Túrabeszámolók
|
| Bartina | Túra éve: 2009 | 2009.01.18 14:37:47 |
|
Bartina 30+15 km
Kicsit keveselltük a 26 km-es távot, ezért ismét duplázással próbálkoztunk, amibõl végül is egy hosszú és egy rövidtáv teljesítése sikeredett.
Ezúton kérek minden túratársamat – már aki ismer személyesen -, hogy ha meglát egy túra elõtt útra készülõdni, kérdezzen rám, viszem-e a fényképezõgépemet!
Ez már a 3. túra az idén, amikor végigsajnálkoztam a túra elsõ szakaszát, amiért megint otthon vagy a kocsiban felejtettem a masinát. Az egyszeri ember azt hiheti, a fehér az csak egyféleképpen lehet fehér, de kiérve a hajnali nap által beragyogott téli természetbe veszi csak észre hányféle árnyalata is van ennek az egyszerû színnek! Az érintetlen hó csillogását pedig nem lehet elégszer megcsodálni…
7 órakor rajtolunk el Kakasdról egy kecskeméti triatlonos barátnõmmel, Évával és Vaddinoval hármasban. Az avarral és pár centis hóval borított ösvényeken még jól haladunk, de a földutakon már eléggé nehezen. Az út felszínét az alábbi erõk formálták: a sarat felszántották a jármûvek kerekei, ez megfagyott, kapott egy kis ónos esõt, majd hóréteg álcát. Tehát lépj bátran bárhova, vagy a bokád megy ki, vagy elcsúszol.
Szinte erõltetett menetben toljuk felfelé a Várhegy-tetõre az elsõ „lukasztós pontig. Nyomás tovább a P háromszögön az Öreg-hegygerincén, s már ki is érünk egy rét szélére. Rácsodálkozunk a fentebb írt természeti csodákra, sok-sok sajnálkozás a fotomasina hiánya miatt, majd a Dél-Dunántúli Kéken hullámvasutazunk a Sötét-völgyben a Fazekas völgyig. Egy hosszabbnak tûnõ emelkedõ után elérjük a forraltboros pontot, ahol még csak készülõdnek a nedû elkészítésében. Személy szerint nem is vágytam e korai órában ilyen jellegû innivalóra, felkapunk hát egy-egy almát és már ereszkedünk is lefelé a rémségesnek elõrevetített Ladományt megelõzõ szurdok irányába. Útközben Éva otthagy minket, egyenletesen fut minden terepen, nekem/nekünk ez nem megy még, majd 2 másik futó is megelõz, õket egy darabig még láttuk együtt haladni a távolban, aztán nem is találkozunk másokkal, míg vissza nem érünk az itató-ponthoz.
Mivel elõttünk még csak õk 3-an jártak a szurdokban, szinte nem is tapasztaljuk a jegesedést, már csak a szervezõk által leszórt homok miatt sem. Sajnálkozva gondolok az utánunk jövõ, vélhetõen pár száz túrázóra…
Ladományi pont után ismét természetcsodálás a szorgalmas lábkapkodás közben, Dani még egy emelkedõn való futásra is rá tud venni, itt még mindig reménykedtünk, hátha duplázhatunk. Elkocogunk a halastavak és a Honigpusztai tehenészet hangos, de szerencsére láthatatlan kutyái mellett, majd ismét emelkedõbe kezdhettünk a K+en a grábóci bekötõútig. Grábócon kapjuk a 3. pecsétünket, hogy aztán továbbhaladhassunk Grábóc szegényes házai között. A majorság mellett minden évben elhaladunk, most a hideg miatt a villanypásztor se jelentett veszélyt. Ismét K jelzés, néha futunk hátha, hátha 2x30 lehet még… De már jól jönne egy kis innivaló is, várjuk már nagyon az itató- pontot. Nekem még langyos volt a tea a zsákomban, de Dani vize már egészségtelenre hûlt.
Forraltborozgatás közben be kell látnunk, a 2 kör a Ladományi és a Grábóci pontok nyitvatartási ideje miatt csak rövidebb lehet, akármennyire is rohannánk. S még nem is sejtjük a ránk váró Óriás-hegyi szakasz meglepõ nehézségét. Sebaj, haladjunk, így is nagyon remekül éreztük magunkat, süt a nap, friss hó mindenütt, még kevésbé csúszósak az ösvények. Rövid kocogás ismét a Haramia-forrásig, az esõházban többféle (5?) Balaton-szeletbõl választhattunk, gyorsan tovább, s közben nyafogok, hogy nem tudok emelkedõn enni, ebbõl fulladás lesz.
Ha jól emlékszem elõzõ este mókáztunk a hegyek 2-300 méteres „magasságain”, pedig ha tudtuk volna! Na, itt már nem volt teljesen õszinte a mosolyunk.
Felfelé haladva én is találok egy mobilt, zsebre teszem, érdeklõdgetek az utolérteknél, kinek hiányozhat, de egy darabig nem találom a gazdáját. Gondoltam, majd felhívja saját mobilját… Pár km-t kellett csak haladni, már jön is velünk szembe egy kétségbeesett srác a telefonja után kérdezõsködve. Szegény nagyon meg volt ijedve, még csak nemrégen kapta és tényleg helyes kis készülék volt.
Az Óriás-hegy legyõzése után egy kis szántóföld kerülgetés következik, csendben hálát adok a fagyos idõért, de ez a hálálkodás nem tart sokáig… jönnek a szõlõföldek meredek szurdokszerû csúszós útjai. Dani egy nagy esést könyvelhet el, én 2 kicsit és végigóvatoskodjuk a szakaszt. Fel sem tûnik a leszálló a köd, mely kissé barátságtalanabbá teszi az idõjárást.
A város elején még van egy „szurkálós” pont, behúzzuk, majd óvatoskodó futás a célig, 4.33 körül lett az idõnk végül is. Utólag elégedettek voltunk ezzel az eredménnyel, még ha nem is így terveztük.
Bóbic segítségével ismét kijutottunk Kakasdra s nekivágtunk a 2. körnek. Egy szendvicsekkel teli nylonzacskót lóbálok a kezemben, a forraltboros pontõrök ellátmányát bízták rám.
Már egyáltalán nem találom olyan szépnek a tájat, mint hajnalban. A nap süt ugyan, de az ösvény érthetõ módon feltúrva, a fákról szorgalmasan olvadozik nyakunkba, fejünkre aláhullva a zúzmara. Ismét magunkban haladunk az erdõben, csendben, szótlanul, fáradtan kissé. Furcsa érzés ugyanazt az útvonalat elsõnek és utolsónak is megtenni, mivel jóval a seprûk után indultunk el.
Hosszasabban borozgatunk, beszélgetünk a ponton, a fáradtságtól kényelmesebbre vett gyaloglás után. Elég nehezen is indulunk tovább, már kezdek fázni a rám izzadt ruhákban, ami a késõbbiekben sem tud átmelegedni a lassúcska tempó miatt. A Haramia-forrásnál is tovább beszélgetünk, melegedünk a tûz körül, nem nagyon sietünk nekiindulni az Óriás-hegynek. Szerencsére Daniból egész fölfelé vezetõ úton dõl a „hülyeség”, általam ismeretlen humoristáktól idézget, ezt rekedtes nyihogással jutalmazom, már csak ez jön ki a fájó torkomon. Így könnyebben is érünk fel az addigra saras-csúszóssá vált meredélyen.
A szõlõföldek közötti szakaszt immár sikerül esés nélkül megúszni, viszont sokkal óvatosabban kell haladnunk, hogy ezt el tudjuk kerülni. Mókásak lehetünk majdnem négykézláb haladva, de ez ott már nem sokat érdekel minket, inkább szórakoztat.
Ismét célba érés, csodálkozó hölgyek: mi? 2x? hogyan?
Hiába, a Bartina a kedvenc túrám, ezt mindenki meg is értheti, aki részt vett már egyszer is rajta.
Köszönöm ezt a szép, változatos napot az IFU szervezõinek és Vaddinonak is.
|
| | | | |
| BUÉK | Túra éve: 2009 | 2009.01.14 22:05:04 |
|
BUÉK 20 2x
Általában hosszabb távokra szeretek járni, emiatt tartottam jó ötletnek, hogy ha sikerülne, akkor egy nap 2-szer is végigmenjek az útvonalon. Így már érdemesnek tartottam elindulni idén már 3. alkalommal erre a 20 km-s túrára Kecskemétrõl Highlander88 társaságában, hogy Hûvösvölgyben csatlakozzunk az ötletadókhoz.
Nappali budapesti közlekedéshez szokva jól elkalibráltam az utazáshoz szükséges idõt, így már fél 7-kor a Rajtban voltunk, pár perc múlva már láthattuk is az elsõ indulókat. 7 órakor mi is elrajtoltunk, gondolván, Vaddino és Dj Rushboy úgy is fut, majd csak utolérnek, sõt el is hagynak minket.
Miután megkaptuk az induló csomagunkat a szervezõktõl, erõs tempóban megindultunk felfelé, amire a hideg idõjárás miatt külön szükségem is volt. Hamar beállt az „üzemi hõmérsékletem”, már majdnem melegem is lett, nem úgy a hátizsákomban hozott teámnak. Az sajnos rövid idõn belül befagyott, így az elsõ túrán nem is tudtam inni szinte semmit.
Nagyon tetszett a fagyos-hideg égbolton felkelõ vörös nap látványa, s ismételten megfogadtam, nem indulok neki többé túrának fényképezõgép nélkül. Igenis kell lenni annyi idõnek, hogy az ilyen látványt meg tudjam örökíteni! Reménykedem csak, hogy megtette valaki helyettünk…
Már az 1. pont, a Hármashatár-hegy elõtt utol is ért minket Vaddino, akirõl kiderült, hogy nem feltétlenül akarja a teljes távot futni. Mivel a lejtõkön én is szívesen kocogok-futok, Highlander88 viszont következetesen maradt a gyaloglásnál, így elköszöntünk Tõle, s a táv hátralévõ részét, ahol lehetett tempós kocogással tettük meg.
Néhány helyen elbizonytalanodtam az útvonalat illetõen annak ellenére, hogy már voltam itt az elõzõ években, sok helyütt azonban emlékeztem a helyes irányra. Tavaly hihetetlenül balga módon elkavartunk az Árpád-kilátónál, így hát itt biztosan tudtam merre is kell menni. Hamarosan elértük az Apáthy-sziklánál lévõ pontot, ismét megcsodálhattam a kilátást, majd következett egy kis városi „hullámvasutas” szakasz, a piszokul emelkedõ Szerb Antal utcával együtt.
Sajnos nem olvastuk elég gyakran az itinert így fordulhatott elõ, hogy a 3. pont elõtt, a Z jelzésen felfelé haladva automatikusan mentünk tovább, annyira lefoglalt minket egy szájában faággal is ugatni tudó kutya látványa, ahelyett, hogy balra fordultunk volna a Z+-re. Pedig utólag láthattuk, mennyire jól ki volt szalagozva az elágazás. Szerencsére csak egy szûk km-t tettünk meg feleslegesen. Dj Rushboy valószínûleg itt elõzött meg minket, mert csak a célban találkoztunk vele, annak ellenére, hogy jóval utánunk csak el. Ragyogó idõt ment ismét, de ennek leírását meghagyom neki.
Egy kis ereszkedés a Budakeszi útra, majd ismét gyalogos tempót igénylõ emelkedõ a Nagy-Hárs-hegyre, ami engem már meglehetõsen lefárasztott, nem úgy Vaddino-t. Többször javasoltam neki, menjen csak a saját, nálamnál nyilvánvalóan gyorsabb tempójában, de nem tette, bevárt a pontnál, ahova néhány métert lemaradva értem csak fel.
Itt, és még késõbb is szomorúan tapasztaltuk, milyen sokan rövidítenek, ezt igazolta a pontnál „õrködõ” hölgy is… Mindegy, ez az õ dolguk…
Innen már szinte végig lefele haladtunk, jó részét futva, már ahol nem volt veszélyesen jeges az ösvény. Kevesen voltunk még az elején, jól tudtunk haladni.
A Nagy-réten állomásozó utolsó pontnál megkaptuk hagyományosan a szaloncukrunkat, jól is jött, kezdtünk már éhesek lenni.Pár száz méter után már célba is érkeztünk, Vaddino-nak sikerült 3 órán belül 2.49 alatt beérnie, nekem a korábbi indulás miatt 3.04 lett az idõm.
Jöhet a 2. kör!
Gyorsan ettünk és nekirugaszkodtunk még egyszer, már szinte a seprûk indulás után pár perccel.
Gyorsan elhagytuk õket, s már haladtunk is felfelé az idõközben közel 1000 túrázó által letaposott ösvényeken. A nap közben felkelt, már más arcát mutatta a táj, bár még mindig meglehetõsen hideg volt. Kerülgettük/elõzgettük a túrázók szinte mindent korosztályt képviselõ kisebb-nagyobb csoportját.
Sokan nem szeretik a „tömegtúrákat”, én személy szerint örömmel láttam, mennyi embert ki tudtak csábítani a természetbe a szervezõk ezen a napon is. Azt is eléggé türelmesen fogadtam, hogy a ritkábban túrázók mennyire nem foglalkoznak a hátuk mögött hallhatóan gyorsabban érkezõk elengedésével. Nyilvánvalóan nem kerülgettek még senkit… Ez is a tömegtúra velejárója.
Jóval többet gyalogolva haladtuk, én már túljutottam a holtponton, valószínûleg csak így fordulhatott elõ, hogy néhányszor lebeszéltek a kocogásról. Ennek ellenére a 2. kört is sikerült 3.18 alatt megtennünk, ami mindkettõnket meglepett kissé.
A célban megkaptuk a teljesítéseket igazoló okleveleket és a kitûzõket, a szintén hagyományos virslit és forró teát… minden ellátás nagyon jól esett! Köszönöm!
Ismét egy az MVTE által igényesen megszervezet túrán vehettem részt, nagyon jól éreztem magam, köszönhetõen ezt a szervezõknek és a túratársaimnak, Highlander88-nak és Vaddino-nak.
|
| | | | |
|
