14 km-es résztáv
Rajt a Budakalász-Lenfonó HÉV megállótól. Idejöttünk kocsival, parkolót nem igazán találtunk, úgyhogy egy kis utcában álltunk meg, házak között. A célban konstatáltuk, hogy a legtöbben valószínûleg úgy csinálták, hogy Pomázra mentek kocsival, mert ott van a HÉV-nél rendes parkoló, és visszahéveztek a rajtba. Most már ezt is tudjuk, jövõre így csináljuk, igaz, ehhez a megoldáshoz valamivel korábbi kelés szükségeltetik.
A rajtot jól látható "Decathlon" felirat, asztalok és emberek csoportja tette eltéveszthetetlenné. Az itiner elég szûkszavú, de 500 Ft-ért mit várjon az ember. A szervezõk kedvesek, jó fejek. Az itinerrel nem mentünk valami sokra, de elég sokan rajtolnak akkor, amikor mi, így egyelõre követjük a tömeget.
"A településrõl kiérve a zöld jelzés elég nehezen követhetõ" - olvassuk... nosza, hiszen eddig még egyetlen zölddel sem találkoztunk ma. Egy gyerekcsoport elég magabiztosan halad, követjük õket.
Az elsõ és egyetlen pontig, a Kevély-nyeregig folyamatos, nem túl meredek, de annál hosszabb emelkedõ. Közben sokakat megelõzünk, és a tényleg nem túl sûrûn felfestett zöld helyett inkább a népeket követjük. A ponton 3 féle csoki közül választhatunk, a pontõr fiatalok kedvesek, segítõkészek. Meg is kérdezzük, hogy merre tovább, mert az itiner szerint a sárgán a célig, a honlap szerint viszont elõbb a piroson, aztán a sárgán kell mennünk. Õk a sárgát mondják, arra megyünk hát.
Mackó-barlang, érdekes hely, be is nézünk, és elolvassuk a tanösvény táblát. A hegy aljában szalagozás keresztezi az utunkat (nem nekünk szól, talán a szintén ma és szintén itt vezetõ Pálos résztvevõinek, de ez csak tipp), valamint a kék is becsatlakozik. A népek közben elfogytak, gyanítjuk, hogy mégsem erre kellett volna jönni, hanem a piroson... na mindegy, most már nem fordulunk vissza. A gondok ott kezdõdnek, amikor a sárga is elfogy... szerencsére pont jön egy srác, aki mint kiderül, a Pálos 70-en van, õ megerõsíti abbeli sejtésünket, hogy tévúton járunk.
Sebaj, ezen útszakasz (a csobánkai mûút elõtti fennsík, jobbra a félbehagyott építkezéssel) a Kinizsirõl ismerõs. Járt utat a járatlanért el ne hagyj: a mûúton besétálunk Csobánkára, s továbbra is a mûutat követve át Pomázra. Ezek szép, otthonos települések, a tradicionális parasztházak zöme igényesen felújítva, gondozott kertek dúsan zöldellõ gyeppel, muskátlival az ablakokban. Idõjárásból jobbat kívánni sem lehetne, a cél pedig úgyis csak 12-kor nyit, így nem bánjuk az - érzésre - 3-4 km-es nagypistát.
Pomázon megkérdezünk egy járókelõt, hogy merre van a katolikus plébánia, csak az a gond, hogy a járókelõ kínai, ám annál segítõkészebb. Elirányítgat minket mindenfelé; a nap hét ágra süt, felhõ egy szál se, és Pomáz megér egy városnézést, a túra meg úgyis rövid. Végül teljesen véletlenül rábukkanunk a Luppa Vidor utcára, amely korábbi cserkésztúrákról már ismerõs, és így megtaláljuk a célt.
A célban ismét kedves fiatalok fogadnak minket, zsíros kenyér, és a cserkészektõl megszokott kitûzõ, emléklap.
Összegzés:
-itiner: nem túl megbízható, Pilis térkép szükséges
-útvonal: az út elsõ fele csak fel, a második csak le, de nem túl nehéz
-szervezés: jó, kedvesek, jó fejek, csak a pontõrök nem mindig vannak képben az útvonalat illetõen (Kevély-nyereg -> piros VS. sárga)
-ellátás: megfelelõ, 500 Ft-ért szuper
-díjazás: a kevesebb néha több, jó
Összességében ez egy jó hangulatú, barátságos, picit nomád túra. Annyi, hogy kell vinni térképet, vagy nagyon kell a helyismeret, mert a térképvázlatra és az útleírásra nem igazán lehet hagyatkozni, meg a jelzést sem vitték túlzásba (ha néhány ominózus helyen szalagoznátok, azzal számos problémának lehetne elejét venni). Mi jól éreztük magunkat, és még örültünk is, hogy egy kicsit rátettünk, legalább ugyanannyi pénzért többet mentünk. :)
Köszönjük a szervezést, jövõre is jövünk - a márciusira is és az októberire is. :) |
