Túrabeszámolók
|
|
| Nagyon szép idõ fogadott minket ezen a szeptember végi szombaton. A szervezõk szokásos módon jól fel voltak készülve: jó térképet, induláskor müzli szeletet, a körök végén kellõ mennyiségû frissítõt, és nápolyi-hegyet kaptunk, a célba érve szintén a már megszokott zsíros kenyér és tea/ásványvíz fogadott. Egyedül amit sajnálok, az az, hogy elmaradt a már jól megszokott 56 kilóméteres Kisgyón Körüli Tekerés. A hegyi körön is kellõen elfáradtam, de nekem valahogy kicsit unalmas volt öt körön keresztül ugyanazon az útvonalon menni. Az út egyébként jó minõségû, és jól jelölt volt, de nekem ebben a formában picit uncsinak tûnt. Egyébként a szervezõk egy kicsit szoros köridõket szerveztek, ilyen magam fajta "koca-biciklisnek" csipkednie kellett magát, hogy bent maradjon a szintidõben. De hála Istennek sikerült. Összesítve: jól szervezett, családias hangulatú túra volt, de ha lehetne kérni: jövõre esetleg újból legyen Kisgyón Körüli Tekerés. |
| | | | |
|
Vértesi kerekezés 70
Én sajnos másik túrán vettem részt, mint az elõttem szólók. Persze lehet (biztos), hogy bennem van a hiba.
Én most indultam elõször ezen a túrán, és gondoltam, hogy a 70-es táv elég is lesz nekem, már csak azért is, mert délután várt a munkám. A rajt, Gánt felé haladva láttam szembejönni sok kerékpárost, így az útvonal elsõ részét már láttam is kocsiból. A regisztrálás hamar meg volt, és már induláskor kaptam egy müzli szeletet. Ez volt az elsõ, és majdhogynem az utolsó jó momentum a rendezõk részérõl. Ugyanis egybõl megkaptam az elsõ "fekete levest" is. Az útvonal leírást, és a "térképet". A térképnek nevezett oldal kb. 6-szori másolat lehetett, fekete-fehér kiadásban, felirat elvétve látszott rajta, gyakorlatilag csak a kivastagított útvonalat lehetett látni szürke háttérrel. De gondoltam majd a pontõrök, és a jelzések egyértelmûek lesznek. Aszfalt útról lévén szó könnyû, és nem is költséges felfesteni a jeleket. Persze ehhez elõbb a rendezõknek végig kellene menni az útvonalon. a rajtban elmondták, hogy az elsõ pontot Csákberényben könnyû megtalálni, mert fel is van festve az útra. Meg persze reggel errõl autóztam. A felfestést, amely pár éves lehetett, meg is találtam, és nemsokára az elsõ pontot is. Itt még elmondta a pontõr, hogy mikor kell az autóútról az erdõgazdasági útra fordulni. Sajnos itt jöttek a gondok. sehol, egy keresztezõdésnél sem volt jel az úton, vagy a fákon, vagy egyáltalán...Egyszer csak a Montis túrázok jöttek szembe. illetve egy részük szembe jött, egy részük meg tanakodott a hogyan továbbon. Akkor láttam, hogy nekik részletesebb leírásuk volt (nekem csak az ellenõrzõ pontok nevei, és távolságai voltak a lapon), illetve színes térkép másolat is jutott. Végül, miután megbeszéltük, hogy bár mindketten Pusztavámra megyünk, de míg õk valami Vértes ABC-hez mennek, én egy Sörözõhöz, így gondoltam, hogy maradok a beton úton. Különben is, õk öklömnyi köveken mentek tovább, gondoltam országútisokat erre nem küldenek. (Tudom írva volt, hogy trekking bicóval célszerû indulni). Szóval tovább a betonon. 200 méterrel késõbb megint montisokkal találkoztam, szintén nagyon tanulmányozták az itinert. Mondtam nekik, hogy az elõzõek merre mentek. Mentem tovább, pár kilcsivel késõbb elfogyott az út. Itt megálltam bosszankodni. És egyszer csak jött egy hosszútávú kolléga. Megbeszéltük, hogy szerinte hol kellett volna mennünk, majd visszagurultunk a montis pályához és azon lerázkódtunk Pusztavámig. Itt megkérdeztem a pontõrt, segítsen merre kell menni, de nem igazán volt képben. Az Oroszlány felé vivõ fõútra irányított. És közölte, hogy minden rajta van az itineren. Erre nem tudtam mit mondani. Végül eljutottam Oroszlányig (nem kellett volna), majd különbözõ erdei utakon megtaláltam a helyes utat. Legalább is eljutottam Kõhányásig. Itt azért elmondtam a kétségeimet a rendezõ srácnak, aki elnézést kért, de mondta, hogy nem õk a rendezõk, hanem csak segíteni hívták õket, és semmi infót nem mondtak nekik. Láttam be van hûtve néhány palack víz, gondoltam kérek a kulacsomba. A hölgy közölte, hogy õk a gyalogosok miatt vannak itt (!), és különben is sokan ittak már, maximum egy pohárral ad nekem. Persze nem kértem, nem szerettem volna a gyalogosok elõl elinni. Közölték velem, igyak a mellettük lévõ kútból. Persze én elõttük már odamentem, és már akkor láttam, hogy pirossal rá van írva, hogy nem ivóvíz!!! A zsíros kenyeret már meg sem kérdeztem, nyilván az is a gyalogosoké volt. A következõ pontot és a célt már könnyû volt megtalálni, az országút egyenesen odavezetett. Végül is 98 km-t mentem.
Valószínûsítem inkább a gyalogosokra számított a rendezõség, mi kerékpárosok csak töltelék voltunk. Én szívesen lemondok a 2 müzliszeletemrõl a rendezõk javára, inkább vegyenek festéket, és legyenek szívesek felfesteni az útra a jeleket. A táj egyébként tényleg szép volt, csak a rendezésen van mit javítani. Azért nem adom fel ilyen könnyen, jövõre lehet, hogy újra megpróbálom. Most már legalább tudom mire számíthatok.
|
| | | | |
|
