Túrabeszámolók
|
|
Szeptember végén 35 km
Nagy örömmel indultunk neki az útnak. Mivel idén már voltunk a Pest határán 60-on, gondoltuk, miért ne mennénk erre is.
Autóval indultunk itthonról. Felszereltem a bringaszállítót, felraktuk rá a két bicajt, és 8.40-kor elindultunk.
A szervezõk kedvesen fogadtak minket. Mindhárman neveztünk (kisfiunkkal), de a kicsinek nem kellett fizetni, mindamellett õ is fogyaszthatott. Ezt köszönjük szépen!!
9.20-as rajtidõvel nekivágtunk.
Mindjárt az elején egy hosszú emelkedõ jött egészen a Zrínyi utcáig. Ott befordultunk abba az irányba, amerrõl érkeztünk. Miközben egy hosszú lejtõn ereszkedtünk, láttuk a szembõl jövõket, akik rendíthetetlenül nyomták felfelé a rajthoz. Hamarosan elértünk a keresztezõdéshez, ahol rátértünk a Péceli útra. Nagytarcsa felé a vasúti átjárón áthaladva rátértünk a Naplás útra, mely végig vitt bennünket az 1.ep.-ig, vagyis a Naplás-tóig. Útközben megelõztünk egy tucat fiatalt, akik 3 felnõtt kíséretében szintén gyûrték a kilométereket. A tó és környéke nagyon szép hely, ez jó választás volt ep.-nek. Mikor beértünk, készültek rólunk fotók (remélem, láthatjuk õket) kicsit beszélgettünk, és a pecsét beszerzése után tovatekertünk.
Innen kezdett izgalmas lenni a dolog. A Naplás út végén elkanyarodva jobbra, Nagytarcsa felé folytattuk az utat. Felfelé haladva a gyerek kérésére kicsit megálltunk megnézni a munkagépeket. A Nagytarcsai úton haladva két körforgalmat elhagyva, elértük Nagytarcsát. Mire felértünk a templom melletti emelkedõn, néhány embernek akkor jutott eszébe átmenni elõttünk, mikor épp kezdett visszaesni a lendületünk. Végül feljutottunk. Aztán következett a nagyobb emelkedõ. Mikor megpillantottuk a papírt, melyen az állt, 2.ep. 100m-re, megörültünk. Gyermekünk kicsit elzsibbadt és megszomjazott. Leszerelkeztünk, beszereztük a pecséteket, ettünk finom nápolyit, ittunk málnaszörpöt. Elköszöntünk és nekiindultunk a hosszú és elég meredek lejtõnek. Itt nagyon óvatosan ereszkedtünk, mert az út vége egy T elágazásba torkollott, ahol elvált a két táv. Elfordultunk jobbra, Pécel felé. Beérve Pécelre elég forgalmas úton haladtunk végig. Kiérve onnan, két körforgalmon áthaladva, Budapest felé vettük az irányt. Elérve a parkot, elõször jobbra, majd balra kanyarodtunk a lámpáig. A zebra után, feltekertünk ismét a Zrínyi utcán. A Rákoskerti sugárúton (mely a gyerek szerint is olyan, mint egy erdõ, nagyon szép) legurultunk a célig.
Ismét leszerelkeztünk és megkaptuk a megérdemelt okleveleket, kitûzõket. Néhány kedves szóval gratuláltak mindhármunknak. Egy kis pihenés, evés, ivás után, felraktuk a bringákat a kocsira, és hazamentünk.
Ha lehet, jövõre gyerek nélkül megpróbáljuk. Köszönjük a szervezõknek ezt a remek túrát!
|
| | | | |
| Meteor | Túra éve: 2009 | 2009.10.14 12:09:02 |
|
Meteror 21/B
Az akadémiáig mentünk a 61-es villamossal, és átszálltunk a 22-es buszra. A busszal végigmentünk a Budakeszin lévõ végállomásig. A kútnál feltöltöttük a már igen-igen apadt vízkészleteinket. A Z+ jelen elértünk a Mammut-fenyõknél lévõ rajthoz. (Örömmel láttuk a mamutcsemetéket) 12.05-ös rajttal elindultunk. Az elején jelzetlen úton haladva, egy fatelep mentén, néhány létrát megmászva, elértünk a Hosszúhajtási-hegyre, a Hosszúhajtási kõbányánál lévõ 1.ep.-hez. Innentõl az M jelzésen haladtunk tovább. Sokakat megelõztünk, szinte állva hagytuk õket. Pedig nem is mentünk gyorsan. Rátértünk a Z háromszögre. Hosszú emelkedõ után, a Feket-hegyek, Tarnai Pihenõ 2.ep. következett. Itt már sokszor jártunk idén. Gyönyörû a kilátás innen. Ez az egyik legszebb hely. Innen felfelé egy kevésbé kellemes emelkedõ következett a P háromszögig. Itt egy srác lustaságból levágta az kanyart a már kitaposott részen. Nem sokat nyert vele, mert fent a P-n megelõztük. Fent a P háromszöget felváltotta a P-, melyen továbbhaladtunk.
A Vöröspocsolyánál 3.ep., (itt is sokadszor jártunk) egy férfi várt minket a pecséttel egy összecsukható széken ülve. Lenyomta a pecsétet, és utat mutatott nekünk. A P- jelen lerohantunk Remeteszõlõsre. Áttértünk az úton, jobbos kanyart véve az Ördög-árok felé haladtunk tovább. Az utcában megláttunk egy nyomós kutat. Abban a reményben megálltunk ott, hogy utána töltjük a vizesüvegeket. Sajnos a kút üzemen kívül volt. A villanyoszlopnál, melyen a K+ volt, balra fordulva ráleltünk a 2. már mûködõ nyomókútra. A kutat elhagyva betértünk a 4.ep.-hez a Remete-Szurdokba. A padon ülõ pontõrtõl megkaptuk a pecsétet, majd odébbálltunk. Itt elég sok turistát megkerülve kiértünk a szurdokból az országos K- re. Egy bal kanyar vétele után felértünk a buszmegállóig, ahol az oszlopon lévõ jel mutatta, merre tovább. Újra balra, jobbra, végül egyenesen elértünk a máriaremetei Templomhoz, az 5.ep.-hez. A pontõröktõl megszereztük az utolsó pecsétet, és nekiindultunk a végsõ szakasznak. A templomtól lefelé elértük a Zsíroshegyi utat, melyen az utóbbi idõben minden keresztezõdésben lassítókat tettek. (Nem rossz ötlet) Hosszas aszfaltozás végén végre megpillantottuk a Nagyrétet, mely már a túra végét elõjelezte. Itt még egy kis mászás, és beértünk a célba.
A gyermekvasútnál: cél pecsét, Bp.kupás pecsét, kis üdítõ és kitûzõ. Megettük a még meglévõ szendvicseinket és autóba ülve hazaindultunk.
Köszönjük a túrát!
|
| | | | |
|
| HASE 20 | Túra éve: 2009 | 2009.10.14 12:02:17 |
|
Hase 18
8 óra elõtt megérkeztünk Hûvösvölgybe. A rajthely megtalálása után beálltunk a sorba.
Mivel versenyt „futottunk”, mind az idõvel, mind a többiekkel, ezért többen ugyan azt a rajtidõt kaptuk. A fura csak az volt, hogy több korcsoportot vettek teljesítés szempontjából. Ez persze így nem volt rendben, hisz egy huszonévest nem lehet egy kalap alá venni egy negyvenessel.
8.00-kor nekiindultunk a S- jelzésen a Vadaskerti, katonasír, 1.ep-hez. Sokan nem voltak elõttünk, mikor odaértünk, már felfelé lemorzsolódott a társaság nagy része. Gondoltuk pecsétet kapunk és mehetünk. De nem! Név bediktálása, elfelejtett pecsételés, közben egy ismerõs befutása közbeni kizökkenés a pontõröknél. Ezt így elhúzni, mikor idõre megy az egész!! Mivel rosszabb idõre számítottunk, felfelé már neki kellett vetkõzni.
Már induláskor volt, aki úgy kezdte, hogy õ fel nem megy az Újlaki-hegyre. Sajnos rajta kívül többen ugyanígy gondolták. Nem is másztak fel. Ezek az úgy nevezett „becsületes emberek”.
A hegyrõl több embert is láttunk, amint alulról kerülik meg a hegyet. (Ide tehettek volna egy aláíró pontot. Talán akkor mindenki kénytelen felmenni.) Gondolom nyugodt lelkiismerettel átvették, mind a kitûzõt, mind az oklevelet. „Szép dolog”.
Leértünk a Virágos-nyeregbe, (mely az egyik kedvencem) és a következõ ep. felé folytattuk az utat.
A 2.ep-nél (itt megint találkoztunk azokkal, akik kihagyva az Újlaki-hegyet, már visszafelé jöttek elõttünk) ismét név bediktálása+ aláírás. Minek? Ott a sorszám. Na sebaj.
A Vihar-hegy megmászása után (ezt már nem lehetett lecsalni) megérkeztünk a Hármashatár-hegyi, 3.ep-hez. Már vártam, hogy itt is kell a név, netán aláírás, de csak sorszámot kértek. Kicsit párás volt az idõ, mégis egész kivehetõ volt a Duna. Szép a kilátás. Innen hosszasan ereszkedtünk lefelé, miközben néhány futó elhaladt mellettünk.
Leérve a Fenyõgyöngyére, a K-n találkoztunk néhány futó hölggyel, akik épp melegítettek.
Az Árpád kilátóhoz, 4.ep, kellemes, egyenletesen emelkedõ szakaszon jutottunk fel. Meglepetésünkre senki sem volt a kilátónál. Pedig 10.00 volt már. Pecsét megszerzés, hátraarc, és lerongyoltunk a kellemes napsütésben. Persze itt is volt olyan, aki az utat lecsalva, szembe jött fel ott, ahol lefelé kell menni, és mikor hangot adtunk észrevételünknek, vigyorogva beismerte azt. Az ilyenek még ’teljesítménytúrázóknak’ tartják magukat. Felháborító! A célban persze, elveszik mások szintidejét.
Ismét elértük a Határ-nyerget, majd tovább haladtunk a K-n. A repülõtér ezen oldalán még sosem jártunk, nagyon tetszett. Az utolsó, 5.ep-nél a pontõrök egy kedves idõs házaspár volt. Néhány határkõ lefotózása után befutottunk a célba.
A hûvösvölgyi utat elérve, megint találkoztunk azokkal, akik nem izzadtak meg a Virágos nyereg felé menet. Végül 2:45-el értünk célba, 15 kilométert számolva. Persze a célban lévõ hölgynek gondot okozott a lapunk, nem tudta mit kezdjen vele. Ha egyszer verseny, minimum egy célidõt kéne ráírni.
Kérdésünkre, hogy hogyan zajlik a díjátadás, azt válaszolták 15.00-kor lesz, amikor már mindenki beért. Mi, meg akik még tovább mentek a Meteorra, nem tudták megvárni a végeredményt. Addig nem tudtunk várni.
Végeredményben, amint lehetett indultunk tovább. Megvan a pecsét, ami a Bp. kupához kell. Az sem akárhogyan. Egy pecséttel két helyre sikerült pecsételni. De megvan.
A szervezésben még lenne mit tanulniuk.
Valószínûleg többet nem jövünk erre a túrára.
Köszönjük
|
| | | | |
|
