Túrabeszámolók

Jáde 25

A korábbiaktól eltérõ véleményt szeretnék megfogalmazni a túrával kapcsolatban: én remekül éreztem magam. A fizikai kihívás mellé kiváló szellemi is társult: folyamatosan olvasni a leírást, nézni a város- és turistatérképet, idõnként megerõsítésként még a tájolót is. Ezek alapján (meg némi rutin segédletével) végig tudtuk követni az útvonalat, illetve egyszer nem pont ott sikerült mennünk, ahol kellett volna, de mindvégig tudtuk, merre járunk. Egyetértek persze azzal, hogy némi szalagozás vagy táblázás a kritikusabb helyeken nem ártana, de így is élvezetes volt a dolog. Az útvonal szinte 100 %-ban ismeretlen volt számomra, nagyon tetszett Fûzfõ maga, a kerékpárút Szentkirályszabadja és Almádi között meg az üdülõtelep a végén. A rendezõk lelkesek, kedvesek, látszik, hogy szívbõl csinálják. Mindig is díjaztam azokat a szervezõket, akik a lakhelyüket és környékét akarják megmutatni másoknak. A rajtidõ remekül eltalált, nyári nappali túrának szerintem erõs lenne, még délután is iszonyú meleg volt. Izgalmas kihívás volt, érdekes helyeket ismertem meg, pedig a környéken már sokszor jártam.

Összességében nekem nagyon tetszett a túra, az agyat is megdolgoztatta, nem csak a lábakat. Tájékozódási jellegû volt, az igaz, de én imádom az ilyen kihívásokat. Köszönöm szépen a túrát.

********* 

Nyáreste Fûzfõn 

Gyártelepen a rend, mint megszokott holmi van jelen. Virágos kedvû utcák, magukért jótálló házak és az állandóságnak még megmaradt cserepei. Összerakható belõlük a múlt egy kedvünkre való része. Olyan kor, amelyben éltünk, s már nem fogunk. (Ne legyen túl nehéz mirajtunk az ítélet…) A nyárba belekap, függönyt lenget a nyitott ablakokban, gyermekek sikongása keveredik mellé, vízipisztolyokkal vívott csaták emléke, munkások a buszokra várva, melyek füstölögve húznak a gyárak felé. Tompul már, de még érezhetõ a jelenléte.

A Zöld elõtt valahányszáz méterrel (errõl az aszfaltra frissen festett felirat informál) az út fölé hajolnak a fák, árnyba és - este közeledvén - félhomályba burkolva az arra járót. Biciklik gurulnak, a kerekek alatt surrog az aszfalt, megkönnyebbülve sóhajt, valahányszor az éjszakára gondol.

Fürdõnadrágos férfi nyírja a füvet, az üdülõtelep íratlan rendje szerint, a nõ bent olvas, esetleg rejtvényt fejt. Törölközõk száradnak minden korláton, a teraszokon fiatalok ülnek különbözõ italok társaságában. Lehetne frottírból szárnya a világnak, hogy belesírja összes bánatát az ember és mégse csorogna ki belõle egy csepp sem. Minta-este, nyár, de nem rögzült még a fejekben, megvannak a reflexek, holnap esõ is lehet.

A Messzelátóból az este megtekinthetõ, összes elképzelését elénk tárja, adódik a következtetés, meztelen. A tóra rászáll, elkéri kölcsönbe a fényeit.

A nõ körbefutja az utcákat, Lotz, Jedlik, Arany, Krúdy, (aki tán ma is ott ül egy padon Óbudán), már sötét ahhoz, hogy különbséget tegyen, még világos, miért.

Üres sörösdobozok és ételszag. Rovarok zavargásai a reflektorok fényében. A strandidõ lejárt, a csónakokat felfûzték. Most ijednek meg, ahogy az ember is akkor kap észbe, ha már körbeért a lánc.

Fénykötegekkel üzen a közelítõ éj. Még él a ma, de vesztét érzi, kívánja, hogy történjen vele valami fontos a vég elõtt. S mi lenne fontos, mondd? Látni az élet ezer jelét, égen, tavon, emberek arcán. Látni és megjegyezni, s néha - ha úgy esik – elmondani.

Sajnos nekem sincsenek túl jó tapasztalataim.

Az is furcsa volt, hogy sehol egy kis tájékoztató jellegû webes megjelenés, ahol nyerhetne az ember megerõsítést, hogy meg lesz tartva a túra, aztán az egyetlen emailcímrõl sem érkezett válasz ezirányú kérdésemre.

A rossz minõségû fénymásolt térképet maximum azok tudták használni, akik jól ismerték a környéket, ezt onnan tudom, hogy folyton bolyongó túrázókba botlottunk, miközben mi is bolyongtunk :-)

A túraleírás olyan tájékozódási pontokat tartalmazott, amelyek vagy nem voltak ott, vagy csak régen voltak ott, vagy csak egyszerûen bénán volt leírva.

Elég sok volt a településen belüli séta.

Kiváltképpen furcsa volt, hogy 1(!) ellenõrzõponton volt csak minimális mennyiségû víz, nemhogy valami más is.

Az már csak a hab volt a tortán, hogy más távra szóló volt a kapott kitûzõ (felajánlották ugyan, hogy küldenek postán jót) és az oklevél is több évvel ezelõtti dátumozású, lefirkálva és tollal ráírva, hogy 2015.

Azt hiszem a túra nem ragadott magával, nem szeretnék visszamenni, nem tudom ajánlani másoknak. Az élményen nem húz sokat felfele, hogy a jelenlévõ szervezõk alapjában véve kedves és segítõkész emberek voltak.

Jáde 15

17:20 - 23:50

Sajnálatos módon az egyik legrosszabbul megszervezett túra volt, amin részt vettünk párommal. A regisztrációnál kaptunk 2 térképet (Balatonfûzfõ, Bfûzfõ és környéke). A térképeken sem az útvonal, sem az ellenõrzõpontok nem voltak feltûntetve, ráadásul silány minõségû fénymásolat volt, aminek hála el is keveredtünk (kicsit vígasztalt, hogy nem mi voltunk az egyetlenek).

Az elején az utunk felvitt Bfûzfõ tetejére, csakhogy abból a szögbõl semmi kilátás nem volt a tóra. Onnan átmentünk Fûzfõ-Gyártelepre, majd át a Római-forráshoz (ami a gázvezetékek mentén volt, csakhogy forrás helyett, úgy néztek ki, mint egy trafóház.). A tûzõ napon a 2. ellenõrzõpont felé elfogyott a vizünk (2 liter), de a leírás szerint volt vízvételi lehetõség (itt 1-2 pohárnyi mennyiség volt -annyi nem, hogy megtöltsük a flakont). Ezen az úton találkoztunk egy középiskolás csoporttal, akik szintén kóboroltak és közösen próbáltunk vmit kezdeni.

A 2. ep után a 3. felé el kellett mennünk a Római-villa mellett, amirõl kiderült, hogy már nagyon régen elhordták a köveket és a gaz is benõtte. Majd érintettük a Vadkörtefát, ami úgyszintén megsemmisült évekkel ezelõtt, és csak egy csihatag volt, amit az iskolások ültettek a fa emlékére. Elméletileg itt a kék túristajelzést kellett volna követnünk, ami nem volt természetesen. Kis kóválygás után végül megtaláltuk és onnantól sötétben meneteltünk az erdõben.

A 3. ep. a Harangláb volt, ahol kódot kellett felírni. Mondanom sem kell, hogy már nagyon elegünk volt akkor az egészbõl, de ha már elkezdtük végigcsináltuk.

A 4. ep. A Föveny-strandnál volt, ahol a 2 polgárõr várta a beérkezõket (csodálom a türelmüket). Innen mégegyszer fel kellett volna mennünk Fûzfõ tetejére, ahonnan a leírás szerint nagyon szép a kilátás (mivel késõ este volt erõsen kétlem, hogy bármit is láttunk volna). Ez a rész nekünk kimaradt (ellenõrzõ pont úgysem volt a tetején, így nem láttuk értelmét) és a strand után visszamentünk a Béke-tér felé és onnan a Mûvelõdési házhoz.

Beérkezéskor már nem volt 15km-es kitûzõ, így 25-öst kaptunk (bár bõven megjártuk azt is). Párom emléklapot sem kapott, mert...., de 1-2 héten belül postázzák.

Nagyon sajnálom akinek ez volt az 1. teljesítménytúrája, mert borzalmas élményt szerzett. Személy szerint a 2011-es FÉK-3 túrából indultam ki (nekem ez volt az 1.), ami nagyon jó volt, gyönyörû kilátással, kedves szervezõkkel és jó minõségû térképpel.