Túrabeszámolók


túra éve: 2008
Magashegy 45/25/15Túra éve: 20082008.10.05 16:41:18
Magashegy 2008.09.27.

Életem elsõ teljesítménytúrája

Imádok kirándulni, erdõn, mezõn, hegyen-völgyön keresztül, nézni a tájat, fákat, virágokat. Bevallom a teljesítmény szó megijesztett elõször. Olyan szigorúnak és hivatalosnak tûnt, de a 15 km-re „elõírt” szintidõ bevehetõnek tûnt.
Baráti társasággal mentünk le Budapestrõl már elõzõ este és a rajt közvetlen közelében töltöttük az éjszakát egy tüneményes kis ékszerdoboz faluban, Szanticskán. Olyan béke és nyugalom van ott, hogy tényleg odajár a csend is pihenni, ahogyan ezt hirdeti a honlap valóban nem szerénytelenül. Mindnyájunkat lenyûgözött a táj, az õsz színei, a szervezés és a lelkes túrázók tömege. Mert igaz, hogy elsõ alkalommal került megrendezésre a magashegyi túra, de így is 88 résztvevõ kapkodta ki a tollat egymás kezébõl a reggeli nevezésnél, köztük rengeteg kisiskolás is.
Ahogy már említettem a rajt Szanticskán volt. A menetlevél és túraleírás átböngészése után elindultunk, hogy kövessük a „sárgaszalagos utat”, ahogy ezt a túra fõszervezõje Hoskó Roland a lelkünkre kötötte. Követtük is, de közben annyi látnivaló volt, hogy csak kapkodtuk a fejünket. Betonrakétára hasonlító kilátóba másztunk, csipkebogyóbokrok közt akadtunk fel, a felsõvadászi kastély-iskolában irigykedtünk az itt tanuló gyerekekre, megkaptuk a templom nagy vaskulcsát, hogy azt is megnézhessük. De kénytelenek voltunk elhagyni Felsõvadászt, hogy folytassuk utunkat. A faluból kivezetõ Honvéd utca rabul ejtett bennünket újfent a csodálatos vályog-és vert falú házakkal, és bájos idõs nénikkel, akikkel vidáman elbeszélgettünk. A faluból kiérve egy napraforgó mezõn találtuk magunkat, amiben annyit „játszottunk”, hogy elfelejtettük nézni a jelzéseket, így a 15km-es távunkat erõsen megnöveltük. „Telefonos” segítség után visszataláltunk a helyes útra és szép lassan leereszkedtünk Nyéstára, ahol az ellenõrzõ ponton hatalmasat piknikeztünk és a menetlevelünkben megbújó vaddisznós, farkasos igazolópecsétünk mellé egy õzikéssel is gazdagodtunk. Innen már a cél felé vettük az irányt. Útközben varázslatos aranysárgán kisütött a nap is, átvágtunk mezõkön, patakocska medrén, erdõn és egy gyümölcsös mellett elhaladván fincsi almákat kóstolgattunk mielõtt elcsigázva beértünk a célba, újra Szanticskára. Ott finom melegétel és szép kitûzõ fogadott.
Büszkék voltunk magunkra, hogy végigbaktattunk a távon. Jövõre újra itt leszünk, mert a Cserehát végérvényesen belevésõdött a szívükbe.

Ringhofer Monika
 
 
vissza az túrákhoz
<<== túranaptár