Túrabeszámolók
|
|
Kihívásnak tartottam a kiírásban elõzetesen szereplõ 1000m szintet. Persze a fele sem volt igaz :-) Frua is lett volna, mert figyelembe véve hogy körtúra és 47km (max. a fele, 23km megy felfelé), az ÁTLAG 4% feletti emelkedõket jelentene...
Több mint fél óra szöszmötölés után, 9:53-kor indultam, ám meglepõ módon nagyon hamar utolértem Vagdalthús barátomat, akit nem vettem észre, mint indulót. Ha már így alakult, inkább tartottunk egymásnak élménybeszámolókat, mintsem lehajtsam magam egyedül a szokásos módon. Kész szerencse hogy észrevettem õt, általában nincs idõm megnézni a túraarcokat elõzés közben :-)
A hétvégére zordra fordult idõvel meg lehettünk elégedve, mert egy csepp sem esett, és néha még a nap is felderengett. A nagytarcsai emelkedõt azért nem tudtam kihagyni, hogy ne zúzzak fel saját tempóban, így felfelé nyomtam egy 20 körüli átlagot, majd következett 6 és fél perc pihi, evés-ivás a dombtetõn. Elég sokat szoktam itt edzeni, legutóbb hétfõn mentám át párszor ezen a dombon oda-vissza, a végén el Isaszeg túlvégéig és vissza. Ismerek itt minden bokrot és nyulat :-)
Laza tempóban folytattuk utunkat. Az elsõ ep-n kaptunk egy jólesõ magnéziumos italt és megtudtuk, hogy 180 induló jött össze. Kistarcsán kesseltünk egy multi geoládát: GCHABA. A szintidõbe minden belefért :-) A hungaroringen motorosok zúgattak, fényképezgettünk a távolból. Mogyoródon volt a második ep. A Pipa csárda szolgáltatásait ezúttal nem próbáltuk ki, utólag kár érte.
Ez elõtt, na meg Szadán, 6% körüli emelkedõcskék állták utunkat. Én nagyon jól éreztem magam a túratársak tempójában, 100 alatt volt végig a pulzusom. Még sosem mentem felfelé úgy, hogy csak hagytam forogni a lábamat mindenféle erõ bevetése nélkül, ma megtudtam hogy van ilyen is :-) Azért volt aki küzdött itt, egy fiatal kerekes óriási áttételt próbált meg szaggatni, volt vagy 30-as pedálfordulata maximum, de azért nem váltott volna feljebb, hiába buzdítottam :-)
Jó kis túra volt, útközben mindenhol útfelfestésekkel, a célban finomságokkal, kezdõdõ koncerttel, szomorú búcsúval Husitól... |
| | |
|
Börzsöny50 MTB
Nagyon nem szeretek panaszkodni, de felháborított amit ezen a túrán kaptam 900ft-ért. Csóványoson egy korty víz, annyi nem volt, hiába kértem. Ez rettentõen lelombozott, miután feltoltam a bringát 938m magasra. Ám nem csak itt, máshol sem volt se egy 70ft-os csoki, se egy deci víz. Persze, a "hüttéknél" a mellékhelyiségben mindenki megtámadta a hidegvizes csapot ebben a tikkasztó hõségben (35 fok, melegrekord, elsõ regisztrált szeptemberi hõségriadó), de az bármikor a megfáradt túrázók rendelkezésére áll - szerencsére! Mert a szervezõktõl éhen és szomjan haltam volna a szokásosnál magasabb nevezési díj fejében. Tény, hogy a végén a Juliánusz kilátónal elfogyaszthattam egy falat! finom dinnyét és Nagymarosnál egy hagymás zsíroskenyeret, köszönöm! Még jó, hogy nem a 110-en indultam 2500-ért. Annyiból elmegyek 4 olyan túrára, mint a múlt heti feneséges Mályvád55, ahol konkrétan 4km-enként teletömtek az ellenrõzõ pontokon mindenféle finomsággal (óriási kókuszrudak, alma, zsíroskenyér félúton, édességek és persze víz), majd a célban még szabadszedéses babgulyás és annyi jégkrém járt, amennyi belénk fért. Na igen, oda jövõre is visszamegyek...
Egyébként a terep tökéletesen élvezhetetlen kerékpárral. Hogy jót is mondjak, életemben nem ettem ennyi finom szedret, mint ezen a túrán. Életmentõ volt. |
| | |
|
|
20080419, Aszód70
10:10-kor sikerült elindulni egy túratársammal, így a zuhogó esõben kicsit elterelõdött talán a figyelmünk arról, hogy mily kegyetlen velünk az idõjárás. Ez a létszámon is meglátszott, a tavalyi 70 indulót idén 12 váltotta fel ezen a távon. Szélárnyékba sem lehetett beállni a felcsapódó sárlé miatt, így evickéltünk Vanyarc felé. Itt tapasztaltuk meg elõször az aszfalt elviselhetetlen minõségét, ami aztán végigkísért minket, tetõzve az elképzelhetetlent is! A Paris-Roubaix-n éreztem magam, és sokszro örültem, hogy én csak feleannyival megyek, mint a sztárok.
A szervezés viszont nagyszerû volt, és a kis létszám miatt már-már túl bõséges is. Mindenhol frissen hámozott banándarbok, szõlõcukor, víz várta a kevéske elvetemült kerekest. Mi ráadásul olyan elvetemültek voltunk, hogy tettünk hobbyból egy kitérõt Bercelre és vissza, +10km és +130m szinttel. Ezután újra leelõztük azt a 4 fõs montis csoportot, akiket már korábban is láttunk az út szélén ácsingózni. Vanyarcnál nem hitte el a szervezõ, hogy szerintem mögöttünk vannak azok (29km-nél), akik egy órával elõttünk indultak.
Az esõ aztán elállt, viszont az az irdatlan szembe, néha oldalszél sem esett semmivel jobban hullámvasutazásunk közben. Na de kérem szépen, a kerékpársport nem teremsportág, a kerékpár pedig nem szépségápolási szer. A vége elõtt 20km-rel már nem volt erõm vezetni újdonsült barátomnak, és az emelkedõket is inkább csak a lejtõkkel együtt tudtam összegezni. Mire beértünk a célba, 76km helyett 86-ot tekertünk 3:12 alatt (26.8-as átlag), és 500 helyett 828m-t emelkedtünk (kitérõnk nélkül is lett volna 700m!). A célban már napsütés várt ránk és rengeteg zsíros hagymás kenyér, sokféle üdítõvel és kedves szavakkal, jópofa egyedi kitûzõvel. |
| | |
|