátértünk a P jelzésre, ami egészen a tározó partjáig kísért minket. Kissé a jelzettnél elõbb, ahol a jelzés keresztezi a mûutat , értük el az elsõ ellenõrzõ pontot. Bélyegzõ helyett mindenkinek matricát ragasztottak, mandarint osztottak. Ica hátizsákjából elõkerült a ,,fagyálló” is! Az út hamar ereszkedõbe váltott a Vontató-hegy oldalában, majd így érkeztünk meg a tározó partjára. Itt letértünk az útról, és kis szünetet tartva kimentünk a tározó partjára. Elpusztítottuk Panni néni diós-mákos kiflijeit, könnyítendõ a hátizsákokon! A Gányást elhagyva, a Mácsonyás üdülõtelepen át a víztározót megkerülõ aszfaltútra mentünk. Az üdülõtelep téli álmát aludta, életnek - a túrázókon és két rotveileren kívül - semmi nyoma sem volt. A vadaspark bejárata elõtt, a 2. ponton elmaradt a matrica csak beírás, csoki és már indultunk is. - Sajnos az idei túrából a legszebb rész, a Gaja szurdok és a Pisztrángos-tó megkerülése kimaradt. Az áradó Gaja egyszerûen elmosta a hidat melyen az útvonal áthaladt volna. – Egy alternatív útvonalon a szervezõk elvezényeltek bennünket odáig, ahol a visszatérõ eredeti útvonal eléri a K jelzést. Innen a P háromszög jelzésen –átmászva a vadkerítésen- visszafelé jutottunk el a forráshoz. Felmásztunk a vautas pihenõhöz. (Egy vasutasnak miért kell ilyen magasan pihengetni? J ) Innen szép kilátás nyílik a Gaja völgyre. Leereszkedtünk a forráshoz. A pontot elhagyva a P jelzésen, hogy ne legyen unalmas , tértünk vissza a vadkerítéshez. Elérve az országos K jelzést, a víztározó fölötti, ugyancsak alvó pincefalu présházai között ereszkedtünk lefelé, elveszítve a csekély magasságot, amit az elõbb megszereztünk. Elértük a gátat, a Becsali-büféhez kis Varga-betûvel értünk, de a lényeg, hogy ott voltunk. A kis kocsmaépületbe csak azért mentünk be, mert ep. volt. A büfétõl már nem sok tennivalónk akadt, háromnegyed óra alatt begyalogolni Kincsesbányára. Rövid séta a víztározó partján vezetõ ösvényen, aztán a Vaskapu-hegy és a Vontató-hegy másik oldalán egy hosszú betonúton.. Rövid erdei szakasz után feltûntek Kincsesbánya szélsõ családi házai, majd pár méter megtétele után az iskolával álltunk szemben. Megkaptuk a jól megérdemelt oklevelet és kitûzõt (hisz keményen megharcoltunk érte). Sõt még a frissen megjelent 2011-es "túra-biblia" is kapható volt. Szinte folyamatosan érkeztek a túrázók. Kalóriapótlás, beszélgetés és teázás után hazafelé vettük az irányt.


            Összefoglalva egy nagyon szép téli túrán vehettünk részt. Jó volt a szervezés, szép az útvonal, szerintem max 1-2 km betonnal. Csak ajánlani tudom mindenkinek!


 


Köszönöm, hogy velem tartottatok!


 


Farkas József túravezetõ

 
 
túra éve: 2010
Cinege 40/25/10Túra éve: 20102010.04.14 15:31:36
Cinege 25 teljesítménytúra

2010. 04. 10.

 

Ahogy az egyesület túrakiírásait végig néztem ez volt az elsõ, amikor mind a három távra meg lett hirdetve a túra. Éppen ezért egy kicsit kíváncsian vártam, hány társam lesz a 25-ös távon. Szombat reggel szép számmal gyülekeztek a tagtársak és a vendégeink a rajtnál. Nekem is jutott öt túratárs.

Kicsit hosszas sorban állás után sikérült regisztrálnunk. Örömmel töltött el, hogy szinte mindenki nevezett a kupára is. Az itiner mellé nem kaptunk térképvázlatot. Nekekünk „tapasztalt helyieknek” nem is hiányzott, de a célban hallottunk „morgásokat” a hiánya miatt. A DDP piros jelzésén indultunk el kifelé a városból. Áthaladtunk az M7 felett nyugat felé fordulva a murvás mellékúton értünk a Békás-tó partjára. A tó hangulatos nádasa sok fotótémát adva kísért bennünket. A „megszokott” útvonalon haladva érkeztünk az elsõ ellenõrzõ ponthoz a Nádas étteremhez. A Balaton szelet elfogyasztása után kiértünk a Töreki bekötõ útra. Itt elkanyarodott tõlünk 40-es táv dél felé. Mi a tavak partján észak felé fordultunk a madármegfigyelõ toronyig. Itt nyugatra fordulva sárga+ jelzésen folytattuk utunkat. A diófás mellet jutottunk a Gyíresi dûlõre. Ez után következtek az Endrédi tavak a Bocsidai dûlõnél. Itt volt a második ellenõrzõ pont. Egy alma elfogyasztása után elbúcsúztunk a 10-es távon tovább haladóktól, és fel kapaszkodtunk a tavakat követõ gerincre. Csak kapkodtuk a fejünket! Nem tudtuk eldönteni, hogy miben gyönyörködjünk, és persze, mit fényképezzünk! A Tavaszi Hérics tengert, a tavak panorámáját, a távoli Balatont? Endréd határában a legelõn hiányoltuk a „megszokott” marhacsordát. És ismét a térkép hiányában a „megszokott” útvonalon értünk a harmadik ellenõrzõponthoz a „Finnyásnak” becézett vendéglátó egységhez. A pecsételés után magunkhoz vettünk egy kis elemózsiát, no meg egy kis „folyékony kenyeret”. Balatonendrédet a piros háromszög jelzésen hagytuk el egy löszmélyúton , majd az Aliréti erdészeti út felé ereszkedtünk le a völgybe. Rátértünk az itiner szerinti „szalagozásra”, ami szinte észrevehetetlen volt. Szerencse, hogy nem elõször jártunk arra! A sztráda alatt áthaladva, kis „csalafintasággal” az aszfaltos úton értük el a SEFAG Zrt. által kiépített Borsodi pihenõt. Gyors kezelés után a tarvágás mellett, majd egy hangulatos tölgyesen keresztül haladtunk a Vaskereszt felé. Innen a sárga jelzésen, egy hangulatos pincesoron keresztül értünk be Zamárdiba. Az „emberevõ kutyák”ugatásának közepette érkeztünk a negyedik ponthoz a Kõhegyi kilátóhoz. Kis nézelõdés és a pecsételés után indultunk tovább. A Szamárkõ, a Tájház, a templom érintésével értünk a célba. Mindenki megkapta a jól megérdemelt emléklapot, és a szép kitûzõt. Akinek volt még ideje a busza vagy vonata indulásáig, szabadon apaszthatta a zsíros kenyér szeleteket, ihatta az üdítõt.

Köszönjük a rendezõknek a szervezést. Köszönöm, hogy velem tartottatok!

 

Farkas József túravezetõ
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár