Túrabeszámolók


túra éve: 2009
Szeptember végén (kerékpáros)Túra éve: 20092009.10.14 12:17:37
Szeptember végén 35 km


Nagy örömmel indultunk neki az útnak. Mivel idén már voltunk a Pest határán 60-on, gondoltuk, miért ne mennénk erre is.
Autóval indultunk itthonról. Felszereltem a bringaszállítót, felraktuk rá a két bicajt, és 8.40-kor elindultunk.

A szervezõk kedvesen fogadtak minket. Mindhárman neveztünk (kisfiunkkal), de a kicsinek nem kellett fizetni, mindamellett õ is fogyaszthatott. Ezt köszönjük szépen!!

9.20-as rajtidõvel nekivágtunk.
Mindjárt az elején egy hosszú emelkedõ jött egészen a Zrínyi utcáig. Ott befordultunk abba az irányba, amerrõl érkeztünk. Miközben egy hosszú lejtõn ereszkedtünk, láttuk a szembõl jövõket, akik rendíthetetlenül nyomták felfelé a rajthoz. Hamarosan elértünk a keresztezõdéshez, ahol rátértünk a Péceli útra. Nagytarcsa felé a vasúti átjárón áthaladva rátértünk a Naplás útra, mely végig vitt bennünket az 1.ep.-ig, vagyis a Naplás-tóig. Útközben megelõztünk egy tucat fiatalt, akik 3 felnõtt kíséretében szintén gyûrték a kilométereket. A tó és környéke nagyon szép hely, ez jó választás volt ep.-nek. Mikor beértünk, készültek rólunk fotók (remélem, láthatjuk õket) kicsit beszélgettünk, és a pecsét beszerzése után tovatekertünk.

Innen kezdett izgalmas lenni a dolog. A Naplás út végén elkanyarodva jobbra, Nagytarcsa felé folytattuk az utat. Felfelé haladva a gyerek kérésére kicsit megálltunk megnézni a munkagépeket. A Nagytarcsai úton haladva két körforgalmat elhagyva, elértük Nagytarcsát. Mire felértünk a templom melletti emelkedõn, néhány embernek akkor jutott eszébe átmenni elõttünk, mikor épp kezdett visszaesni a lendületünk. Végül feljutottunk. Aztán következett a nagyobb emelkedõ. Mikor megpillantottuk a papírt, melyen az állt, 2.ep. 100m-re, megörültünk. Gyermekünk kicsit elzsibbadt és megszomjazott. Leszerelkeztünk, beszereztük a pecséteket, ettünk finom nápolyit, ittunk málnaszörpöt. Elköszöntünk és nekiindultunk a hosszú és elég meredek lejtõnek. Itt nagyon óvatosan ereszkedtünk, mert az út vége egy T elágazásba torkollott, ahol elvált a két táv. Elfordultunk jobbra, Pécel felé. Beérve Pécelre elég forgalmas úton haladtunk végig. Kiérve onnan, két körforgalmon áthaladva, Budapest felé vettük az irányt. Elérve a parkot, elõször jobbra, majd balra kanyarodtunk a lámpáig. A zebra után, feltekertünk ismét a Zrínyi utcán. A Rákoskerti sugárúton (mely a gyerek szerint is olyan, mint egy erdõ, nagyon szép) legurultunk a célig.

Ismét leszerelkeztünk és megkaptuk a megérdemelt okleveleket, kitûzõket. Néhány kedves szóval gratuláltak mindhármunknak. Egy kis pihenés, evés, ivás után, felraktuk a bringákat a kocsira, és hazamentünk.

Ha lehet, jövõre gyerek nélkül megpróbáljuk. Köszönjük a szervezõknek ezt a remek túrát!
 
 
MeteorTúra éve: 20092009.10.14 12:09:02
Meteror 21/B


Az akadémiáig mentünk a 61-es villamossal, és átszálltunk a 22-es buszra. A busszal végigmentünk a Budakeszin lévõ végállomásig. A kútnál feltöltöttük a már igen-igen apadt vízkészleteinket. A Z+ jelen elértünk a Mammut-fenyõknél lévõ rajthoz. (Örömmel láttuk a mamutcsemetéket) 12.05-ös rajttal elindultunk. Az elején jelzetlen úton haladva, egy fatelep mentén, néhány létrát megmászva, elértünk a Hosszúhajtási-hegyre, a Hosszúhajtási kõbányánál lévõ 1.ep.-hez. Innentõl az M jelzésen haladtunk tovább. Sokakat megelõztünk, szinte állva hagytuk õket. Pedig nem is mentünk gyorsan. Rátértünk a Z háromszögre. Hosszú emelkedõ után, a Feket-hegyek, Tarnai Pihenõ 2.ep. következett. Itt már sokszor jártunk idén. Gyönyörû a kilátás innen. Ez az egyik legszebb hely. Innen felfelé egy kevésbé kellemes emelkedõ következett a P háromszögig. Itt egy srác lustaságból levágta az kanyart a már kitaposott részen. Nem sokat nyert vele, mert fent a P-n megelõztük. Fent a P háromszöget felváltotta a P-, melyen továbbhaladtunk.

A Vöröspocsolyánál 3.ep., (itt is sokadszor jártunk) egy férfi várt minket a pecséttel egy összecsukható széken ülve. Lenyomta a pecsétet, és utat mutatott nekünk. A P- jelen lerohantunk Remeteszõlõsre. Áttértünk az úton, jobbos kanyart véve az Ördög-árok felé haladtunk tovább. Az utcában megláttunk egy nyomós kutat. Abban a reményben megálltunk ott, hogy utána töltjük a vizesüvegeket. Sajnos a kút üzemen kívül volt. A villanyoszlopnál, melyen a K+ volt, balra fordulva ráleltünk a 2. már mûködõ nyomókútra. A kutat elhagyva betértünk a 4.ep.-hez a Remete-Szurdokba. A padon ülõ pontõrtõl megkaptuk a pecsétet, majd odébbálltunk. Itt elég sok turistát megkerülve kiértünk a szurdokból az országos K- re. Egy bal kanyar vétele után felértünk a buszmegállóig, ahol az oszlopon lévõ jel mutatta, merre tovább. Újra balra, jobbra, végül egyenesen elértünk a máriaremetei Templomhoz, az 5.ep.-hez. A pontõröktõl megszereztük az utolsó pecsétet, és nekiindultunk a végsõ szakasznak. A templomtól lefelé elértük a Zsíroshegyi utat, melyen az utóbbi idõben minden keresztezõdésben lassítókat tettek. (Nem rossz ötlet) Hosszas aszfaltozás végén végre megpillantottuk a Nagyrétet, mely már a túra végét elõjelezte. Itt még egy kis mászás, és beértünk a célba.

A gyermekvasútnál: cél pecsét, Bp.kupás pecsét, kis üdítõ és kitûzõ. Megettük a még meglévõ szendvicseinket és autóba ülve hazaindultunk.

Köszönjük a túrát!

 
 
HASE 20Túra éve: 20092009.10.14 12:02:17
Hase 18

8 óra elõtt megérkeztünk Hûvösvölgybe. A rajthely megtalálása után beálltunk a sorba.

Mivel versenyt „futottunk”, mind az idõvel, mind a többiekkel, ezért többen ugyan azt a rajtidõt kaptuk. A fura csak az volt, hogy több korcsoportot vettek teljesítés szempontjából. Ez persze így nem volt rendben, hisz egy huszonévest nem lehet egy kalap alá venni egy negyvenessel.

8.00-kor nekiindultunk a S- jelzésen a Vadaskerti, katonasír, 1.ep-hez. Sokan nem voltak elõttünk, mikor odaértünk, már felfelé lemorzsolódott a társaság nagy része. Gondoltuk pecsétet kapunk és mehetünk. De nem! Név bediktálása, elfelejtett pecsételés, közben egy ismerõs befutása közbeni kizökkenés a pontõröknél. Ezt így elhúzni, mikor idõre megy az egész!! Mivel rosszabb idõre számítottunk, felfelé már neki kellett vetkõzni.

Már induláskor volt, aki úgy kezdte, hogy õ fel nem megy az Újlaki-hegyre. Sajnos rajta kívül többen ugyanígy gondolták. Nem is másztak fel. Ezek az úgy nevezett „becsületes emberek”.

A hegyrõl több embert is láttunk, amint alulról kerülik meg a hegyet. (Ide tehettek volna egy aláíró pontot. Talán akkor mindenki kénytelen felmenni.) Gondolom nyugodt lelkiismerettel átvették, mind a kitûzõt, mind az oklevelet. „Szép dolog”.

Leértünk a Virágos-nyeregbe, (mely az egyik kedvencem) és a következõ ep. felé folytattuk az utat.

A 2.ep-nél (itt megint találkoztunk azokkal, akik kihagyva az Újlaki-hegyet, már visszafelé jöttek elõttünk) ismét név bediktálása+ aláírás. Minek? Ott a sorszám. Na sebaj.
A Vihar-hegy megmászása után (ezt már nem lehetett lecsalni) megérkeztünk a Hármashatár-hegyi, 3.ep-hez. Már vártam, hogy itt is kell a név, netán aláírás, de csak sorszámot kértek. Kicsit párás volt az idõ, mégis egész kivehetõ volt a Duna. Szép a kilátás. Innen hosszasan ereszkedtünk lefelé, miközben néhány futó elhaladt mellettünk.

Leérve a Fenyõgyöngyére, a K-n találkoztunk néhány futó hölggyel, akik épp melegítettek.

Az Árpád kilátóhoz, 4.ep, kellemes, egyenletesen emelkedõ szakaszon jutottunk fel. Meglepetésünkre senki sem volt a kilátónál. Pedig 10.00 volt már. Pecsét megszerzés, hátraarc, és lerongyoltunk a kellemes napsütésben. Persze itt is volt olyan, aki az utat lecsalva, szembe jött fel ott, ahol lefelé kell menni, és mikor hangot adtunk észrevételünknek, vigyorogva beismerte azt. Az ilyenek még ’teljesítménytúrázóknak’ tartják magukat. Felháborító! A célban persze, elveszik mások szintidejét.

Ismét elértük a Határ-nyerget, majd tovább haladtunk a K-n. A repülõtér ezen oldalán még sosem jártunk, nagyon tetszett. Az utolsó, 5.ep-nél a pontõrök egy kedves idõs házaspár volt. Néhány határkõ lefotózása után befutottunk a célba.
A hûvösvölgyi utat elérve, megint találkoztunk azokkal, akik nem izzadtak meg a Virágos nyereg felé menet. Végül 2:45-el értünk célba, 15 kilométert számolva. Persze a célban lévõ hölgynek gondot okozott a lapunk, nem tudta mit kezdjen vele. Ha egyszer verseny, minimum egy célidõt kéne ráírni.

Kérdésünkre, hogy hogyan zajlik a díjátadás, azt válaszolták 15.00-kor lesz, amikor már mindenki beért. Mi, meg akik még tovább mentek a Meteorra, nem tudták megvárni a végeredményt. Addig nem tudtunk várni.

Végeredményben, amint lehetett indultunk tovább. Megvan a pecsét, ami a Bp. kupához kell. Az sem akárhogyan. Egy pecséttel két helyre sikerült pecsételni. De megvan.
A szervezésben még lenne mit tanulniuk.

Valószínûleg többet nem jövünk erre a túrára.
Köszönjük

 
 
Buda HatáránTúra éve: 20092009.07.19 11:33:46
Buda Határán 50


Újra elérkezett a nap, hogy teljesíthessük ezt a túrát.
Az indulás most sem volt egyszerû. Mivel tavaly óta változott a BKV busz menetrendje, a tavalyihoz képest késõbb tudtunk indulni. 7.45-kor tudtunk rajtolni (egy üdítõ jegy beváltása után), ezért nem tulajdonítottunk nagy jelentõséget a dolognak.
A már ismert úton indultunk neki az 1. ep.-nek. Hamar fent voltuk, gyorsan bejelöltük, amit kellett, és irány tovább.
Tovább haladva a Szoborpark felé eszembe jutott, kinek a verse látható a kapunál. Ha nem arra vitt volna az út, talán nem is nézem meg. De nem volt gond így sem. Bejelölés után tovahaladtunk.
A Tétényi-fennsíkon utolértünk egy nagyobb csapatot. Sajnos! Nem szívlelem, ha csapatokat kell elõzgetni. Elértünk a 3.ep-hez, ahol pecsét, dobozos keksz, és tovább. Itt néhány km-en át magunkhoz képest lassan tudtunk haladni. Az egyik nõ képes volt 2m-rõl az arcunkba fényképezni. Nem normális! Mekkora poén volt! Szerencsére, egy adott helyen megragadva az alkalmat megelõztük és lehagytuk õket.
Robogva lefelé elértünk a feltételes kamaraerdei ep.-hez, ahol egy idõs úr egy poént elsütve pecsételt, majd utunkra bocsátott. Tovább haladva rácsatlakoztunk a P jelzésre, másztunk- másztunk felfelé a Vadász-hegy csúcsára. Ott a toronynál megszereztük az 5. pecsétünket is.
Lefelé indulva hamarosan elértük a Kõérberki-dûlót. Áthaladva a villamos sínen, és a laktanya bejárata elõtt átmentünk a Kõérberki útra, melyen lefelé haladtunk.
Elérve az Egér utat, majd azon balra fordulva Budaörs felé vettük az irányt. Az autópálya felett áthaladva enyhe emelkedõt megmászva eljutottunk a feltételes 6.ep-hez, a Felsõörsöd utcában.
Az Alsóhatár utcán vitt tovább utunk, ahol kereszteztük az 1-es fõutat. Innentõl kezdve az egyre fogyó aszfalton folytattuk a mászást (átugorva egy nagy határkövet, mely az út közepén szunyált) egészen a Felsõhatár utca 137-ig. Ott egy jobbos kanyart véve leereszkedtünk a már tipikus látványt nyújtó szemetes konténerig. Azt megkerülve felmásztunk a P körsétajelzésen. Kertek alatt párás levegõben zuhanyozva elértük a csodák csodájára nyitva lévõ (tavaly korán értünk fel és nem volt még nyitva) Frank-hegyi turistaházat. Pecsét a nem túl odaadó kiszolgáló személyzettõl, majd haladtunk tovább.
Sajnos elindultunk balra, de még idejében felismertük, hogy tavaly nem arra indultunk. Megtaláltuk a helyes utat, majd ráleltünk a Kakukk-hegyi, 8.ep-re. Karikázás, fotózás után mentünk.
Az Irhás-árkon lerobogva hamarosan elértünk Csillebércre. Ott kaptunk pecsétet, finom barackot, remek nápolyit, melyet az óta már másik túrán viszontláthattam.
Visszafordulás és haladás a következõ ep. felé. Ott megállapítottuk, majd bejelöltük, hogy a magasles zöld, és odébbálltunk. Néhány méterre a magasles elhagyása után, csatlakozott hozzánk egy terelõkutya féle eb, egészen Makkosmáriáig. Ott kisebb riadalmat okozva egy négytagú család kislányai között, szimatolva elbandukolt. Megkerestük az ep.-t, megkaptuk a pecsétet.
Makkosmáriát elhagyva egyre csak dörgött és dörgött. Arra gondoltunk, most nem kéne megázni, hisz még több mint a fele hátravan. A P jelzésen lefelé haladva mégis megúsztuk.
Elérve a szovjet katonai emlékmûvet, lefelé haladtunk a lépcsõn, mígnem elértünk a lámpáig.
Itt már ismerõs volt az út, itt már tudtam, hamarosan megyünk a Rehab intézet felé. Addig persze fel kellett menni a lépcsõs járdán, mely nem volt túl kellemes. Végül a buszmegállónál befordultunk balra, és mentünk egészen a Kiskegyed játszótérig. Ott a tavalyihoz képest most nem volt folyadék-utánpótlási lehetõség, ami nem volt baj jelen esetben, mert fel volt töltve minden üvegem.
Mire Adyliget-erdõfoltot elértük, eleredt az esõ. Ekkor mindenki, aki arra haladt felvette a sapkát, esõkabátot. Szerencsére hamar alábbhagyott az esõ. A nyomóskútnál feltöltöttem, amit kellett, és folytattam az utat, hogy mihamarabb bevigyek némi élelmet. Az adyligeti cél/etetõpontnál azt mondták, már egy órája esik. Nálunk a beérkezés elõtt kb. 20 perccel kezdett esni.
Elfogyasztottuk a tervezett élelmet, és folytattuk utunkat, hisz hátra volt a táv másik fele.
Átvágtunk a focipályán, majd irány tovább. A PO jelzésnél elértük a sorompót, mely a legutóbbi ottjártunkkor még funkcionált. Most kidöntötték kedves emberek, hogy az építkezési sittet elrejthessék az erdõs részen. Kedves gondolat!
Leértünk a már ismert Remete-szurdokba, ami szintén más képet öltött legutóbbi önmagához képest. A patak átugrása után meghódítottuk a Remete-hegyet. Kedves pontõr (most egymagában) pecsételt nekünk. Innen kezdve lazább úton haladtunk élvezve a kis pihenést. A K+ jelzésen leértünk Budaligetre. Leereszkedés után a S-n folytattuk utunkat egészen Solymárig. A Shell kútnál átkeltünk az úton, és lementünk az Alsó-Jegeny- völgybe.
Ott meglepõdve tapasztaltuk, milyen ereje volt a múlt heti viharnak. Valami fura volt, megkérdeztem hát -Akkora vihar volt, hogy elvitte a hidat?- Ez nem is volt rossz kérdés. Mint láttuk, tényleg így történt. Az elsõ fahíd kb. 20m-rel odébb a patak közepén feküdt.
Rózsika-forrásnál pecsét és tovarobogás.
A Kálvária-hegy most kihívás volt, már fáradtak voltunk. De mivel egy nálunk jóval idõsebb ember is felment, hát nem lehetett, hogy mi ne menjünk. Mikor felértünk 3 fiatal fogadott minket, szõlõcukrot, illetve fruttit kínálva.
A Rozália téglagyárnál lévõ ellenõrzõ pont kedves volt nekem. Ismét a már egyszer kapott finom nápolyi és sok-sok ásványvíz. Az Aranyhegyi-patak mentén meneteltünk dzsindzsán keresztül, egy bárányt lefényképezve útközben, aki megállt addig nekünk, végül a vasúti sínen át fel a fõútig. Átkelve a lámpás zebrán felfelé vettük utunkat, hogy mihamarabb elérjük a Péter-hegyet. Kanyargó fenyvesen át értünk el az ep-hez, ahol karikázás helyett most pecsétet kaptunk. Itt is, mint a legtöbb helyen megörökítettük a határköveket.
Leereszkedvén a hegyrõl, igyekeztünk a Róka-hegy felé. Már korábban, az Aranyhegyi-pataknál megtudtuk, nem lesz pontõr bent. Néhányan közülünk mégis bementek, és konstatálták, hogy nincs ott pontõr. Pecsét híján továbbindult az akkor már 15 fõre nõtt társaságunk.
Mikor a Zsellér-hegyen a hétvégi házak közt haladtunk, nem láttuk a tavalyi még álló Ezüst-hegyi kilátót. Valószínûleg lebontották, már tavaly is rosszul nézett ki. Helyette találtunk két pontõr, akiktõl megkaptuk a megérdemelt pecsétet.
Az aszfaltúton lementünk, mígnem elértük a Puszta-dombi keresztet, ahol feljegyeztük, mikor volt szerelmes Sanyi+ Gaby. Innen már egyenes út vitt be a már várva várt célba.
Beérkezés, pecsét, oklevél, hami és irány a HÉV megálló.

Köszönjük szépen, az idei év egyik legjobb, ha nem a legjobb túrája volt!
 
 
Falasok(k)Túra éve: 20092009.06.22 15:55:37
Falasok(k) 50


Miután a Velence 35 óta eltelt egy újabb hét, eldöntöttük, megyünk a Falasok(k)ra.
Az indulás nem a terveink szerint alakult, hála a BKV menetidejének. Hétórás tervezett indulás helyett, 7.30-kor sikerült elindulnunk. De legalább nem esett, mint tavaly.

Rövid sorban állás, több tucat elem leadása után elindultunk hát, hogy teljesítsük ismét az 50-es (46-os) távot.

A Hárs-hegyi-kõrútnál megvolt a bemelegítés. Még jó, hogy a rajtnál a sorban állás alatt levettem a pulóveremet, mely késõbb csak zavart volna a mászásban. Hamar felértünk az 1. ep.-hez, melynél egy kedves idõs hölgy pecsételt nekünk.
Innen lefelé haladva sok túratársat utolértünk, akiket sikerül megelõzni a Fekete-fejre való mászás közben. Ám, mikor végre felértünk volna, szembesülnünk kellett azzal, hogy az addig diktált tempónk gyors hozzájuk képest, próbáltunk minél elõbb felérni, (ezt az oldalt nem nagyon szeretjük felfelé) de kényszerlassításba kezdtünk. Mikor felértünk, egy túratárs közölte, nincs ep., majd lent.

Rendben, irány tovább. Végre leértünk a lovas tanyához. Mivel ezt a részt már párszor bejártuk, tudtuk merre menjünk. A mezõ szélénél láttuk, szabályosan lehet csalni. Nem örültünk neki, nem vagyunk a levágás híve, de ezt adták meg útvonalnak. Sokan biztos örültek neki, nem kellett kerülni. Bár ha szabályosan megyünk körbe, valakik akkor is levágják.

A Kecske-hátnál (2.ep.) leányzó egymagában pecsétel. Mondom neki, 50-es+ sorszámok. Õ sandán felnéz, lángol a tekintete. (Tán rosszat mondtam? Bocs, hogy szólni mertem!) Nem reagálunk inkább. Haladunk tovább egyenesen.

Nagy Kopaszra felfelé remek volt az út. Most pont a másik oldalon mentünk, szemben a téli túrával. Felmásztunk, megszereztük a 3. pecsétet is. A szélfúvás ellenére körbenéztünk, (a látványért megérte felmászni) végül lementünk.

Ott haladtunk lefelé végig Nagykovácsiba, ahol télen felmásztunk. Még néztük is, merre milyen jeges, latyakos volt az út. Hihetetlen!J Beérve Nagykovácsiba jobbos kanyart véve nekiindultunk a 4.ep. felkeresésének, bízva abban, lesz ott valami folyadék-utánpótlási lehetõség. Folyadék volt, szörp formájában. Egy (roppant vidám) hölgy töltögette a poharakat. Nos elõvettük az elemózsiánkat, és vígan elmajszoltuk.

Visszaindulva arra, amerrõl jöttünk nekiveselkedtünk az általam kevésbé szeretett kavicsos útnak. A forgóajtónál végre megnyugodtam, hogy letérünk róla. A forgóajtó nagyon jó megoldás, személy szerint tetszik. Itt belépve, elhagyott minket néhány futó. A Nagy-Szénásra is, mely egy gyönyörû hely, a hosszabb úton másztunk. Mivel általában nem sokat látni fent az idõjárás miatt, most láthattuk a Nagy-Kopaszt is.

Lefelé haladva kerestük a piros jelzést. Némi bizonytalanság után, egy túratárs megmutatta, (pont ott álltunk) merre van a lefele. A Hosszúárok tényleg hosszú volt és nagyon szép. Leérve az aljába találkoztunk egy a kiskutyáját sétáltató sráccal. Õ is arra haladt, amerre mi. Rátalálva a titkos kódra, elérve az elágazást, fejfelfújás után nekikezdtünk a már néhány héttel ezelõtt bejárt Antónia-árok ismételt meghódításának. Persze sikerült pont délben odaérnünk és másznunk felfelé.
Egy futó hölgy elrobogott mellettünk még az aljában. Látszott rajta is a meleg hatása, kb. a felétõl már õ is gyalog ment fel. Együtt értük ki onnan.

A Zsíros-hegynél elfordulva a zöldre lerobogtunk az Ördöglyuk barlanghoz. Ott közölte velünk a pontõr hölgy, ha elõbb érkezünk 10 perccel, talán bekukkanthattunk volna a barlangba. Bár köteles túra volt, elég hosszú kötéllel. Ja, és a pontõr srác épp egy kutyát próbált visszafogni, aki elhagyta a gazdáját valahol. Ment a nagy telefonálgatás kutyaügyben.
Követve a nyíllal ellátott lapot, tovább robogtunk.

Mikor beértünk Solymárra, örültünk, hogy feltölthetjük üvegeinket a templom elõtti kútnál.
Miután így is tettünk, célirányosan leereszkedtünk a fõút felé. Áthaladva a fõúton, követtük becsületesen a zöld jelzést. Mint késõbb kiderül, lehetett volna rövidíteni hátul. Nem akartunk csalni, ezért hát……….. Sebaj, közben jót beszélgettünk. Felérve a Szarkavárba csalódottan láttuk, hogy a fincsi pöttyös rudi leredukálódott egy tejkaramellre. ??? Lényeg, a pecsét megvan.

Mivel nagyon éhesek voltunk, már nagyon vártuk a beígért etetõpontot. Mikor végre odaértünk, tapasztaltuk, mások is vannak ott. Gyerekes családok mulatták az idõt.
Na de visszatérve az etetõpontra. Ismét csak, szinte muszájból ott lévõ fiatalokat találtunk.
Oké, nem egy leányálom kiszolgálni ennyi embert, ilyen melegben, de hát vállalták.
Az ellátás lehetett volna pazarabb is.

Elhagyva a pontot hamarosan elértük a Tök-hegy aljánál lévõ ep.-t. Az itteni pontõröknek az arcán felfedezni véltem egy-egy mosolyt. Pecsét után nekiveselkedtünk a hõn szeretett emelkedõnek. (Inkább a Bánya-hegy?) Felértünk a sárgára, kifújtuk magunkat, és folytattuk utunkat a Virágos-nyeregig.

Itt tudtuk, merre visz a sárga, ugyanis számtalanszor mentünk fel az Újlaki-hegyre. Talán csak éjszaka lenne némi gond. Talán. A hegyre szinte már visszajárunk, annyiszor másztuk meg. Fent a pecsét mellé járt egy csokis nápolyi. Itt kicsit ejtõztünk és lerobogtunk a már szintén ismert határ-nyeregig. A határkõtõl elég izgalmas volt az út. Nem elég, hogy csúszott, egy nõ végig vihogta az utat az elágazásig. Már alig vártuk, hogy lehagyjuk. Sajnos azonban utolértek minket.

Ez a rész nekem már szintén ismerõs volt. Tudtam, a sorompó után egy széles aszfaltút a Kondor utca vezet a Libanoni cédrusig. Mivel mi tavaly arra mentünk, kis vacillálás után követtük a többieket a piros körön a nyomós kútnál betérve. Végül is ugyanoda lyukadtunk ki, mint tavaly, csak másik irányból.
A cédrusnál pecsét, majd párommal egy-egy barackot és almát ettünk.

Az Ördög árkot átszelve, felmászva a Kis-hárs-hegyere elértük az utolsó elágazást. 25-ösök balra, 50-esek jobbra. Tehát mi jobbra haladtunk. Hogy idõt nyerjünk, elõre szaladtam, hátha sokan állnak pecsétért. Felérve a Nagy-Hárs-hegyre, láttam egy embert, aki fent fotózott. Gondoltam, jobb lett volna, ha lent pecsételnek. Sajnos felmásztam, nem láttuk a papírt a fán. Jobb lett volna közelebb rakni a kilátóhoz. Végül meglett a kód, és berohantunk a célba.
Nagyon jó idõvel teljesítettünk.

5-10 perc után, míg álltunk sorban, kiderült, sok elsõ túrázó majd postán kap meg mindent.
Mikor végre sorra kerültünk megkaptuk a nyomtatott okleveleket és a kitûzõket.
Kérdésemre, hogy nyertünk-e a tombolán (sok-sok tucat elem mellett nagyon valószínû lett volna), azt a választ kaptam, nem érkezett meg az autó, amely intézi azt. Ez jó!J
Tavaly nyertem. Akkor az volt a válasz: Van egy jó meg egy rossz hírem. A jó, hogy nyertél, a rossz, hogy nincs itt a nyereményed. (Akkor, most hogy nyertem?) Majd postán kézbesítjük.
Ez egy éve volt, azóta sem jött meg. Nem egy nagy dolog, de ha már nyertem, akkor nyertem!
A postán elveszett állítólag. Arról már lemondtam. Na de idén??????

Igazából a túrázás miatt jöttünk, ami jól esett, bebizonyítva magunknak, hogy két év alatt mennyit fejlõdtünk, meg a Budapest Kupa miatt.
Ugyanis azt szeretnénk megkapni………..


 
  vissza az túrákhoz
<<== túranaptár